Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-295
295. országos ülés február 25. (871. 385 Pulszky Ágoston: Személyes kérdésben szót kérek! (Zaj!) Németh Albert: Majd még többet is mondok, ne siessen oly nagyon. És ne méltóztassék a t. képviselő urnák ezt azon oknál fogva cselekedni, mert én részemről minden embertársamban egyenlő bátorságot föltételezek, s e tekintetben senkire nézve különbséget nem teszek, és azért itt a goíyószórónak porszórását, és az ez előli visszavonulást itt fölhozni megvallom, nem látom' czélszerünek t. képviselőtársam részéről. (Helyeslésből felől) En senki bátorságában, s igy a t. képviselő úréban sem kételkedem. De jól esnék-e, ha valaki azt mondaná, hogy Pulszky képviselő ur pedig azért védi azokat a cseh- ós osztrák-tüzéreket, mert azok mind szálas derék legények, és ha szorulna az irha, valamelyiknek a zsebében is menhelyet találna a t. képviselő ur? (Élénk derültség bal felől.) Én ezért a t. képviselő urnák, és soha senkinek bátorságát nem vellicálom: mert az efféle porszórások helyett srétekkel szoktak felelni, mint ez oldalról tegnap történt. (Derültség.) A jó tanács, a mit adni akarok, abban áll, hogy én respectálom hiréből ama nagy tudományt, mit a t. képviselő ur magának kisajátított : (Derültség.) ámbár megvallom, hogy én megnyugszom azon, hogy én ezen nagy tudománynyal nem birok, mert én a praetieus élet embere vagyok; hanem igy ezen nagy tudománynak applicatiója a gyakorlati életben, a parlament szine előtt, ellentétes pártokkal szemben nem mindig sikerül, és néha roszul vannak választva az eszközök is. Mit mondana valaki a t. képviselő urnák nagy tudományosságára, midőn azután ilyen nagy kérdés jön szőnyegre, mint ezen nagy fontosságú katonai szempontból átvilágított kérdés, a mihez én, mint régi kiszolgált katona, nem is szólok, — mint mondom, a t. képviselő ur, ha egy nagy tudományú katonaember azt mondaná: Pulszky képviselő ugy járt, mint az a bárány, mely a legaromathikusabb tápszerekkel táplálkozván, a feje ugyan nagyra megnőtt, de a lábai gyengék maradtak, és igy, midőn a szabadba kiment: lábai nem bírják és egyre bukfenczezik. (Élénk hosszas derültség.) Ha tehát szivesen veszi tőlem a jó tanácsot, figyelmeztetem a t. képviselő urat, legyen szives egy könyvet elővenni, melyet én igen nagyra beesülök, s melyet szeretek lapozni: Jézus Sirakkönyvének 5-ik fejezete 14-ik versét, a hol irva vagyon: „Ha eszed van, felelj ellenfelednek; de ha gyengének érzed magad, tedd szádra tenyeredet, nehogy egy idétlen szó miatt megejtsenek és csúfíá tegyenek." (Élénk hosszas derültség és helyeslés bal felől.) Röviden befejezem előadásomat, hogy én teljes elismeréssel tartozom azok iránt, KÉFV. II. NAPLÓ 18?? XIII. kik a honvédségbe szabad beállás, vagy a törvény parancsa folytán besorozás utján annak tagjai lettek, és én ö bennök látom csiráját azon haderőnek, mely hivatva van Magyarország önállását és függetlenségét előbb-utóbb kiküzdeni. És miután eziránt teljes reményemet kifejezem, egyszersmind hálás elismerésemet és jó kivánataimat jelentem ki a honvédség jövője iránt, mely honvédtest caderje a leendő magyar hadseregnek s melynek ellenzői a túlsó oldalon, zászlóvivői pedig e padokon ülnek. (Élénk hosszas helyeslés bal felől.) Pulszky Ágoston: Személyes kérdésben szót kérek, mintán szavaim félre magyaráztattak. Szót kértem volna már tegnap, Tisza Kálmán képviselő urnák beszéde után, ha akkor a ház sokkal fontosabb ügygyei nem lett volna elfoglalva. Azt határozottan tagadom, hogy akkor, midőn a mitrailleuseről szóltam: azt állítottam volna, hogy azok, kik azt porszórónak gúnyolják, mégsem éreznek kedvet azok elé állni, hogy ezzel Tisza László képviselő ur bátorságára, melyről igen sok jót hallottam, és melyet tisztelek, bármi megjegyzést tenni akartam volna. Nem erre ; hanem arra kívántam megjegyzést tenni, hogy nem helyes oly eszközt gúnyolni, melynek életrevalóságát, szerkezetét nem ismerik, Ítéletet mondani olyanról, miről azon ítéletet bebizonyítani nem tudjuk. Ezt a megjegyzést kívántam tenni, és ezt tenni kötelességemnek tartottam. A mi azon jó tanácsokat illeti, melyeket a t. képviselő ur hozzám intézett, mindenesetre több hálával viseltetném irányában, ha a helyett, hogy tanácsot adott, engem mély hadituodmányával, okokkal, csúffá tett volna; mert akkor meggyőződtem: volna, hogy okaim csakugyan nem okok, hogy az, a mit én a haditudomány követelményéül fölállítottam, hogy azon számok, melyeket idéztem mind nem alapulnak a haditudományokon és nem alapulnak a valóságon, és akkor azon következtetésre jutottam volna, hogy álláspontom nem helyes. — De miután ezt t. képviselő ur nem tette: azért egyátalában sem tanácsát, sem állítását elfogadni nem tudom. (Helyeslés jobb felől.) Zichy Manó gr. T. ház! Személyesen vagyok megsértve egy kifejezés által, melyet Németh Albert heves megyei képviselő ur használt. 0 ugyanis azt mondotta, hogy a magyarok, kik az osztrák seregben szolgáltak, eddig mindig futottak. Kivánom, hogy ezen szót visszavegye. (Mozgás.) Németh Albert: T. ház! (Halljuk]) Én azt gondolom, hogy Zichy Manó képviselő társam engem annyira ismer ós tudja, hogy azon szót, melyet egyszer kiejtettem, akár a magán életben, annál inkább pedig Magvarország tör49
