Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-293

293. országos Qlés Ez okból sürgeti a közvélemény a tüzérség fölállítását, és némi aggodalommal tekinti a kormánynak az e kérdésben eddigi állását. Megvallom, hogy ezen nézeteket' és ezen aggodalmakat magam és elvbarátaim közül többen a ház ezen oldaláról is osztjuk, {Bal fdöl helyeslés) és azért kötelességemnek tartom (I [álljuk ! Halljuk ! bal felől.) a honvédelmi miniszter és miniszterelnök urat megkérdezni: (Halljuk!) szándékozik-e még ezen év folytán gondoskodni arról, hogy a magyar honvédség vagy a saját keretéből előállított, vagy a közös hadseregből, t. i. magyar legénységből összeállított s a magyar honvédfőparancsnok rendelkezése alá bocsátandó kellő számú tüzérséggel elláttassék ? {Helyeslés bal felől.) Magam és több elvtársam szavazatainkat a miniszterelnök és honvédelmi miniszternek e tárgyban adandó válaszától függesztjük föl, és bízunk, hogy a miniszter ur, kinek sikerült a honvédség fölállítása körül oly nagy érdemeket szerezni : bizonyára ezen nemzeti kívánalomnak is eleget fog tenni és babérait azzal is tetézik. {Élénk éljenzés bal felöl.) Tisza László : T. ház ! Midőn hozzászólok ez intézmény ügyéhez, (Halljuk,!) melyet szivem minden csepp vérével a szükséghez képest megoltalmazni hajlandó vagyok : engedje meg a t. jobb oldal, hogy egy egyszerű kérdést terjeszszek e tekintetben elébe, a mely én rám nézve az ítéletben mérvadó. (Ralijuk!) E kérdés az: hiszi-e a tisztelt kormány, és hiszi e az őt támogató többség azt, hogy a honvédségi intézmény ugy, a mint ma szervezve van, magában nagyobb, a magyar nép becsületének megfelelő hadi tények végrehajtására alkalmas vagy nem ? Nem tartom a t. jobb oldalt és a t. kormányt annyira elfogultnak, hogy ezen kérdésemre igennel feleljenek. De ha ezen kérdésemre igennel nem felelhetnek, kénytelen vagyok egy másik kérdést föltenni, és ezen másik kérdés az : a magyar honvédség beosztatván a közös hadseregbe, és a közös hadsereg tábornokai által, mint fővezérek által vezéreltetve, képes lesz-e megfelelni hivatásának ? fog-e oly hadi miveleteket eszközölhetni, melyek a magyar névhez, a magyar honvédség nevéhez méltók ? Meg vágok róla győződve, t. ház, hogy a mi honvédségünket rettenthetlen bátorsága, öntudatos hazaszeretete holmi győri jelenetektől még a legkellemetlenebb helyzetben is meg fogja kímélni; meg vagyok győződve, hogy ők inkább zászlójuk mellett hullanának el egyenkint: semhogy azzal megfussanak. De meg vagyok győződve arról is, hogy sem a t. kormánynak, sem a t. jobb oldalnak február 23. 1871. §43 óhajtása nem lehet, hogy vitéz honvédeink igy czél és eredmény nélkül vérezzenek el. Én pedig kimondom határozottan azon meggyőződésemet: hogy a honvédség, jelen szerkezetében maradva, önálló nagyobb hadműveletek végrehajtására képtelen; beosztatván pedig a közös hadseregbe, és annak tábornokai által vezéreltetve: bizonyosan vitézül ugyan, de a házára és a fölöttük rendelkező kormányra nézve dicstelenül fognak elvérezni. És ez nem gyanúsítás, mert nem fogja a t. ház megtagadni azt: hogy a honvédség mérvadó körökben — kérem megjegyeztetni, hogy katonai köröket értek most csak, — nem részesül azon rokonszenvben, azon pártolásban és támogatásban, melyet érdemel s melyben részesülnie kellene. Ezen honvédintézmény ellen magas katonai körökben kétségtelenül létező ellenszenvet a mi kormányunknak némileg megtörni, meggyöngíteni sikerült, és ezen üdvhozó működés eredménye a honvédség itteni eddigi állása. De hogy ezen ellenszenv létezik; arra nézve csak egy, bár minket nem illető, pillantat kell vetni a Lajtán túli tartományokra és meg fogjuk látni az ottani honvédség szegényes lassú és gyenge fejlődését; meglátjuk ezt ott, hol azon hátratörő erők directe kifejthették a honvédség alkotása elleni irtózatuk s ellenszenvüket. Ha ezt nem tagadhatjuk, a mint nézetem szerint nem is tagadhatjuk : akkor azt sem vonhatjuk kétségbe, hogy ezen ellenszenves erők, és ezen ellenszenves fővezérek vévén át oly hadsereg vezetését, melybe vitéz honvédeink beosztatván, abban csak mellékes és alárendelt szerepet visznek: azok bizonyosan áldozatul fogják ejteni őket, már csak azért is, hogy nekik igazuk lett légyen, és demonstrálhassák a világ előtt, hogy a honvédség intézménye nem ér semmit a komoly küzdelem perczeiben. A mi az ágyuknak golyószórók által történt helyettesítését illeti: erre nézve megjegyzem, hogy nem a mi t. kormányunk részéről — távol legyen tőlem kormányunkat ezzel gyanúsítani; — hanem azon magasabb katonai körök részéről, ezen golyószórók is — méltóztassanak elhinni — nem akarnak egyebek lenni, mint porszórók a magyar parlament szemébe. (Tetszés a bal oldalon.) A mi előadó ur nyilatkozatát illeti: engedje meg, hogy igen röviden erre is egypár megjegyzést tegyek. Ő előtanulmányt, legalább kis, picziny előtanulmányt tartott szükségesnek. Nagyon sajnálnám, ha hinnem kellene : azon honvédelmi minisztérium, melynek élén egy Andrásy, Kerkapoly, Hollán s mások állottak, s állanak négy év óta: ezen fontos ügyben azon kis előtanulmányt ne tudta volna magoknak megszerezni,