Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-282

80 282. országos ölés február 10. 1871. saját határozataiban mennyire ellentétes. A törvénybeli helytelenségeket itt nem is részletezem mélyebben. De átmegyek más ügyre. A prtás 262-ik §-a azt mondja : ,,Ha a fél, kinek valamely határozat kézbesittetik, olvasni nem tud, a kézbesítő a határozat tartalmát megmagyarázni, s ha ez megtörtént, ezt a végbizonyítványra följegyezni tartozik. Egy ily ügyben, hol az alperes olvasni nem tudott, s hol a keresetet neki a nélkül, hogy megmagyarázta volna, a kézbesítő átadta, s ezt a vét-bizonyitványra föl nem jegyezte, és ezért semmiségi panasz emeltetett: a semmitőszék két egymáshoz hasonló ügyben, két egymással ellenkező két rendbeli határozatot hozott. Az elsőt, mely hozatott a semmitőszék által, (1870. június 21. 5704. sz. a.) fölolvasom : „A semmiségi panasznak hely adatik, mert a kereset kézbesítéséről, szóló, vét-bizonyítvány tanúsítása szerint, a kereset és idézési végzés az irást nemtudó alperesnek, a pr. 262. §. rendeletéhez képest, meg nem magyaráztatván, az ítéletet megsemmisíteni kellett." Hasonló ügyben (1870. Julius 15-dikén 5292-ik szám alatt) alperesnek panasza elvettetik ; mert kézbesítő csak azon esetben tartozik a határozat tartalmát az illető félnek megmagyarázni, ha az olvasni nem tud: „ezt azonban maga alperes sem bizonyítja, hogy a kézbesítőt erről értesítette volna, ily körülmények közt, ha a kézbesítő a kereset-levél tartalmát nem magyarázza meg : ez semmiségi esetet nem képezhet." De tovább megyek. A perrendtartás 403. §-a azt mondja : „az árverés, a helyi szokás szerint közhírré teendő, s egyik vagy másik fél kívánatára, az általa, vagy ha mindketten kívánnák, az általuk kijelölt lapok utján is kihirdetendő". Ugyancsak az ezt pótló 235. §. ekként szól: „minden érdeklettnek joga van kívánni, hogy az árverési hirdetmény, a hivatalos lapon fölül, az illető vidék közlönyébe is beiktattassék." Egy oly ügyben, hol az árverés megtartatott, de hírlapokban nem közöltetett, e miatt semmiségi panasz emeltetett, a semmitőszék két egymással ellenkező határozatot hozott. Az elsőben, melyet 1869. deczember 9-én 3707. sz. alatt hozott, a semmiségi panasznak hely adatott; a másodikban, melyet 3 héttel később hozott, a semmiségi panasz elvettetett. De áttérek egy másik tárgyra, olyanra, hol nemcsak kétféleképen járt el a semmitőszék egy ugyanazon ügyben, hanem olyan eljárásra, hol a törvénynek épen nem felelt meg, hanem egészen attól eltérőleg ítélt. Erre nézve a perrendtartás 301. §-a azt mondja: „Az első bíróság, a kellő időben beérkezett semmiségi panaszt akár az első, akár a fölebbviteli bíróságok határozata ellen intéztetett az, a fölebbvitel általános szabályai szerint az oda vonatkozó periratokkal együtt közvetlenül a semmitőszékhez terjeszti föl." Egy ily ügyben épen Kőrös város törvényszékénél adatott be egy semmiségi panasz. Ezt Kőrös városa a semmitőszékhez egyenesen fölküldte. Midőn föl lett küldve, a semmitőszék visszaküldte 3884. sz. alatt, és a körösi törvényszéket, újbóli fokozatos fölterjesztésre utasította. En azt értem, hogy azért járt el a semmitőszék ekként, mert szem előtt tartotta a miniszteri 1869. április 29-én kiadott rendeletet ; — de azt nem értem, hogy egy szentesitett törvényt egy miniszteri rendelet megsemmisíthessen ? és kérdem: ha vajon a szentesitett törvény megtartandó-e, vagy az azzal ellenkező miniszteri rendelet ? Ebbe ismét nem bocsátkozom. Mindenesetre azt el kell ismernünk, hogy a perek föl és leutazgatása az illetőknek előnyére nincsen, és ez által rajok nézve csak veszedelem származhatik. Azt is el kell ismernünk, hogy e részben csakugyan nem a nagyméltóságú semmitőszék, hanem az egyszerű tekintetes körösi törvényszék felelt meg a törvénynek és helyes eljárásnak. De ha nem említem is azon egymásba ütköző határozatait a semmitőszéknek, melyek mint legfőbb bírósági ítéletek döntvényeknek tekintetnek: — mert már innen fölsőbb folyamodásnak nincs helye ; — mindenesetre meg kell említenem azon körülményt, hogy a semmitőszék jelen helyzete olyan, hogy ott, különösen egyeseknek saját befolyása is, nagy befolyást gyakorol az önkényes eljárásra. így legközelebb Pestmegyében volt egy eset, a hol a szolgabíró az illető feleket alapos kifogás daczára elutasította. A semmitőszék az e tekintetben beadott semmisógi panaszt elfogadta, és a szolgabíró eljárását megsemmisítette. Azonban, midőn a szolgabíró ujabban előbbeni végzéséhez hasonló végzést hozott, és épen az előbbeni kifogások fölhozásával époly semmiségi panasz terjesztetett föl a semmitőszékhez, másodszor már a semmitőszék —és pedig azért, mert a referens történetesen akkor beteg volt és uj referens adta elő a pert,— ellenkezőleg járt el és a semmiségi panaszt elvetette; holott be kell vallani, épen az igen tisztelt országbíró ur személyesen elnökölt akkor, még sem volt képes saját elnöklete alatt ós az ő tekintélyével is előidézni azt, hogy egyöntetű, és a törvénynek megfelelő eljárás eszközöltessék. És az ujabbi referens akarata győzött. Ilynemű tények azt mutatják, hogy a semmitőszék jelen-