Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-294

294. orsiisgof Qlés itebrir 24. 1871. 357 hogy midőn a százados viszony bomlásnak indult: bomlásnak indult a közös hadsereg is. Ugyan kérdem: ha ez áll, akkor mi szükség van tehát azon közös hadseregre, ha nem az védi meg az államot felbomlás ellen, hanem az állammal együtt bomlik szét ? En különben, mert épen nem óhajtom az ilynemű erőszakos bomlást, épazért óhajtom, hogy mindazon okok, melyek az elégületlenséget végre talán még oly fokra emelhetnék, hogy itt bomlásnak kellene bekövetkezni : enyészhessenek el. Adassék meg mindenkinek, a mi az övé. Magyarországnak, a mi Magyarországé, Ausztriának, a mi Ausztriáé, és akkor nem kell a bomlástól és annak végveszélyétől félni. De mindaddig, mig ez meg nem történik: kisebb nagyobb mértékben e veszély mindig létezni fog. (Igás! bal felől.) Az igen t. miniszterelnök ur tegnap gyanúsításnak vett, és pedig ellene, s illetőleg a kormány ellen intézett gyanúsításnak, bizonyos dolgokat, melyek a házban mondattak. így gyanúsításnak vette, hogy az mondatott, miszerint a golyószórók arra használtatnak, hogy por hintessék a nemzet szemébe; gyanúsításnak azt, hogy a bizalomhiány hozatott fel okául annak, hogy a honvédség tüzérséggel nem láttatik el; gyanúsításnak, hogy politikai okokat föltételeztek és nem az itt fölhozott okokat, melyek miatt ez megtagadtatik; gyanúsításnak, niikép szóba hozatott, hogy midőn itten a dolog financiális oldalát emlegetik, nem ez az igazi ok, hanem kell lenni más oknak is. Én először is hivatkozom arra, hogy a tegnapi napon, midőn ezek fölhozattak, részint tisztán megmondatott, részint pedig a beszédek egész szövegéből kitűnik, hogy: ha van gyanúsítás, ez nem a kormány, nem a többség ellen irányul. Azonban megengedem, t. ház, hogy azon t. barátim és elvtársaim, kik ezeket fölhozták, tévedésben voltak, s akkor tévedésben voltam velők én is. Ugyanis ők bizonynyal nem tudták föltenni, s nem tudtam részemről én sem, hogy azon férfiak, kik nem régen hangsúlyozták a magyar haderő szükségességét ; hogy azok, kik 67-ben s 68-ban a véd- és honvédelmi törvény alkotásánál s azután is nemegy alkalommal részint nyilvánosan, részint magán utón azt értették meg velünk, hogy hiszen ez csak kezdet, hogy ez nem akadályozza a fejlődést, hogy ezen intézménynek kifejlődnie kell; — hogy azon férfiak, kik azt mondták, hogy a honvédelmi törvény, ugy a mint alkotva van, a tüzérség és műszaki csapatok felállítását nem akadályozza: mondom, nem hihettük, hogy azok ma jószántukból tegyék azt, hogy ennek létesítését megtagadják, sőt ezt ugy állítsák elő, mint a mit kívánni sem szabad. Hasonlag midőn látták és láttuk, hogy megszavaztatnak az összegek a közös budgetben még oly ágyukra is, melyek a két országban létező honvédség részére követeltetnek, bár a megszavazásból az, hogy arra kőveteltettek és arra szavaztattak meg, kimaradt; hogy, mondom, midőn ezt láttuk, midőn a két rész számára megszavazott összeg 30%-át fogván megfizetni, a financziális könnyebbség sem oly rendkívül tetemes ; midőn ezek szerint láttuk azt, hogy nem a pénzkimélés az igazi ok, mert hiszen a pénzt ki lehet adni, csak az ágyuknak nem szabad a magyar kormány rendelkezése alatt állani: — akkor, mondom, nem hihették és nem hihettük azt, hogy a mi kormányunk saját jó kedvéből teszi ezt; de hihették és hihettük, hogy oly akadályokba ütközött, melyeket legyőznie nem sikerült. Megvallom, ezt hittem, s ugy tudom, igen sokan ezt hitték. Ha ezen hitünk által gyanúsítottuk, fölfogása szerint a t. miniszterelnök urat, én részemről bocsánatát kérem. Legyen meggyőződve, hogy nem fogjuk többé gyanúsítani; de hirdetni fogjuk országnak világnak: (Halljuk!) hogy nem az országon kivüli akadály az ok, nem; (Ugy van!) hanem, mert maga kormányunk nem akarja, hogy legyen magyar hadsereg, hogy legyen honvódágyu. {Igaz ! tetszés bal felől.) Egyébiránt, t. képviselőház, ha lettek volna gyanúsítások egyes szónokok részéről: akkor is részemről lehetetlenség, hogy ki ne mondjam, mikép az, hogy a miniszterelnök a gyanúsítást az egész párton akarja megtorolni, nehezen nevezhető akár helyes, akár államférfiúi eljárásnak. (Igaz ! Ugy van! bal felől.) És én figyelmeztetem a tisztelt miniszterelnök urat, miszerint épen anynyira, a mennyire szabad neki azon gyanúsításokat emelni, melyeket ellenünk, mint egész párt ellen emel; a mennyire szabad neki azt mondania, hogy mi mindent a népszerűségért teszünk: épen annyira szabadsága lehetne valakinek azt mondani, hogy a háznak másik része pedig mindent csak azért tesz, hogy a hatalmat és hivatalt megtartsa. Hová fog az vezetni, t. ház, ha ilyenekkel fogjuk egymást gyanúsítgatni? {Helyeslés bal felől.) En merek hivatkozni, a mit azokra feleltem, mik néhány napja e ház kebelében elmondattak, bebizonyításául annak, hogy én ezen utat nem követem; merek hivatkozni arra, midőn nyilvánítottam egy ilyforma fölszólalás ellenében, hogy meg vagyok győződve, miszerint e háznak többségét a hazának érdeke, — bár az én meggyőződésem szerint gyakran tévesen fölfogott érdeke, de a hazának érdeke, — és nem mellékes tekintet, vezeti. Én azt tartom, hogy szabad, lehet, kell egymásnak nézeteit a végletekig ostromolni ; de a szándékok és intentiók tisztaságát ne bántsuk: mert különben politikai ellenfelek helyett ellenségek leszünk és a mit el fogunk pusztítani, az