Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-294
294. országos ülés február 24. 1B71. 3fil tül is vitte-e állításaiban, a felett Ítélhet a ház. A magam részéről állítását elfogadom és hivatkozom arra, hogy bizonyosan kerültem és kerülök minden alkalmat olyanra, minek az lehetne eredménye : hogy egyik párt a másikat gyanúsítja ; mert azt tartom, hogy a hazának mindkét pártra van szüksége, szüksége a pártok minden egyes tagjának tevékenységére, szüksége arra, hogy meggyőződve legyen, miszerint törvényhozásának mindenik része, ha különböző utakon is, egyaránt hasznos és üdvös czélok felé törekszik. De épen azért, mert nem alapos a tisztelt ellenzék azon föltevése, hogy ezen kérdés megítélésénél a kormány közjogi szempontból indul ki: kénytelen voltam tegnap rögtön visszautasítani mindazon gyanúsításokat, melyek a túlsó oldalról e részben ellenünk fölhozattak. Mert a kormány e kérdést csakis gyakorlati, csakis pénzügyi, csakis czélszerüségi és kivihető ségi szempontból levén képes támogatni, ha előre megengedem, hogy mindez csak ürügy lehet, és mögötte más okok rejlenének: akkor a kormány álláspontjának védelmezése teljes lehetetlenné válik; és igy nem jószántomból, hanem kényszerűségből utasítottam vissza, — mint vissza kellett utasítanom — mindazt, ami, kereken kimondva, gyanúsítás volt. {Helyeslés jobb felől.) Azt monda a t. képviselő ur, hogy eddig nem a kormány, legalább nem a magyar kormány gyanúsít tátott itten, hanem — más körök: a menynyiben az ellenzék eddig azt gondolta, hogy ha egyik vagy másik óhajtása nem teljesíttetik, ennek nem a magyar kormány az oka, hanem valami más láthatatlan hatalom. Eddig ezzel mentették föl a magyar kormányt: most azonban tisztában vannak magukkal ez iránt, és ezentúl nem fognak többé gyanúsítani ; hanem igenis ki fogják mondani, hogy ha ez, vagy amaz óhajtás nem teljesül és — átvive a dolgot a mai fönforgó kérdésre — ha a honvédség tüzérséggel nem láttatik el: ennek oka nem valamely más hatalom, hanem egyenesen a magyar kormáuy. (FölMáltás bal felől: JJgy is van! Halljuk! jobb felől.) Valóban, felette csodálom a t. ellenzék fölfogását a kormányról és annak kötelességeiről, ha eddig ellenkező szempontból indult ki. Azt gondolja-e a tisztelt ellenzék, hogy ha a kormány az országra nézve valamit nemcsak szükségesnek, hanem nélkülözhetetlennek is tart ; és ha neki az, bármi látható vagy láthatlan oknál fogva, meg nem adatik: akkor kötelességét teljesiti, ha tovább is a kormányon marad ? Megvallom, hogy ezek legalább is különös fogalmak az alkotmányos kormányzat természetéről. Es engedjék meg, hogy e fölfogást visszautasítsam, azon nyilatkozattal: hogy e kormány, ha bármely kérdésben azon helyzetbe jönne, hogy azt, mit az KÉPV. H. NAPLÓ 18|1 xm.. országra nézve nemcsak kívánatosnak, hanem szükségesnek és nélkülözhetlennek tart, bárhonnan meg nem kapná: ismerné kötelességét s 24 óráig sem maradna helyén. (Zajos helyeslés jobb felől.) Fölfogásom szerint minden alkotmányos kormánynak ez a kötelessége, nem pedig az oly állás, melyet a képviselő ur itt supponált. Azt mondta továbbá a képviselő ur akkor, midőn azt válaszoltam, hogy nem minket illet azon szemrehányás, hogy bizalmatlansággal viseltetünk a honvédség iránt, hanem az ellenzéket : hogy akkor én, — miután fölteszik rólam, mit köszönettel veszek és constatálok is, hogy őszintén szoktam kimondani, amit gondolok, — alkalmasint magamon kivül lehettem. Nekem valóban nem -volt szándékom recriminatiókba bocsátkozni itten, és bizonyítékokat hozni föl az iránt, hogy a honvédség bántalmaztatott és ócsároltatott keletkezése és fejlődése minden stádiumában, ha nem is a t. képviselő ur, de a t. ellenzéknek igen számos tagja, és illetőleg annak sajtója által: mert sokkal nagyobb örömem van annak konstatirozásában, hogy a tény ma nem áll igy; mint az ellenkezőnek bebizonyításában. Azonban azt mondván a t. képviselő ur, hogy én magamon kivül voltam, midőn ezt állítottam; nem tudom, parancsolják-e, hogy fölolvassak akármely ellenzéki lapból állitásom mellett csak egypár rövid czikket? {Halljuk, halljuk!) Ezekből azután megítélheti mindenki, hogy magamon kivül voltam-e vagy nem, midőn ezt állítottam. {Halljuk, halljuk! a jobboldalon: Balról: Nem kell olvasni! Elhisszük!) Ha elhiszik, akkor inkább nem olvasom föl. (Zajos fölkiáltások minden oldalról: halljuk!] Nem szívesen teszem ugyan, de ha parancsolják, föl fogom olvasni. Itt van pl. a Magyar Újságból egy czikk, a mely azt mondja: {Olvas,) ..értve ezen erő alatt a rendes sorhadat és nem a másod-tartalóku landwehr-féle honvédséget, és, hogy épen saját javunk érdekében kell azt óhajtanunk, hogy a honvédség a ezélbavett szervezetben ne jőjön létre, és a honvéd-egyenruhát hazánkban inkább soha se lássuk, semhogy a honvéd-nevet egy oly haderő által lássuk képviselve és compromittálva, melylyel a hatalom csak függelék szerepet játszat, és melyet a rendes elnemzetlenitett közös osztrák hadsereg túlereje alatt majdan mint gyönge vak eszközt használhat föl minden czéljaira. {Fölkiáltások jobb felöl: Es nem sárra Idobálás ? Felkiáltások a szélső balon: De mikor igaz !) Ha ezt talán csak elvinek méltóztatnak tartani, mást fogok fölolvasni ugyanezen lapból, a mely talán kevésbé elvi: {olvas) ,,Nem ugyt van már, mint volt régen nem az a nap sü az égen. Honvédtoborzásnak keresztelni azt a szánandó eviczkélést, melyet az a siralmas képű. +6