Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-293

293. országos 3íís február 23. 1871. 345 seregnél. Én ezen nagyfontosságú kérdésben, hol a beszerzés milliómokba kerül, szükségesnek látom, hogy törvényjavaslat terjesztessék a ház elébe, hogy a tüzérek mennyi ideig legyenek kötelesek a keret-rendszer szerint szolgálni ; mert ha a legénység §8 hét után elboesáttatik: nem fog megfelelni annak, a miért tulajdonkép fölakarjuk állítani a tüzérséget. Nekem, t. ház, a honvédségről egykissé eltérő fogalmam van, mint igen t. előttem szóló Győrffy Gyula képviselő társamnak. Nézetem szerint a honvédségnek föladata, háború idején a rendes hadsereget kifogyhatlanná tenni a haderőben. Az a föladata továbbá a honvédségnek, hogy hadképessége ne attól tételeztessék föl, a mint a t. előttem szóló monda, hogy tüzérséggel legyen ellátva ; hanem a honvédségnek főföladata az: hogy elegendő számú, jól begyakorolt és alkalmazható tisztjei legyenek. Ekkor fog az azon kitágithatással és ruganyossággal birni, melyre minden hadseregnek háború idején oly nagy szüksége vaü. Erre pedig szükséges az, hogy minden bonvéd kerületben tiszti iskolák állittassanak föl, hol a tisztek nem csak a gyalogság, lovasság, hanem a tüzérség és műszaki csapatok ismeretére is betanittassanak. Szükséges, hogy a legalkalmatosabb tisztek, az összes honvédségből a legtanultabbak, a legműveltebbek állittassanak oda, mint tanárok; nem pedig, hogy történetesen azok alkalmaztassanak tanárokul, a kiknek az iskola fölállítása helyén esetleg állomásuk van. Ha az aetiv szolgálatban lévő tisztektől ragfokozatukhoz mért nagyobb kötelesség teljesítése követeltetik, és azoknak biztosítva van előmenetelük, például hogy századosok commandirozzák a zászlólajakat, ha az értelmi erő szaporítása tekintetéből művelt fiatal emberek osztatnak be az iskolákba, és ott tüzetesen tanulmányozzák a hadtant: akkor lehet a honvédséget ellátni a harezképességre szükséges kellékekkel. A mi a lovasságot illeti, én igen esudálkokozom, t. ház, hogy azon 8 lovas századdal, melylyel a törvényjavaslat szerint lovasságunk szaporittatni szándékoltatik : a túlsó oldalon megelégesznek. Nézetem szerint ez igen csekély erő, és éppen nincs arányban az európai hadseregeknél divatozó aránynyal; mert ha a lovasság nem is bir azon nagy fontossággal a messzehordó, gyorslövő fegyverek hatása mellett; de a lovasságra mégis oly nagy szükség van, hogy elegendő számú és begyakorlott lovasság nélkül háborút viselni sem lehet. Mert lovasság nélkül nem lehet ellenséges államban, ennek költségén tartani a hadsereget; nem lehet tökéletesen szétverni és tönkretenni az ellenséget; nem lehet véletlen támadásokat intézni s nem lehet maskirozni a tulajdon hadsereg mozdulatait. Éhez pediglen KÉPV. H. KAPLÓ 18Í4 mi. szükséges, hogy elegendő s jól begyakorlott lovak legyenek, a mi igen sok pénzbe kerül. A magyar lovas első e világon : ez átalánosan el van ismerve ; tehát ezen fegyvernem az, melyre nagy súlyt kell fektetnünk, és ha lovasságunknak elegendő számú és jó lovai lesznek : bizonnyal meg fog felelni a czélnak. Nem elegendő, hogy csak 40 század lovasságunk legyen. Tartsuk meg azon szám-arányt, mely a hadseregnél van. Ha 139 ezer honvéd van besorozva, s ehhez 6000 lovas kevés, 143 zászlóaljhoz 143 század huszár kellene; sokkal helyesebb volna tehát, nézetem szerint, ezen 40 századnyi lovasságot elegendő lólétszámma! föntartani, és ilyen létszámhoz szükséges legénységet begyakorolni annál szükségesebb volna ez : mert ezen 40 századot 40 ezred keretévé lehetne átalakítani. Nézzük meg csak a szomszéd államokat, melyekkel mi, akárhogy csűrjük csavarjuk a dolgot a diplomatia tekervényes utjain: előbbutóbb meggyül a bajunk, s velük háborúba keveredünk; nézzük ezen államokat: az észak-német államnak 76,000, délnek 22,000 lovassága van, a tartalékkal együtt: ezen számot meglehet háború esetén kettőztetni; az orosznak 3 35 lovas ezrede és 50 kozák lovas ezrede van: ezt a nomád népekkel és tartalékkal még föl is lehet emelni. Lássuk miképpen állunk mi: 41 ezer lovasunk van, és most hat ezredet akarunk fölállítani; ezt fölszaporítani nem lehet. Nem tudom, jól vagyok-e értesülve; de ugy tudom, hogy a tartalékosokat be szokták osztani egy idő óta a szekerészekhez: tehát a rendes hadseregnél legtöbb időbe és pénzbe kerülő idomítása a lovasságnak elenyészik. Mindezen okoknál fogva, t. ház nem akarván tovább visszaélni türelmével, én ezen fontos nagy kérdést, t. i. a honvédségnek tüzérséggel való ellátását igy hozzávetőleg külön vélemény alapján, eldönteni nem vélem helyesnek, s nem is fogadhatom élez indítványt a részletes tárgyalás alapjául. A központi bizottság többségének nézetét, mely szerint 8 század lovassággal való szaporítása czéloztatik a honvédségnek, átalános tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Várady Gábor: T. ház! A kisebbség véleményében utal a törvénynek egypár szakaszára, melyekből önként következik, hogy a honvédség tüzérséggel és műszaki csapatokkal láttassák el. En szabadságot veszek magamnak, hogy a törvénynek több más szakaszára is utaljak, melyekből, nemcsak következtethető, hanem benne van világosan, és pedig nem csupán ennek szellemében, de betűjében is, hogy a honvédség tüzérséggel és műszaki csapatokkal láttassák el és igy ezt a törvény végrehajtása követeli, ha csak azt nem 44