Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-282

282. országos ülés február 10. 1S71. 3] leg oly helyzetben van, hogy fon nem tartható, és hogy e tekintetben perrendtartásunk is rósz, az is tagadhatatlan. És még ha a semmitőszék meg is felelne ezen 297-dik szakasznak, és ezen paragrafusnak megfelelő kötelességét teljesitené : még akkor is hasztalan lenne eljárása, azt iga­zolják a perrendtartás egyes tételei s hiányai, melyek még arról sem intézkednek, hová tar­tozzanak a gyámsági, úrbéri, arányositási ésta­gositási kérdések, és hogy itt, ha semmiségi ese­tek, vagy semmiségi panaszok merülnek föl, illetékesség tekintetéből hová tartozzanak ? mert már megtörtént, miután ezen 297-ik §-ban ezek­ről egy szó sincs említve, hogy a semmitőszék az ily pereket rendesen visszakűldötte, azon ok­ból : mert a semmitőszék, ezekben nem illetékes bíróság; más bíróság pedig szintén nem lehet illetékes. Ha tehát a perrendtartás oly összeférezelt mű, melyről el lehet mondani, hogy minden van benne, csak rend nincs ; nagyon czélszerü lett volna azt nem perrendtartásnak, hanem perfön­tartásnak elnevezni, és épen ezek mutatják, hogy jelenleg, ha igy állanak ügyeink, ily na­gyon nyomorult perrendtartás mellett, még ha rendszeresen járnának is el bíróságaink : a czél ekkor is el volna tévesztve ; mert vagyonunk most nem pusztán a rablók megtámadása által van ki téve a veszélynek, mert ez iránt nyer­hetünk ótalmat ; hanem a törvény hibájában fekszik azon nagy hiány, mely miatt a tulaj­donjog Magyarországban biztosítva nincs. Miután tehát én csakis azért emiitettem föl ezen körülményeket, hogy ez által a semmitő­széknek jelen helyzetbeni helytelensége fölmu­tatható lehessen ; de miután kimutattam azt is, hogy perrendtartásunk épen e tekintetben egé­szen czéltalan, és hogy igazságos eljárás lehes­sen a semmitőszéknél, legalább ezen rósz per­rendtartás mellett is ; : kell, hogy legalább a bí­rói felelősség éietbeléptettessék, mely e ház ál­tal elfogadva, de még szentesítve jelenleg nin­csen ; mindezen okoknál fogva, és azon okból is, mert a semmitőszék jelenlegi fönállása tör­vény törvényben gyökeredzik, és annak meg­változtatása nélkül azt egyelőre elenyésztetní nem lehet, csupán kénytelenségből, az állandó pénzügyi bizottság költségvetési előirányzatát, és pedig a semmitőszéki költségvetést, részletes tárgyalásul elfogadom ugyan; de mindenesetre igen kérem az igen t. miniszter urat, hogy ezen körülményeket különösen tudomásul, és kiváló figyelmébe vegye. Hoffmann Pál: Az előttem szóló t. képviselő ur közleményeit igen becses gyűjte­ménynek, és önmagában véve igen alkalmasnak tartom arra, hogy azok alapján observatióit a semmitőszéki praxis körénől, jogtudományi szak­lapjaink egyikében tegye közzé; de nem hallgat­hatom el azon megjegyzésemet, hogy ezen ob­servatiókkal a budget tárgyalása alkalmával kár terhelni a t. házat, a hol nem a semmitő törvény­szék judicatairól, hanem arról van szó, hogy a semmitő széknek, (Fölkiáitás bal felől: Joga van­nyilatkozni !) mely törvényesen fönálló intézmény, 1 fönállhatására a szükséges költség megszavaztas­| sék. Egyébiránt nem szólaltam volna föl, csupán a képviselő urnák mai nyilatkozata folytán, ha nem hallottam volna már ismétlőleg itt a ház­ban, a t. képviselő ur részéről is, fölszólalást arra nézve, hogy legfőbb törvényszékeink nem Ítélnek egyenlően s hogy hasonló esetekben a legkü­lönfélébb határozataik vannak, és ha nem hal­lottam volna ezen tényállást ugy említtetni, hogy abból a kormány, illetőleg maguk a törvényszé­kek ellen vád emeltetett. Erre vonatkozólag bátor leszek szerény nézete­met elmondani. Én szívesen elismerem azt, hogy egy jó igazságszolgáltatásnál, felsőbb törvényszékeink irányában, természetes követelmény az, bogy ha­sonló esetekben hasonlólag Ítéljenek; és készség­gel elismerem, hogy a követelmény arra töre­kedni, hogy bíróságaink hasonló esetekben hasonló ítéleteket hozzanak, teljesen jogos; de másrészről kénytelen vagyok azt is kijelenteni, hogy a tör­vényhozás termében positiv követelményként fe­jezni ki azon óhajtást, hogy a törvényszékek mindenkor okvetlenül ugyanazon módon ítélje­nek : ez nemcsak önmagában nem jogos, hanem még az igazságnak és törvényességnek fogalmai­val is ellenkezik. Á mi hazánkban is csak a törvények kötelezők, a törvények szerint tarto­zik eljárni a biró. Akár hogyan itélt legyen 1 valamely bíróság, azon Ítélet csak azon egy esetre szól, ós akármily magas állást foglaljon el: a birói szerkezetben arra vonatkozó kötele­zettség, hogy ugyanazon ítéletet hozza egy má­sik esetben, melyet egy előbbiben hozott, nem forog főn sem az első bíróságra, annál kevésbé magára a felső bíróságra nézve. Azon követel­mény, hogy ezen bíróságok ítéletei annyiban kötelezők legyenek, hogy nemcsak egyes esete­ket döntsenek el ; hanem, hogy azok átalában szabályul szolgáljanak és kényszerüleg alkalma­zandók legyenek: a törvényhozásnak és > törvény uralmának legnagyobb akadálya lenne. Én, mon­dom, készséggel elismerem, hogy a dolog termé­szetében fekszik, és követelendő is a tudomány szempontjából, hogy a felső bíróságok ítéletei, a í mennyibe a megegyezők : tekintélylyel bírjanak ; I de, hogy a törvényhozás termében kifejeztessék az, hogy valamely itólet, mely egyszer megho­zatott, törvényhez hasonló tekintély ly el birjon, ' és attól eltérőleg még akkor se lehessen ítélni,

Next

/
Thumbnails
Contents