Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-294

294. országos DJés február 24. 1871. 355 ség előadójának véleményét pártolom, t. ház, és kivánom a honvédségnek műszaki csapatokkal, tüzérséggel való ellátását azért, mert Alvinczyre irt ama vers jut eszembe, „natus non vineere sed vinci." Fájdalom, a honvédségnek is az lesz egykor a sirfölirata, ha nem fog a t. ház többsége által is támogattatni azon indítvány, hogy honvédségünk műszaki csapatokkal és tüzérséggel láttassék el. (Tetszés a bal oldalon.\ Zichy Nándor gróf: T. ház! Ennem fogom megkísérteni, a mit különben is gyarló volnék tenni : előadásomnak ékesszólása által többséget nyerni a központi bizottság javaslatának. Nem teszem ezt azért sem, mivel meg vagyok győződve, hogy szükségtelen és felesleges lenne e részben törekvésem. Azt hiszem, hogy e hazában és e házban a többségnek erős a meggyőződése, és a többség elég erős arra, hogy azon alapot tartsa fön ezen alkalommal is, mely a hadszervezés ügyében a ház által elfogadtatott, mely annak kiindulási pontja, és melytől egy közbevetve fölmerült javaslat alapján eltérni nem lenne tanácsos. Azonban azért vagyok bátor a t. ház figyelmét rövid időre igénybe venni, mivel azt hiszem, hogy az előttünk fekvő kérdés csakugyan azok sorába tartozik, melyeket kényes kérdéseknek kell és lehet nevezni. Ily kérdések minden időben, minden kormány alatt vannak. Kényesek pedig épen azon kérdések, szerintem, melyek iránt az átalános fölfogás és közvélemény a valóságnak, az ügy természetének megfelelő természetes helyzetet, bizonyos körülményeknél fogva, elfoglalni nem volt képes. És csakugyan igaz, hogy ily kényes kérdéseknek egyedüli sikeres orvoslása : az igazságnak, az ügy valósága mibenlétének leplezetlen földerítése. Nehezebb ez azokra nézve, a kik a cselekvés terén állanak: mint azokra nézve, kik az eseményeknek és a politikának nyugodt szemlélői, és kik — a nélkül, hogy a pillanatnyi eredményért jótállani kénytelenek volnának : — a jövő és a haza szent érdeke tekintetéből egész leplezetlenséggel és nyíltsággal kimondhatják, hogy miben rejlik sajátlag a dolog lényege. Valahányszor a honvédelem rendezésének ügye forgott fön e ház előtt, mindenkor kimondtam,— valahányszor a tárgyhoz szólottam,— azt, hogy a jelen szervezetet nem tekinthetem bevégzett, tökéletes műnek : hanem csak olyannak, a mely jövő fejlődésének csiráját rejti. magábamNmes abban teljes és tökéletes összhangzatosság; nincs abban organicus, a legalsóbb fokozattól a legfelsőbbig keresztül vonuló öszhangzatosság, mely a sikert elvégre is leginkább biztosítja. Ezt elérni csak akkor lehetend, mikor maga az ügy iránt nemcsak a vezénylő személyekben, hanem magában a közvéleményben is tökéletes világos és objectiv fölfogás fog uralkodni , hogy azonban ez minéíelőbb érvényesüljön : azt hazánk érdeke az európai jelen viszonyok közepette sürgetően igényli. Én azt hiszem, t. ház, hogy elvégre is e hazának nagy honvédsége maga a hadsereg lesz, és azt kivánom, hogy mindazon rokonszenv, mely a honvédség irányában átalában tápláltatik: tápláltassék a hadsereg iránt is, melynek a honvédség elvégre csak kiegészítő része, mely csak akkor lesz helyesen szervezve; mely csak akkor fogja a hadseregnek a legnagyobb szolgálatot tenni; és mely maga is csak akkor fog azon várakozásoknak teljesen megfelelni, melyeket irányában minden hazafi táplál: ha ugy lesz szervezve, a mint a hadsereg ilyenforma kiegészítő részének szervezve lenni kell. Mert ha azt óhajtjuk és várjuk, hogy a honvédség mint egy önálló kis had feleljen meg a nemzet méltóságához mért föladatának : akkor reményünk aligha fog teljesülni. (Egy hang jobb felől: igaz !) En azt reménylem és óhajtom, hogy a magyar sorcsapatokat és az egész magyar hadat azon magyarságnak szelleme fogja jövőre átlengeni, a melyet jelenleg a honvédségben örömmel üdvözlünk, és én a jelenleg foganatba vett ujabb harczszervezeti beosztásban ezen iránynak jelentékeny f előhaladását szemlélem. i Helyeslés jobb felől.) Én azt hiszem és reménylem, hogy valamint hazánk és annak alkotmánya az osztrákmagyar birodalomnak egyik fő sarkköve és támasza : ugy a magyar hazának és a magyar politikának az osztrák-magyar had leginkább mint magyar had fog a jövőben szolgálni. A jelen hadszervezet szerint a hadsereg csak ugy lehet tökéletesen szervezve , ha mindazon elem, mely abban van, nemcsak rövid ideig és bizonyos évek során át szolgál egy fegyvernemnél: hanem folytonosan ugyanazon fegyvernemnek kiegészítő része marad, amelyben begyakoroltatott. En azt hiszem, hogy a honvédség is csak ugy. felel meg föladatának, — és e részben a módositvány egészen helyes nézetből indul ki: — hogyha a szükséges tüzérségi fegyvernemekkel a tényleges működés idején támogattatik és ennek következtében mulhatlanul szükséges, hogy a területi divisiókban Magyarországon is a magyar haderőnek megfelelő tüzérségi szervezet létesitessék mindenütt ott, hol a szerves fölosztás ezt már béke idejében is megkívánja. (Helyeslés jobb felől.) Ez jelenleg nem létezik, és ha ennek létesítésére van irányozva a módositvány : akkor annak szelleme teljesen igazolt és helyes. Ez azonban oly dolog, mely jelenleg már nemcsak az óhajtások terén áll, hanem nemsokára bekövetkezik, és mely, hogy minéíelőbb 45*