Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-294
356 2 ^* országos ti bekövetkezzék, törekvéseink egyik legméltóbb tárgyát képezi. Ha azonban azt akarnók ezzel mondani: hogy külön tüzérséget kell szervezői, hogy azon tüzérség, mely azonkívül is csekély, azáltal, hogy aetióját és vezényletét megosztjuk : még csekélyebbé váljék; ha azt akarjuk elérni, hogy a honvédség, mint már jeleztem, mint különálló, kikerekített had állittassék elő: akkor épen a szervezet egységét honvédelmünk actiójának, sőt magának a honvédelemnek veszélyeztetésével erőszakolnék. (Helyeslés jobb felől.) En ezen törekvést helyesnek nem tartom; azonban azt hiszem, hogy mindaz, a mi a hadseregnek kellő, és a kor színvonalán álló rendszeresítésére szükséges: csak akkor fog eléretni, hogyha a ház, maga a magyar törvényhozás ezen iránybani erélyes támogatásával oda fog hatni, hogy ez a közös hadsereg organisatioja által, — melylyel a honvédségnek sokkal szorosabb összeköttetésben kell még állani jövőre, mint áll jelenleg: eléressék. — (Helyeslés jobb felől.) Én tehát jelenleg, az organisatiónak jelen stádiumában és a jelen szerkezetben a módositványt el nem fogadhatom: hanem a központi bizottság előterjesztését fogadom el. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Tisza Kálmán: T. képviselőház! (Halljuk!) Énnekem a szőnyegen levő törvényjavaslathoz csak egyszer lehetvén szólni, nem tehetem azt, a mit a miniszterelnök ur tett, hogy elválaszszam azokat, a melyeket objective, és melyeket kevésbbé objective akarok a tárgyról elmondani, és óhajtottam volna, mielőtt szőlők , a t. miniszterelnök ur objectiv előadását is hallani, azon reményben — a melyet,meglehet,gyanusitásnak fog nevezni — hogy objectiv előadásában több megelégedést s több örömet találhattam volna, mint találtam abban, melyet nem objective tartott a tegnapi napon. (Mozgás a jobb oldalon.) El is hihetik ezt a t. képviselő urak, mert én legalább örömöt oly előadásokban, melyek egész pártokat gyanúsítanak : sohasem találok. (Helyeslés bal felől.) Mielőtt refleetálnék különben azokra, a miket a miniszterelnök ur elmondott: csak igen rövid egy pár megjegyzést kívánok tenni egy előttem szólott képviselő ur előadására. Egyik megjegyzésem az, hogy én nem látom alaposnak azon föltevést, hogy tegnap a mitrailleuseökről beszélt, nem fogna a mitrailleusöknek eléjök állni, nem láthatom pedig azért: mert a ki ezekről szólott, nem a mitrailleuseöket nevezte ugyan porszóróknak, de azt mondta, hogy azok által akarnak port hinteni szemeinkbe, hogy ne lássuk az ágyuk szükségét; mondom : a háznak egy oly tagja, a ki homlokán viseli jelét, hogy megállott az ellenség előtt; míg a t. képviselő urnák ezt még csak a jövenfefaruár 24. 1871. dőben kell, ha tudja, megmutatnia. (Élénk helyeslés bal felől.) T. ház! Arra nézve, hogy mi a kánonénfutter, gondolom, nem jól fogta föl a dolgot a t. képviselő ur; mert kanoneníutter maga a legbátrabb csapat is : ha nincs ellátva azokkal, mikre szükség van , hogy midőn gyilkoltatik, lövetik, ő is lőhessen; és ha valaki azt mondja, hogy ha nem lesz mindennel ellátva a honvédség: kanoneníutter lesz; azzal semmit sem akart levonni, és nem is vont le semmit a honvédség bátorságából ós hősiességéből, hanem jelezte azt, hogy minden bátorság, hősiesség, hazafiság: hiábavaló; ha nincsenek meg a kellő eszközök, és ilyenkor a legbátrabb csapatból is kanoneníutter lesz. Hivatkozott különben a t. képviselő ur, szemben ezekkel, a hadvezéri felelősségre. Meglehet , hogy e felelősség létezik és én megengedem, hogy, ha valósággal megtörtént az, hogy a hadvezér hibája, vagy meglehet rósz szándóka — miatt ez nem gyanúsítás, mert nem tudjuk, ki lesz a hadvezér, — bekövetkezik a veszedelem : feleletre lehet őt vonni; még talán halálra is lehet ítélni. De kérdem, az intézet tökéletlen kifejlesztése, a fegyverzetben megtagadott biztosítékok nagy hiánya miatt beállott elpusztítása ezen becses intézménynek ki fog-e pótoltatni a felelős hadvezér feleletre vonatása által? En azt tartom, hogy az intézményt magát kell fölruházni mindazokkal, a mikre szükség van, hogy föladatának megfelelhessen, hogy oda ne dobathassák egyes ember czélszerütlen intézkedésénekA t. képviselő ur azt mondja, hogy az ellenzék el akarja idegeníteni a hazától a közös hadseregben szolgáló fiait e hazának. En nem tudom, hogy honnan veszi ezt a t. képviselő ur ; és bátran merek rá hivatkozni : kérdezze meg azon hazánkfiait, kiket a közös hadseregbe tömegesen kivisznek : vajon azt találják-e, hogy azok akarják őket elidegeníteni e hazától, kik a haza határain kivül küldik , vagy a kik azt mondják, mint mi: maradjatok e haza határain belül, hisz ti is e hazának fiai vagytok s ha katonák vagytok, legyetek katonák e hazában, a hazai kormány alatt ? (Zajos tetszés bal felől.) Különben azon tanulságok közül, melyeket a 48-iki eseményekből levont — és többet nem is fogok beszédére reflectálni, mert fontosabb és komolyabb dologra akarok áttérni — azon tanulságok közül egyet örömmel kell constatálnom: mert ez egynek constatirozása elvesz minden lehető érvet, mely még a közös hadsereg mellett osztrák-magyar szempontból is felhozható. Azt mondta ugyanis a tisztelt képviselő ur, hogy a 48-iki események bebizonyították,
