Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-294

362 294. országos Ülés iebrsár 24. 1871. feketesárga zsinóros honvéd strázsa-mester a kerepesi vámháztól a Bokusig, onnan meg vissza­felé elkövet, legalább is iszonyatos kegyetlenség azon név iránt, melylyel történelmünk legszebb és legdicsőbb lapjai állanak oly szoros összeköt­tetésben, mint a milyenben áll a fény az árny­nyal." Tovább megyek, és néhány passust emlí­tek még: (olvas) (Megjegyzem, hogy itt a hon­védtoborzásról van szó.) „Ha a kormánylapok lelkesítő fölszóllalásainak csak ennyi lett a sikerek, ez bizony nem sok, s ha a toborzásnak lesz mégis eredménye, örvendetes lesz anyiban, hogy egy kissé megtisztítja városunkat. Délig négyet tudtak fogni a kilátásba helyezett aranyak. E négy oszlopát láttuk a dicső 69-iki honvédsereg­nek s mondhatjuk, annyi sem néz ki mélabús éhes arczaikból, hagy futni tudjanak." Ha méltóztatnak parancsolni egy egész rova­tát olvashatom föl ezen czikkeknek a ^Hazánké­ból, a ,,Hon' ;-ból, és az ,,Ellenőr''-bői is. Megengedem én, hogy ezért a pártot okolni nem lehet, mert hiszen e lapok működhetnek önállólag ; de miután azokban pártvezérek van­nak megnevezve mindenütt, kérdhetném .• ki ta­gadta meg közülők ez irány helyességét? Nem akarok senkit sem gyanúsítani, nem mondom, hogy ez rósz szándék : csak rósz taktika, épen oly rósz, mint milyen rósz taktika volt tegnap a mitrailleuseökről előre azt mondani, hogy szem­fényvesztés, porszóró gép. Ez épen ugy meg fogja magát bőszülni, mint megboszulta magát amaz: mert el fog jönni az idő, mikor a mitrailleuseök helyeseknek, czólirányosaknak fognak mutatkozni, és akkor a t. képviselő urak kénytelenek lesz­nek megfeledkezni arról, mit tegnap mondani méltóztattak. (Zajos helyeslés jobb felől. Nyugta­lanság bal felől.) Szólott a t. képviselő ur a népszerűségről, azt mondván: nem attól tart, hogy a kormány igen népszerű talál lenni; hanem attól, hogy annyira népszerűtlenné válik, mikép ezáltal nem csak magát, hanem a magyar kormány eszmé­jét is lehetetlenné teendi. Ez fölfogás dolga. Még eddig, hála Istennek, nem ugy van. Ha körültekintünk az országban, ha körültekin­tünk a házban, látjuk, hogy egészséges, erős alapon állunk. Azt tehát, hogy e megjegyzés már most találó volna: elmondani nem lehet. Hogyan fog az utókor Ítélni felettünk: arra nézve én igen nyugodt vagyok. Meg vagyok győ­ződve, hogy azt fogja mondani: megtettük kö­telességünket. És méltóztasse'k el hinni, senki sem fog inkább örülni azon, mint én, ha az Íté­let nem az lesz, mit én mondok: hanem inkább hasonlít majd ahoz, mit a t. képviselő ur mond. Senkinek sem szolgálhatna nagyobb megnyug­tatására, mint nekem, ha az utókor azt foghat­ja mondani e kormányról: hogy gyenge, kezdet­leges volt ugyan, össze sem hasonlítható azzal, a mely utána következett; hanem annak idejé­ben becsületesen megtette kötelességet. Adja isten, hogy igy legyen. Hanem akkor jól el kell választani az utakat, melyeken járunk, nehogy az történjék, hogy ez legyen Magyarország fény­kora, melyre talán majd csak egy söte't s szo­morú korszak nézhet vissza. (Élénk helyeslés jobb felől. Nyugtalanság bal felől.) Azt mondta a t. képviselő ur, „nem őszinte dolog, ha valaki azt mondja, hogy nem szereti a népszerűséget." Mindig szeretek őszinte lenni, s tökéletesen elfogadom ezen nézetet. A népszerű­séget mindenki szereti, de kötelessége is szeret­ni; mert ez, mint a t. képviselő ur igen helye­sen mondta : meghajlás a közvélemény előtt. Ilyen értelemben igenis fölemelt fővel mondom, szeretem én is a népszerűséget, szereti a kor­mány, szereti a többség is. Hanem a népszerűség szeretetének épen ugy két neme van, mint a pénz-szeretetnek. Abban, hogy valaki a pénzt szereti, semmi hiba nincs. Az közege sok jónak, mit általa eszkö­zölni lehet; valamint más részről lehet vele sok roszat is eszközölni. Hanem különböző a pénz­szeretet czélja is. Némelyik a pénzt magáért a pénzért szereti, gyűjti, s hogy ugy szoljak: ráül és nem tud tőle megválni. Más szereti a pénzt, mint eszközt, a végett, a mit általa eszközöl­het. Ily helyzetben vagyok én a népszerűséggel. Én igen szeretem a népszerűséget, ugy, mint a pénzt: azért, hogy kiadhassam, mikor szüksé­ges, hasznos czélokra ; s ha van különbség köz­tünk, az talán abban a kis árnyalatban lesz, hogy szeretjük mi a népszerűséget mindketten, de a t. képviselő urak nem szeretik kiadni, még akkor sem, mikor igen hasznos volna; mi pedig olyankor kiadjuk. (Zajos tetssés jobb felől.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy mi nem vagyunk őszinték, s ezt nem tette volna föl ró­lam, mert nem mondtuk meg 1868-ban, hogy nem akarunk külön magyar hadsereget. Én hivatkozom — és az ily dolgokat jó tisztába hozni — a t. képviselő úrra, vagy bár­kire másra: mikor mondtam én azt, hogy én igenis akarok egy külön hadsereget? (Egy hang bal felől: A törvényben!) Én minden alkalommal határozottan ennek ellenkezőjét mondtam; mert a külön hadsereget az országra nézve a legnagyobb veszélynek tar­tom. Ezt mondtam akkor, mikor a törvény meg­alkottatott, mely nem alakított két külön had­sereget, hanem igenis egy közös hadsereget, és egy külön honvédséget. Elég őszinték voltunk tehát akkor, de eléggé

Next

/
Thumbnails
Contents