Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-293

es tebraár 23. 1871, 344. 233. országos 1.1 melyet előadó ur szükségesnek lát. Nem intézem tehát szavaim e tekintetben legkevésbbé sem a honvédelmi minisztériumhoz, hanem az előadó úrhoz, és kérem: ha csakugyan szükség van előtanulmányra, méltóztassék egy kis kirándulást tenni, ha nem is tettleg, legalább szellemileg, Schweiczot nem is említve, Poroszországba, tekintse meg a porosz intézményeket, nézze meg az ottani „Armee desl-tenund 2-ten Aufgebotes név alatti honvédséget*, hogy mennyire mindegyik egy-egy egész testület magában, és mégis beillik az egész keretbe ; mennyire el van az minden szükséges kellékekkel látva; méltóztassék megnézni: mennyire van az a honvédségben. (Gróf Andrásy Gyula közbeszól.) Majd kérni fogom a czáfolatot utólagosan, mert a házszabályok értelmében, most megállanom nem szabad ; méltóztassék, mondom, az előadó ur megnézni : mennyire ki van ott a maga nemében minden osztály fejlesztve, mennyire el van látva a szükséges segédelemekkel, mennyire keresztül van vive ott a valódi keret-rendszer, melynek a mi kivánatunk szerinti létesítését itt előadó ur kivihetlennek tartja ; méltóztassék Poroszországba szellemileg egy kis piczi kirándulást tenni, és beletekinteni az ottani honvédség szervezetébe : és akkor meggyőződhetik, hogy a hosszas előtanulmányozás e tekintetben nem szükséges, s ellenünk az nem bizonyitand. Nem akarva a dologhoz többet szólni, s miután már Simonyi Lajos barátom is emiitette azt, engedjék meg, hogy figyelmeztessem a t, házat és kormányt arra: vajon bár hasznos és üdvös, de kielégítő intézkedós-e a honvédlovasságnak nyolcz századdal való szaporítása? Ha eszembe jut az, hogy mily más arányban volt lovasságunk 1848—49-ben a gyalogsághoz, — és pedig kérem, higyje el az előadó ur, hogy ebből is lehet egy kis elő tanulmányt meríteni, — ha állítom, hogy akkor hatszorta annyi lovasságunk volt a honvéd gyalogsághoz képest mint most, és ha visszaemlékeztetem a t. házat arra, hogy ennek daczára csatáinkat, kivált az oroszok ellen, leginkább lovasság hiányában vesztettük el; ha meggondoljuk, hogy netalán ránk jöhető csatákban, miket más idegen földön, vagy fájdalom meglehet : épen saját hazánk síkján kellend vívni : lovasságra mennyire szükségünk lehet, talán épen a legtöbb lovassággal rendelkező nagy hatalom ellen ; ha mindezt megfontoljuk : akkor nem fog a t. ház csodálkozni azon, hogy én lovasságunknak 8 századdal való szaporítását is köszönettel fogadom ugyan, de csakis mint igen kicsiny kezdetét annak, a minek mielőbb történnie kell; mert meggyőződésem szerint a honvéd lovasságnak, főként a keretek számát, legalább meg kell négyszereznünk. Ezeket elmondva, kérem a t. házat: méltóztassék a Győrfly Gyula barátom által beadott indítványt elfogadni. Szüllő Géza: T. ház! Az előttem szóló képviselő urak azon kérdésnél: vajon tüzérséggel ellátandó-e a honvédség vagy nem? bele bocsátkoztak a honvédség szervezetébe, és mintegy védkóptelennek, harezképtelennek állították, hogy ha elegendő számú tüzérséggel ellátva nem lesz; Győrffy képviselő ur azt mondotta: a honvédségnek föladata az, hogy béke idejében a rendet tartsa fön, háború idejében pedig védjemeg a hazát. Ez, kérem, a zsandároknak is föladata volt az ötvenes években. En a honvédségnek hivatását nem abban találom, hogy az országban tartsa fön a rendet, mert arra az ország és a municipiumok elegendőképpen fognak tudni vigyázni, és reménylhető az, hogy ha Magyarországban a törvénytisztelet meglesz : nem lesz talán szükség oly gyakran a brachiumra. A mi a tüzérségnek fölállítását illeti: tisztelt ház, nézetem szerint itt nem forog fön semmi politikai nehézség, mert valamint mi bizalommal vagyunk ő felsége, a megkoronázott király iránt: meg vagyok győződve, hogy ő felsége is ugyanazon bizalommal viseltetik irányunkban. A legnagyobb nehézséget én, t. ház, abban találom, hugy költséggel jár; mert tessék venni azt, mikép kell egy hadseregnek ellátva lenni minden kellékekkel, hogy jól fölszerelve legyen. Minden ezer fegyveres után számíttatni szokott egy század lovas és három ágyú. Ezen arány szerint 429 darab ágyúnak beszerzése volna rögtön szükséges, mely 15 millió forint költségbe, és évenként legalább 2 millió forint föntartási költségbe kerül. Vajon a mi jelenlegi zilált pénzügyi viszonyaink között gondolhatunk-e arra, hogy mi ezen 17 milliót azonnal fedezhessük ? Második nehézség volna, nézetem szerint, a keret-rendszer. Azt ugyan lehet mondani, hogy állittassék föl minden honvéd-kerületben 2 üteg, összesen 14 üteg, de akkor nem volna meg az az öszhangzat, mely szükséges ezen fegyvernemnél, és méltóztassék fölvenni, hogy ez is 4 millió költséget okozna. Nézzük a hadtestparancsnoknak állását. Ha mi a keret-rendszer szerint rendeznők a tüzérséget: a hadtest parancsnok figyelme kiterjedne nemcsak a gyalogság, a lovasságra, mitrailleuse-ökre, hanem egyszersmind a tüzérekre is. Lehetetlen azt képzelni, hogy ö egyikét vagy másikát ezen fegyvernemeknek jobban ne kedvelné, vagy pedig el ne hanyagolná, a mi talán épen a tüzérséget érné. Méltóztatott említeni Poroszországot. A poroszországi honvédségben semmi műszaki csapatok, sem tüzérség nincsenek, hanem csak a had-