Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-295

386 295. országos ölés február 25. 1871. vényhozd testületének termében: azt semmi körülmények közt soha vissza nem vonom. {Helyeslés hal felől.) Hanem én azt hiszem, hogy erre nincs is szükség, mert én azt mondottam, hogy azt kivánják-e a t. kormány tagjai, hogy a honvédség azon zászlóért lelkesüljön, mely zászlót minden nyilt csatában profligáltak, és a magyar földről kikergettek? Csudálom , hogy Zichy Manó képviselőtársam hogyan láthat ebben sértést, miután ő ugyan azon hadseregben volt, mely az osztrák hadsereget megverte, és ugy, ha azon sereg futott: akkor Zichy Manó előtt épen ugy futott, mint a többi honvédek előtt. {Helyeslés bal felől.) Ernusth Kelemen: T. ház! A szőnyegen levő tárgynak megoldása oly stádiumba ért, kivált midőn a mi részünkről; a t. kormányelnök ur tegnap oly részletesen kifejtette azon okokat, melyek minket vezérelnek, hogy nehéz és kényes föladat uj érveket fölhozni a nélkül, hogy ismétlések által a t. ház türelmével visszaéljünk. Óvakodni fogok tehát, a mennyire lehet, ilyen ismétlésektől ; valamint tökéletesen egyetértek Debreczen városa érdemes képviselője tegnapi azon mondatával, hogy félretéve mindenki e házban minden magánérdeket, csak a közérdek tekintetéből, őszinte meggyőződésből szól, ós azért azon meggyőződés nyilvánítását a ház minden tagjának tisztelnie kell, és kerülni kell magán ügyben is keserűség és hamis argumentumok által a kérdés megoldását nehezíteni, és nagyobbá tenni azon véleménykülönbséget, mely talán a közczél tekintetében a pártok között van. Azért óvakodni íogok minden személyes megjegyzéstől, minden pártsértéstől, és csak szárazan objectiv. állást fogok elfoglalni az ügy védelmében. (Helyeslés.) Előttünk fekszik a kormány egy javaslata, mely a véderő fokozását czélozza, és mely ellen, legalább mint eddig tapasztaltam, a ház egyik oldaláról sem történt észrevétel, mert a javaslat a honvéd-lovasság szaporításáról szól, és az ellen, tudtommal legalább — noha figyelemmel kisértem a szónokokat: — eddig még ellenvéleményt nem hallottam. Fölmerült ez alkalommal a t. ellenzék részéről egy más indítvány, mely hasonlókép a védelem fokozását tűzi ki föladatul. Midőn egy törvény megváltoztatásáról, módosításáról vagy kiegészítéséről van szó: természetes, hogy az eredeti törvénynek szempontjából kell kiindulni, s hogy figyelembe kell venni a gyakorlati nehézségeket is, melyek a változás által elháritandók. Figyelemmel elemezve a véderőről szóló XL-dik törvényczikket, én azt találom, hogy az alapeszme, melyet az akkori törvényhozás, — melynek én nem voltam szerencsés tagja lehetni: —szem előtt tartott, épaz, mely nézetem szerint is a véderő modern szervezésének alapföltétele. Elismerve levén az, hogy a rendes hadseregek az által, hogy irtóztató és állandó költségeket igényelnek és az erőket elvonják más nemzetgazdasági terekről, s ennélfogva a czélnak teljességgel nem felelnek meg: el kellett fogadni az úgynevezett „Militz-rendszer" eszméjét. De a tapasztalás igazolja — és pedig jelenleg egy igen szomorú tapasztalás — hogy a „Militz-rendszer" maga ezen honvédé/mi eszmének hasonlólag nem felelhet meg; mert ép a műszaki csapatok s a lovasság — melyek a hadsereg oly részei, a melyek nagyobb képzést és hosszú.tanulmányt igényelnek: — a cadre-rendszer alapján elő nem állíthatók; és azért kellett ezen két eszmét összeforrasztani, hogy igy egymás hiányait kipótolva, lehetőleg egy czélnak megfelelő egészet képezzenek. En ezen eszmét látom ezen törvényben kifejezve, mert a XL. törvényczikk 2-dik §-sa a fegyveres erő alkatrészeit és fokozatait állítja föl. A fegyveres erőt képezik a hadsereg és tengerészet, a honvédség és a népfölkelés. Ha méltóztatnak ezen itt fölsorolt egyes fokozatok hivatását megbírálni, mely a hadsereget illetőleg a 7., 8. és 9. §-ban van kitéve: tapasztalni fogják, hogy a logikai rend szerint első sorban a közös hadsereg van hivatva mindkét államterületnek kívülről jö'fő megtámadtatása elleni védelmére, mig a honvédség csak második sorban a belvédelemre van hivatva, és csak a legvégső erőmegfeszitéskor, mint utolsó eszköz: a népfölkelés van hivatva a közös czél létesítésére. És itt térnek el nézeteink. Mert mig egyetlen egy tagja sincs a háznak, ki a védelem fontosságát és czélját tekintetbe nem venné : a t. ellenzék a második factornál keresi a védelem emelését, mig a többség, logikai következetességgel, az első factornál keresi azt. Igazolja ezt a t. ellenzék szónokai közül Simonyi és Várady képviselő urak szemrehányásként fölhozott, de mellettünk szóló azon megjegyzése, hogy a többség, a közösügyi költségek megszavazásánál, a honvédelemre nagy összegeket szavazott meg: itten pedig fukarkodni akar. Elismerte tehát azt, hogy a többség is át van hatva azon eszmétől, hogy a honvédelmet minden áron, még nagy anyagi áldozatok mellett is, főn kell tartani; de a többség nézete szerint nál, nem a b-nél kell kezdeni a dolgot. Mert addig, mig a képviselőház által alkotott törvény azt követeli, hogy a nemzet javából és fiatalságából a hadsereg fele legyen kiküldve épen azon czélra, hogy a külellenség ellen az egész birodalmat megvédje: lehetetlen föltételezni azt, hogy csak a honvédelmet akarnák azon