Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-294

294. országos ülés február 24. 1871. 359 tünk megszavazni, bár az ügyek vezetéseért a felelősség nem minket terhel ma mindenekfelett. Szavaztunk ellene bizonynyal olyannak is, mi hogy népszerű ne lett volna, épen önöknek a túlsó oldalon legkevésbé lehet áilitaniok, sőt önöknek azt kell állítani, hogy népszerű volt. Erre nézve egy példát akarok idézni. Méltóztatnak tudni, hogy mi 1867-ben a kiegyezés módozatait elleneztük, a nagy többség megszavazta azokat. Most már csak egy kérdés merül föl: népszerűek voltak-e azon intézmények akkor, melyek alkottattak, vagy sem ? Ha önök azt mondják, hogy népszerűek, belátják, hogy elleneztük azt is, a mi népszerű volt, mert rosznak, veszélyesnek tartottuk; ha ellenben azt mondják, hogy népszerűtlenek voltak s azért elleneztük: akkor azon egyetlen egy alapot, melyen magukat védelmezhetik, kidobták lábaik alól; mert akkor semmi néven nevezendő joguk nem volt azon intézményeket az országra octroyálni. (Helyeslés bal felől.) Azt mondja az igen t. miniszterelnök ur, hogy mi félünk attól, hogy a kormány népszerű lesz, és azért támadjuk meg, ha látjuk,hogy valamely népszerű intézményt akar önerejéből létesíteni. En már egy alkalommal elmondtam e házban, és most csak röviden érintem, hogy a fölfogások legkülönösbikónek tartom azt mondani, hogy valaki, ki népszerűségre vágyik és népszerűséget hajhász: ezen czélból megtámadja azt, a mi népszerű. Én egyébiránt, egyénileg szólva, őszintén bevallom, hogy amint a dolgok most állanak, én nem attól félek, hogy a jelen kormány nagyon népszerű lesz; hanem attól félek, hogy az egyénektől elvontan, lejárja egy magyar kormánynak népszerűségét. Hogy túlságig népszerű legyen, attól nem félek. Igazságos akarok lenni. Egy kormánynak mindig vannak oly teendői, melyeket a kormány köteles végezni, és melyek népszerűséget nem szereznek; ezenkívül vannak oly különböző, a kormány által elkövethető hibák, melyek nem okvetlen következései ugyan helyzetének, de a melyeket azon helyzetben elkerülni igen nehéz, s melyek a népszerűség emelésére nem vezetnek. Ha ezeket abstrahálom is; ismétlem : én attól félek, hogy túlságos lesz s elragad a magyar kormány eszméjére a népszerűtlenség ; mert midőn egy nemzet, mely mint mentő eszköz után esengett a magyar kormány után; látja, hogy legégetőbb kérdései mind megoldatlanul maradnak, látja, hogy nincs jó közigazgatása, hallja, hogy a kormány maga hirdeti, hogy nincs igazságszolgáltatás, s rajta segíteni nem tud: ha ez még sokáig tart, a nemzet oda log vezettetni, hogy nem a jelenleg kormányon ülőkben, de egyátalán a magyar kormányban elveszti hitét, és ha ezt elvesztette, akkor Magyarország elérte legszomorúbb időszakát. {Mozgás.) Hogy a kormányt az ellenzék sarokba, vagy falhoz akarja szorítani; — nem emlékszem határozottan, melyik kifejezést használta a miniszterelnök ur, — egy bizonyos fokig ez is áll. Igenis, én — bár mely részről tétessék akármiféle indítvány —• legalább egyénileg óhajtom az illetőt anynyira sarokba, vagy falhoz szorítani, hogy megtudjam a valóságot, az igazi tényállást és a valódi indokokat; és én részemről csak azt sajnálom, hogy e tekintetben azon igen szép nyilatkozat a kényes kérdésekről, és az őszinteségről későn érkezett ; mert ha — a mint nem szabad benne kétkednem — a t. kormánynak nézete az volt 1867- és 68-ban is, a mi ma: sokkal helyesebb lett volna egyenesen és őszintén megmondani: ország! akarod-e azt, mit csinálunk ? de tudd meg, hogy neked magyar hadsereged és honvédtüzérséged sohasem lesz. (Ugy van ! bal felől.) Mncs nemzet, melynek kemény dolgokat ne kellene néha meghallani. Ez a nemzeteknek gyakran szükséges, gyakran üdvös, semmiesetre pedig a nemzetnek állandó kárt nem okozhat. De igenis, ha a nemzet oly biztosításokban ringattatik, melyek nem teljesülnek ; ha látja azon biztositások későbbi megtagadását: akkor azon nemzet megingattatik hitében és bizalmában. Egy darabig kedves álomban ringattatván, elgyöngittetik, ezentúl pedig az által, hogy azok nem teljesülnek: hitét vesztvén mindenkiben, utoljára is a bekövetkező legelső csapás alatt épen ezen hit elvesztése miatt fogja a legnagyobb szenvedéseket tűrni. A t. miniszterelnök ur még egy vádat emelt ellenünk, meglehet többet is, de nem emlékszem most többre. A vád az, hogy mi vagyunk okai, ha azt hiszik, hogy mi magyar hadsereget akarunk; hogy mi a honvédségnek tüzérséget, műszaki csapatokat akarunk. En ellenkezőleg azzal, mit egyéb vádjaira és gyanúsításaira mondtam, válaszolom, hogy határozottan elismerem, hogy ezen vád alapos. Igenis, mi magyar hadsereget és addig, míg ez lehető lesz, a honvédségnek műszaki csapatokat, tüzérséget akarunk s ezt kideríteni sem túl a Lajthán, sem sehol nem valami nagy tehetség kellett: mert ezt évek óta mondjuk minden lehető alkalommal. Nekem erre eszembe jut az, mit egy alkalommal Cavour gr. még a piemonti parliamentben mondott. Gyanúsították, hogy ő conspirál. Barát, ellenség várta, mikép fogja magát kimenteni s Cavour grófra kerülvén a sor, egyszerűen azt mondta: Vádolnak, hogy conspirálok és e vád az utolsó betűig igaz : mert én conspirálok itt e házban, conspirálok szobámban, conspirálok