Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-294
360 294. országos filés február 24. I87t. az utczán és kávéházakban, és minden helyen és időben, mindazért, mi hazám jólétére, boldogságára vezet. (Helyeslés.) Igen, reánk nézve is igaz a vád: mi akarjuk a magyar hadsereget és honvédtüzérséget, akartuk tegnap, akarjuk ma, akarni fogjuk holnap s fogjuk akarni mindaddig : mig meg is lesz. (Helyeslés hal felől.) Ezek után, t. képviselőház, még egypár szóval kívánom elmondani, hogy átalában mit tartok én a honvédségről, és miért óhajtom én a honvédséget tüzérséggel és műszaki csapatokkal ellátni. (Bal felől: Halljuk!) Én azt, hogy honvédségünk állapota olyan is, mint minőben ma van : elismerem, hogy előlépésnek tekinthető, és ebben nem is deferálok senkinek ; mert hisz a mennyiben körömbe esett, szavazatommal létesítéséhez magam is mindig hozzájárultam; elismerem, hogy ha a honvéd-lovasság száma szaporittatik; elismerem, hogy ha a honvédségnél a dandárrendszer behozatik; elismerem, hogy ha a magyar sorhadi csapatok, — mert hisz a „hadsereg" szóval élni talán már nem is szabad — ha, mondom, a magyar sorhadi csapatok hazánkba minden fegyvernemei együtt haza hozatnak ; elismerem, hogy az is nagy előlépés lesz a jó utón; elismerem mindezt: de nem látom elegendőnek ; mert ha itthon lesz is ezen hadsereg, nem a magyar kormány fog vele rendelkezni ; egy országban pedig két ur, két kormány — még 1861-ben megmondta Deák Ferencz — a legnagyobb veszedelem. (Bal felől: Ugy van!) Nem elég pedig, és e miatt nem mondhatok le azon óhajomról, hogy a honvédséghez tüzérség és műszaki csapatok adassanak, mert én honvédségünk sorsát nem akarom oly tüzérséghez csatolni, mely nem vele testvériesen növekedett, a melybe — attól félek — a közös hadsereg kebelében nem a legjobb szellem fog csepegtettetni. Hogy miért nem akarnak a t. túl oldalról honvédtüzérséget: azt nem tudom; mert nem gondolom, hogy az itt elmondottak legyenek azon okok, melyek miniszterelnök urat vezetik; az ő részéről pedig még az igért objectiv nyilatkozatot nem hallottam, arra tehát nem akarok reflectálni: Megkívánom azonban jegyezni azt, hogy én megengedem, mert meg volt itten említve ez több részről,—hogy a tüzérséget oly teljesen kiképezni a honvédségben, a jelen szerkezet mellett nem lehet, mint lehet a 3 évi szolgálat mellett a rendes hadseregben. Mondom, én ezt megengedem: de nem fogadhatom el azt, hogy a talán nem oly tökéletesen kiképzettnél a semmi jobb legyen, és nem fogadhatom el azt, hogy a honvédségnél talán kissé tökéletlenebbül kiképzett tüzérségnél a csata hevében jobb legyen mely megszokta rendeléseit, parancsait máshonnan venni. Mindaz, amit önök e tekintetben fölhozhatnak, csak egyről erősiti meg minél inkább és inkább hitemet, és ez az egy az : hogy teljesen kielégitőleg megoldva a kérdés, megadva a teljes biztosíték a magyar trónnak és államnak csak akkor lesz, ha a magyar hadsereg teljesen heryreállittatik. (Helyeslés bal felől.) De ezen kérdés megoldását ma nehezebbnek tartom, miután itt a törvények megváltoztatásáról lenne szó; követelem tehát ad dig is, mig a fönálló törvények módosittatnalc: hogy a honvédség tüzérséggel és műszaki csapatokkal elláttassák; de mert minden tekintetet és minden érvet, mely alappal bir, figyelembe kívánok venni, — miután itt több részről az mondatott, hogy nem helyes ily fontos intézményt ily mellékesen akarni életbeléptetni: én részemről e tekintetben kész vagyok engedni, ós kész vagyok — mert csak a magam nevében beszélek — az engedékenység apostola lenni pártfeleim, az ellenzék tagjai közt, ha a t. miniszterelnök ur nyilvánítani és megígérni fogja: hogy. miután helytelen ily mellékesen megoldani e Kérdést, a honvédségnek tüzérséggel és műszaki csapatokkal való ellátásáról tüzetes törvényjavaslatot fog még ez ülésszak alatt a ház elé terjeszteni. Ezen igéret mellett, azt hiszem, el fogunk állani a külön véleménytől; de ha ezen Ígéretet meg nem nyerhetjük: ragaszkodnunk kell ahoz; mert be kell bizonyítanunk, hogy egy része e háznak legalább követelte azt, mi a nemzeti haderő kiegészítésére szükséges s ez esetben, részemről, pártolom a t. barátom, Győrffy Gyula által beadott kissebbségi véleményt. (Elénk éljenzés a bal oldalon.) Andrásy Gyula gr. miniszterei* nök: T. ház! Midőn e házban tegnap szerencsém v T olt fölszólalni, kijelentem, hogy ezen tárgyhoz teljesen tárgyilagosan fogok szólani; de mielőtt ezt tettem volna, kénytelen valék bizonyos észrevételekre és állit ásókra válaszolni. Szavamat most be is fogom váltani. Mielőtt azonban ezt tenném, — habár a t. ház velem együtt át fogja látni^ hogy igen nehéz annyi mindenféle vádra, melyeket most t. barátom Tisza Kálmán részint ellenem, részint átalában a fönforgó ügy ellen fölhozott, igy rögtönözve válaszolni ; — azt gondolom : mégis kötelességem ezt megkísérteni, előre is kijelentvén, hogy a t. képviselő ur dialectikai tehetsége előtt szívesen meghajlom és ha, — a mint reménylem — sikerülni fog állításait megczáfolni, ezt nem szónoki erőnk, nem dialectikai tehetségünk egyenlő voltának, hanem az ügy igazságának fogom tulajdonithatni. (Halljuh!) A t. képviselő ur mindenekelőtt azt mondta, hogy nincs öröme oly discussiókban, melyek egész pártokat gyanúsítanak. 'Vajon ezen elvet keresz-