Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-293
340 293. országos ülés fefefuár 23. 1871. Mondja meg az igen t. előadó ur: miért nem akarja a kormánynak törekvését előmozdítani azáltal, hogy szándéka az országgyűlés kijelentett akarata által is támogattassék ? vagy talán azt hiszi, hogy az országgyűlés kijelentett akarata a kormányt, az általa is óhajtott czél elérésében, nem hogy előmozdítaná : hanem attól még inkább eltávolitaná 1 Ha ezt hiszi, — mert érvelésének valóban más értelme nem is lehet: — akkor nagyon sötéten festi a helyzetet, és ezt igen tajántatlanul teszi; mert sohasem volna szabad felejteni azt, hogy e helyzet a többség műve, általa idéztetett elő. (Helyeslés bal felől.) A másik érv, melyet a központi bizottság jelentése magában foglal, ha ugyan érvnek nevezhetem : az, hogy ezen törvényjavaslat csak egy megjelölt szakasznak egyszerű módosítására vonatkozik, s igy a mi indítványunk ezen törvényjavaslatban nincs helyén. Ezen okoskodás, t. ház, nagyon szomorúan jellemző. Több osztály megütközéssel vette, és nem tudta magának megmagyarázni a kormány azon eljárását, hogy midőn egy és ugyanazon törvénynek öt szakaszára nézve egyidejűleg módosítást terjeszt elő : miért készit ebből őt külön törvényjavaslatot, és miért nem olvasztja egy törvényjavaslatba mindazt, ami a honvédelmi törvény módosítására vonatkozik ? A központi bizottságban indítványozva is volt, hogy mindezen öt törvényjavaslat egy törvényjavaslatba olvasztassék ; de a kormány védte ezen eldarabolást, hanem annak védelmére, csak czélszertiségi okokat hozott föl. Most azonban a központi bizottság jelentése leleplezte a valódi okot, mely ezen eljárás háta mögött áll. (Halljuk!) Ha nem igy van, igen örvendeni fogok a czáfolatnak, de az eljárás legalább azt mutatja, hogy azért darabolták külön törvényjavaslatra a honvédelmi törvény módosítását; mert, ha egy törvényjavaslatban lenne előterjesztve: akkor abban a mi indítványunk is helyet foglalhatna és correctsége ellen nem lehetne tenni kifogást; igy azonban alkalmat szereztek maguknak azt mondani, hogy ezen törvényjavaslat csak egy megjelölt szakasz módosítására vonatkozik, és igy a honvédtüzérségnek ezen törvényjavaslatban nincs helye. Szomorú, t. ház, hogy a kormány, illetőleg a mostani uralkodó politika, alaposabb érvekben oly szegény, hogy támogatására igy születnek az argumentumok; de még szomorúbb, ha az ily érvek alapján szavaztatik meg a leglelkismeretesebb ügy, Magyarország honvédelmének életkérdése: a honvédtüzérség ügye. . (Helyeslés bal felől.) Én reménylem, és amint előbb mondám, a ház el is várhatja, hogy az igen t. kormány és támogatói nem fogják követni a központi bizottság jelentésének tapintatlanságait és bizonyára egészen más érveket fognak keresni, már csak jóhiszeműségük tekintetéből is, indítványomnak leszavazására. En föntartom magamnak a házszabályok által engedélyezett azon jogot: hogy a központi bizottság keretén túleső és ezentúl előadandó ellenvetésekre majd zárbeszédemben tegyem meg megjegyzéseimet. Most azzal rekesztem be beszédemet, hogy azon igen t. képviselőtársaimnak, kik a honvédtüzérség szervezetének elhalasztását lelkiismeretükkel összeférhetőnek találják: figyelmükbe ajánlom hazánk egyik legkitűnőbb publicistájának épen a véd- és honvédelmi törvény tárgyalása alkalmával mondott következő szavait: „Ha most elmulasztjuk hazánk és a birodalom védelmére megtenni azt, ami szükséges és czelszerü: ezen mulasztásnak keserűen adhatnók meg árát végromlásunkkal ; mert épen a honvédelmi intézkedések azok, melyeket a határozatlanság habozásai között halasztgatni yagy félig megtenni veszélyes, és könnyen megeshetik, hogy az események nem várnak." Reményiem, t. ház, hogy ezen szavak a túlsó oldalon is figyelemre lesznek méltatva, minthogy azok a jobb oldalnak igen t. vezére, Deák Ferencz által voltak mondva, (Fölkiáltás jobb felöl : Igen helyesen!) és én szerencsésnek tartom magamat, hogy azokat önök emlékezetébe ajánlhatom. ' Helyeslés bal felől.) Királyi Pál, a központi bizottság előadója: A központi bizottság megállapodására, azon inditványnyal szemben, hogy a honvéd lovasszázadok szaporításáról szóló törvény módosításával egyszersmind a tüzérség és műszaki csapatok fölállítása is elrendeltetnék: két nézet volt irányadó; egyik az: vajon ezen nagyjelentőségű intézkedés megtehető-e minden előtanulmány nélkül tehát rögtönözve 1 ? (Nevetés bal felől) és a másik, hogy ha az ezen természetű nehézségektől, a czél nagy fontosságánál fogva eltekintenénk, vajon oly törvényt alkotnánk-e, mely a kivitelnél magát igazolva, egyszersmind kielégítő kárpótlást nyújtana az áldozatokért, melyekbe kerül? s hogy továbbá a haza védereje egyszersmind oly tényezővel gyarapittatnék-e, minő a törvényhozás szeme előtt lebegett akkor, midőn ezen törvényt megalkotta 1 Ha mellőzzük azon alapot, melyre honvédrendszerünk fektetve van, és ha összehasonlítjuk azt az eddig nálunk és másutt is fönálló harczszervezetekkel: mindenekelőtt egy lényeges különbség tűnik elő, mely ezt amazoktól elválasztja, és sokkal olcsóbb fölszerelés, könnyebb mozgathatóság és mintegy házias berendezés
