Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-293

293. országos ülés február 23. 1871. 341 által még azok fölé is emeli. És e megnyugtató különbséget a keretekben találjuk, melyek az egésznek inkább csak hüvelyét mutatják: mig a jelentkező szükség esetében a tömegesitett erők öszpontositását is magukban foglalják. Már most, hogy a keret-rendszer jól értelmezett fogalmának megfelelő-e, állandó tüzérség csapatokba beosztása? és hogy ezen csapatok képesek-e a megszabott igen rövid időtartam alatt a nélkülözhetlenül szükséges fegyverműhelyek, öntödék, készlettárak teljes hiányában magukat a nagy föladatnak megfelelőleg kiképezni 1 (Ellenmondás, mozgás hal felől) és ha ezeknél a tanulás ós gyakorlati időt nyujtanok meg : nem vesztené-e ez által az intézmény népszerűségét ? nem szenved-e az elv, mely a védkötelezettséget mindenkire ugyanazon mértékben szabja, és különösen nem tennők-e a most jutányossága által ajánlatosabb honvéd-rendszert épen oly költségessé, mint az álló hadseregé? Mindezek oly kérdések, a melyek legalább egy kis előtanulmányt, ha egyebet nem is, megérdemelnek. Megérdemlik főleg azért, hogy e rendszer még a kezdetlegesség állapotában levén: a hozzá kötött remények teljesedése csakis a továbbfejlődés eredményétől föltételeztetik. Megérdemlik a tanulmányt még azért is; mert egy közelebbi intézkedés folytán ezredeink, minden kivétel nélkül az egyes fegyvernemekre, mint a területi hadosztályok részei, saját sorozó kerületükben szállásoltatván el: a honvédségnek hadi gyakorlatainál egy kész magyar állandó tüzérség fog állni rendelkezésére ; holott az indítványozott mód szerint e seregrész fölszerelése, beiskoláztatása, a szükséges tiszti erőkkel való ellátása, évek fáradságát venné igénybe, a nélkül, hogy ennek megtörténte után elmondhatnók, hogy a czélt elértük. Szükséglik az előtanulmányt még a pénzügyi tekintetek is, melyek az államháztartás sok águ nélkülözései között figyelembe veendők, ott, hol a nemzeti lét vég-követelései másként egyszerűbben és mégis biztosan elérhetők. A központi bizottság tehát az indítványba hozott uj §-ban nem lát egyebet, mint egy kísérletet, mely magán hordja az elhamarkodás bélyegét; rendelkezni kíván egy intézményről, melynek nem ismeri sem alkatrészeit, sem sokszerü külkellékeit, melynek egyátalában nem ismeri technikáját, melynek még kivihetőségéről sincs meggyőződve; s egyátalában pedig nem nyújthat biztosítékot nekünk arra, hogy megalkottatván a törvény, azon törvény végrehajtható is lesz-e anélkül, hogy akár a honvéd-rendszernek eddigi jutányossága ne szenvedjen, akár pedig, hogy a — honvédség, legalább tüzérségi osztályának — hadszolgálati kötelezettsége, mintegy állandósittassék. A központi bizottság tehát azon meggyőző' désben, hogy a honvédség csak addig honvédség, mig a keret-rendszert át nem lépi; a tüzérség pedig, hogy czéljának megfeleljen, tartós iskoláztatást szükségei: határozta el magát arra, hogy a fölhozott indítványt ne fogadja el, és én, mint a központi bizottságnak képviselője, kérem a t. házat: méltóztassék azt, az előadott indokok alapján, mellőzni. (Helyeslés jobb felől.) Simonyi Lajos b.: T. ház! A szőnyegen levő törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtam azért, mert ennek következtében a lovasszázadok 32-ről 40-re emeltetvén, ez által a honvédsereg harczképessóge növeltetik; de midőn óhajtjuk azt, hogy ez utón növeljük a honvédsereg harczképességét : nemcsak ezélszerünek, hanem okvetlenül elkerülhetlennek tartom azt, hogy a honvédsereg láttassák el a kellő műszaki csapatokkal, és különösen tüzérséggel. Midőn ez eszme hazánkban fölmerült, midőn e tekintetben történtek több izben sürgetések: megemlittetett az, hogy nem kap a honvédség ugyan ágyukat, hanem kap mitrailleusöket. Én azt hiszem, hogy ezen állítás nem volt egyébb szemfényvesztésnél, mert hogy a mitrailleusök nem pótolják az ágyukat: arról, azt hiszem, mindenki meg van győződve. Még egy érv hozatik föl a mellett, hogy a honvédseregnek nincs szüksége tüzérségre, merb van tüzérsége a közős hadseregnek, és adandó esetben azután a közös sereg a honvédségnek átadhat annyi tüzérséget, a mennyire szüksége van. Engedelmet kérek, t. ház, de ezt én igen különös okoskodásnak tartom : és én azt hiszem, hogy alig van ember a világon, ki azt mondaná, hogy nagyon sok a pénze; hasonlóképen azt hiszem, hogy alig van hadvezér vagy sereg, mely azon meggyőződésben volna, hogy túlságos sok az ágyuja és tüzérsége. Ha háborúba keverednénk: okvetlenül a közös hadsereg igényelné mindazon ágyukat és mindazon tüzérséget, melyet ott látunk; vagy ha adna is kölcsön a honvédségnek, mindenesetre igen csekély számmal adna, vagy annak selejtesebb részét adná, melyet a honvédség kellőleg nem használhat és kellőleg alkalmazható nem volna. Én ezeket az érveket el nem fogadhatom. Egyik legfőbb érv az, melyet több izben hallottam, és melyet most a központi bizottságnak t. előadója fölhozott, hogy t. i. gazdasági szempontból azt nem tehetjük, mert az igen sok költségbe kerül. Azt én igen különösnek tartom, hogy most, midőn a budget tárgyalásánál a hivatalnokok fizetését 3 milhóval emeljük; midőn