Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-294
358 294. országos ülés február 24. 1871. mindnyájunk közös hazája. (Élénk helyeslés bal felől.) És én ily példát épen a miniszterelnök úrtól nem vártam. Különben a miniszterelnök ur, refleetálva Simonyi Lajos barátom által fölhozott egy adomára, azt méltóztatott mondani, hogy a „honvédség puskája elsül" ; mindenki tudja, hogy a mitrailleuseök el fognak sülni, és csak egy dolog nem sült el: az én tisztelt barátom élcze. Én azt, hogy a honvédség puskája vagy a mitrailleuseök el nem sülnek, bár jelen voltam, Simonyi barátomtól nem hallottam ; abban pedig tökéletesen igaza volt neki, hogy ma egy hadsereg ágyú nélkül olyan, mint volt azon szegény insurgens, kova nélküli kovás puskájával. (Helyeslés bal felől.) Azonban, hogy elsült-e az él ez, vagy nem: az iránt a miniszterelnök úrral nem vitatkozom ; adjon erre feleletet a ház padjairól mindenfelől kitört derültség, melyen a pártszempontok sem tudtak erőt venni; egyet azonban tudok, és ezen tudomásom nagyon biztos, mert a bizonyítékot épen maga a tisztelt miniszterelnök ur szolgáltatta, és ez az egy az: hogy, ha nem sült is el az élez, de talált. (Atalános derültség.) Azt mondottam, tisztelt ház, hogy e tekintetben biztosítékomat épen a miniszterelnök ur képezi. Ezen állításomat igazolni tartozom. Az igen t. miniszterelnök úrról lehetetlen bárkinek is föltennie, hogy ne tudná, mikép az ellenzék épen azon része, melyhez én is tartozom: nemcsak nem ellenezte soha a honvédséget, de az első percztől fogva -— és még e miatt nemegyszer összetűzve ellenzéki társaival is, — (Egy hang a szélső talon: Igaz!) a honvédség fölállítására szavazott; lehetetlen nem tudnia, hogy soha a honvédség számára nem követeltetett pénz ugy, hogy azt,—bármennyire szeretünk is más irányban gazdálkodni, —készséggel meg ne szavaztuk volna. A t. miniszterelnök ur tudja, hogy soha a honvédség intézménye tekintetében előlépés nem történt úgy, hogy mi azt teljes készséggel meg ne szavaztuk volna. Midőn tehát mindezeket tudjuk, és az ember ismeri még a t. miniszterelnök urnák azon, általam legalább igen nagyra becsült, jellemvonását, hogy igazat szeret mondani: nem tehető föl, hogy egy oly váddal, melyről, hogy az nem való, a ház naplói kezeskednek: akart volna nemcsak egyes embert, de egy egész nagy pártot sújtani;— hacsak valamely jól talált élez által egy perezre magánkivüli állapotba nem hozatott volna. (Élénk derültség és helyeslés a bal oldalon.) ~Ez az, t. ház, miért a t. miniszterelnök urat azon sárral dobálási alaptalan vádja miatt részemről teljesen s tökéletes mértékben absolválom. (Derültség a bal oldalm.) Ezenkívül, t. ház, még több gyanúsítással is méltóztatott bennünket a miniszterelnök ur illetni. Azt mondta ugyanis, hogy az ellenzék sem nem feled, sem nem tanul ; azt mondta, hogy az ellenzéket egyedül a népszerűség utáni vágy vezeti; azt mondta, hogy az ellenzék azt gondolja: most íme itt van egy kényes kérdés, szorítsuk sarokba a kormányt; azt mondta , hogy az ellenzék, ha a kormány önerején valamit akar tenni, mi népszerű : megijed, hogy a kormány népszerűvé talál lenni és így megtámadja azt; azt mondta továbbá, hogy ő kényes kérdést nem ismer, és ha valamely kérdés kényesnek látszik: mondjuk el őszintén a dolog állását és megszűnt kényes kérdés lenni. Legyen szabad ezekre is röviden refle ctálnom. Én a vádak elsejére nézve, a magam személyét illetőleg, igenis bevallom, hogy igen sok dolog van, a mit sem elfeledni, sem megtanulni nem tudok. Ennem tudom elfeledni azt, hogy kötelességem követelni mindig és mindenkor mindazt, a mi hazám államiságára, hazám és a magyar trón biztosítására szolgál. (Helyeslés balról) Nem tudom megtanulni, hogy meghajoljak azok előtt, kik hazám államiságá! nak és biztonságának okvetlen föltételeit megtagadják. (Helyeslés balról.) Meglehet, hogy önök e tekintetben többre haladtak. Ha igen, nagyon sajnálom. (Helyeslés balról.) Pulszky Ferencz : Hát ez nem gyanúsítás 1 * . . . Tisza Kálmán: A mi a népszerűséget illeti, először is nyilvánítom azt, hogy én egyátalában nem akarom magamat minden áron és minden föltétel mellett mentegetni az ellen, hogy én a népszerűségre nagy súlyt fektetek : mert én azt tartom, hogy a népszerűségre való sulyfektetés első tisztelet, melylyel mindenki a népnek és a nemzetnek tartozik. De továbbá meg vagyok győződve arról is, hogy a ki egy szabad államban azt negélyezi, hogy a népszerűségre nem ad semmit : az vagy nem őszintén nyilatkozik, vagy nem alkotmányos ember, de absolutista; hanem igenis szemben ezzel elismerem határozottan és hirdetem, hogy a népszerűség iránti szeretetnek sohasem szabad annyira menni, hogy valaki azért, mert népszerű ; pártolja, azt a mit veszélyesnek tart. vagy ne mer en megtámadni valamit azért, mert népszerű, ha veszélyes is; ne merjen követelni olyat, a mi népszerűtlen, ha a hazára nézve szükségesnek tartja azt. Ennyit átalánosságban, elvontan, a népszerűség fogalmát illetőleg. A mi pedig a mi helyzetünket illeti: hivatkozhatnám nemegy törvényre, mely bizonynyal népszerűtlen volt az országban, de melyet szükségnek tartván, kötelességünk érzetében nem kés--
