Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-295

295. tt-szágot Dlés február 25. 1871. 387 czélra hivatva találni, mely a törvény szerint a második fokozatot képezi; shogy legyenek olyanok, kik azok között, a kik az ő általok hozott tőrvé­nyek által vannak kötelezve a védkötelesség teljesítésére, és a rendes sereg között egy elsza­kasztó ürt akarnak teremteni. Én megvallom, épen szabadelvüség és nemzetiség tekintetében sokkal czélszerübbnek tartom, hogy igyekezzünk ezen létező ürt lehetőleg elsimitani: mintsem mesterségesen fölállított ideális nézetek által az ellenszenvet fokozni. Debreczen város igen t. képviselője elégtételt adott nékünk tegnap, mi­dőn maga elismerte, hogy a territoriális divisiók rendszere egy a czélnak megfelelő intézmény. És kik voltak, kik ezt sürgették ? Épen a több­ség részéről, tehát a tisztelt ház kebeléből ezen kérdések megoldására kiküldött bizottság tagjai. Az ellenzéki képviselők sürgették, elemezték s ezélszerüségét fejtegették annak, hogy műszaki csapatok nélkül hadsereget képezni nem lehet, s igy a honvédséget azzal föl kell szerelni. Tökéletesen igazuk van: műszaki csapatok kelle­nek; de vannak is, habár nem a honvédelem második, hanem annak első tényezője mellett; és igy ezen a tisztelt ellenzék oldaláról annyira ócsárolt, és nézetüknek meg nem felelő intéz­mény, a delegatio, legalább itt tanúsította, hogy ő a törvény szellemével, a nemzet óhajának ós kívánságának m egfelelőleg, igyekezett annak ér­dekeit képviselni. — Mert méltóztassanak csak az akkori tárgyalások lapjait átolvasni, s tapasz­talni fogják, hogy a kiküldött tagok mindenütt a magyar műszaki csapatok alkotását és lehe­tőleg a honvédséggel összeforrasztását szem előtt tartották. Midőn az ágyuk megszavazásáról volt a szó, csak kötelességét teljesítette a küldöttség, mert szám-arányban volt bebizonyítva, hogy annyi ágyuja a seregnek nem volt, hogy abból, ha az első tényező elegendően elláttatik: a másik tényező is kellő számú ágyút kaphasson; és épen az nyugtathatta meg báró Simonyi Lajos urat, hogy ott is eszményképe volt a kiküldött bi­zottságnak, miszerint a honvédség ne állittassék oda kanonenfutternek, és pedig annál inkább, mert az 1867: XL. törvényczikk 27. §. határozot­tan az ő felsége által kinevezett fővezérre bizza azt, hogy a honvédséget akár nagyobb testekben, akár a hadseregbe beosztva, oda fordítsa, ahova kell, és ez kizárja mindenesetre azon eszmét, me­lyet egy józan, a mai hadi-tudomány színvonalán álló tábornokról föl sem lehet tenni, hogy ágyú nélkül az ellenség támadásának tegyen ki va­lamely csapatot. De elfogadva a t. képviselő urnák álláspontját, hogy a honvédséget tüzér­séggel kell ellátni : nem lehet figyelmen kivül hagyni a gyakorlati akadályokat, melyek ennek kivitelénél fölmerülnek, s itt már többször vol­tak megemlítve. Igen helyesen fejezte ki az igen t. miniszterelnök ur, hogy vannak bizonyos országos érdekű kérdések, hol a pénzt figyelembe venni nem szabad. Ha tehát az előállana is, mit a t. ellenzék mond, hogy t. i. a honvédség tö­kéletesen fölszerelt tüzérség nélkül fogna a harezba vezettetni, miután oda törekedtünk, hogy magyar műszaki csapatokat kapjanak az első factortól: - elesik azon félelem és aggodalom is, és akkor egy országban, mely kezdetén van úgyszólván állami lételének, hogy ugy fejezzem ki magam, melynek még annyi kútforrása nin csen kifejlettségben, hogy ott meg kell gon­dolni a nagy összegek beruházását, ha azoknak okvetlen és nélkülözhetlen szüksége bebizonyítva nincs : ez mindenesetre figyelembe veendő. A gyakorlatról fölösleges szólanom, miután a miniszterelnök ur határozottan bebizonyította számokkal, hogy mennyiből áll seregünk, mennyi tiszt és mennyi altiszt szükségeltetik; és ón csak tisztelhetem és becsülhetem azon belátást, a mely a megkezdett műnek első tényezőjét akarja tökéletesen és a czélnak megfelelőleg bevégezni: mielőtt elhamarkodva egy másik factornak, a czélnak megnemfelelőleg alkotásába bele bocsát­koznék. Az igen t. ellenzék részéről fölhozott okok néhányáról akarok még említést tenni. Igy a többek közt Vécsey képviselőtársam csodálko­zott: Szüllő Géza azon logikai okoskodása fölött, hogy midőn ő meg nem elégedett a lovasság létszámának szaporításával, hogyan tagadhatta meg a tüzérség szaporítását ? Én, bocsánatot ké­rek : ellenkező nézetben vagyok, máskép fogtam föl a dolgot. Ha méltóztatik utána kérdezős­ködni : tapasztalást fog magának szerezni arról, hogy még a közös hadseregnél is oly hiánya Van a lovassági tiszteknek, hogy azokat meg­szerezni majdnem lehetetlen, és arra volt irá­nyozva Szüllő Géza óhajtása is, hogy a lovas­sági tisztek számát szaporítani kell. Ha már a lovasság létszámának megfelelő kiképzett tiszti erőket kellő számban nyerni lehetetlen: mennyi­vel nagyobb szükség lehet akkor a tüzér­ség és műszaki csapatoknál. Győrffy Gyula képviselő ur fölhozta, hogy a kormány és az illető többség a nemzet iránti kötelességének nem felel meg, ha a nemzet vé­delméről kellőleg nem gondoskodik. Tökéletesen igaza van. Ebben elismerem az ellenzéknek szük­séges lételét; mert ő az, mely a kormányt foly­ton ösztönözi a szabadelvüség ösvényén mara­dásra : de hasonlóképen a kormánynak is meg vannak kötelességei. A kormány felelősségre vonható joggal, ha mulasztás által az ország érdekeit koczkáztatta. Nézetem szerint ily fele­lősségre lehet vonni a kormányt akkor is: ha meg­49*

Next

/
Thumbnails
Contents