Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-293
. 2S3. országot üM mely talán a mi t. többségünknél is elismerésben részesül. Én az 1868-iki törvényhozásnak dicsérői közé nem tartozom ; de meg vagyok győződve arról, hogy az 1868-iki törvényhozás sem akarta a honvédséget ily tehetetlen, ily megalázott helyzetbe ejteni, és habár a XLI. törvény czikk a honvédtüzérségről és műszaki csapatokról nem is tesz említést : de annak szervezését csakis az idők kérdésének tartotta fon. Sokan fognak emlékezni t. képviselőtársaim közül az 1868. Julius és augusztus havában lefolyt tárgyalásokra; akkor még nem lévén szerencsém a képviselők közé tartozni: én a képviselőház naplójából olvastam, hogy azon igen t. kormányférfiak is, kik az ellenzék támadásai ellenében ezen törvényt védték, maguk is elismerték annak hiányait, és a házat azon nyilatkozattal nyugtatták meg: hogy ezen törvény az ország érdekében tovább fejleszthető és hogy hiányai idővel pótolhatók. 1868-ban, midőn a honvédségi törvény tárgyaltatott, a honvédségnek rögtön tüzérséggel és műszaki csapatokkal ellátása azért nem sürgettetett, mint a Napló igazolja ; mert a törvényhozás annak idejét akkor látta elérkezendőnek : midőn a rendes hadseregből a honvédségbe olyanok is átmennek, kik a rendes hadseregben a tüzérségnél és műszaki csapatoknál szolgáltak és a honvédségnél is tehetnek ily szolgálatot. A törvényhozás ezen szándékának élő bizonyítéka a XLI. törvény czikk 9. szakasza, mely azt rendeli, hogy a tüzérségi és műszaki csapatokból a honvédséghez átlépő legénységről külön nyilvántartási jegyzék vezettessék. Megörökítette még az emiitetteken kivül a Napló a kormányelnök és honvédelmi miniszter urnák azon nyilatkozatát is, hogy az akkor tárgyalás alatt volt honvédelmi törvény a tüzérség leendő szervezésének akadályul nem szolgál. Ha mindezekre, t. ház, visszagondolunk: azt kellene hinnünk, hogy ezen általam most előterjesztett indítvány ellenében a házban nem lesz nehézség gördítve most, midőn már évek lefolytával a rendes hadseregből a honvédséghez átléptek olyanok is, kik ott a tüzérségnél és műszaki csapatoknál szolgáltak; most, midőn — hogy egyebeket föl ne hozzak — a legközelebbi honvédgyakorlatokról merített tapasztalat is igazolja, hogy a honvédségnek még tanítására is nélkülözhetlenül szükséges a tüzérség, minthogy a gyakorlatok alkalmával holmi színpadi csalódásokkal az ágyukat póznák, rudak s nem tudom, mi mindenfélék által pótolni kellett; most, midőn az előre látó gondoskodásnak szükségére bennünket igen szomorú példák intenek, és a legközelebbi napok eseményei kebelrázó figyelmeztetésül > február 23. 1871. 330 szolgálnak arra, hogy a béke idején elkövetett hibák mennyire megboszulják magukat a legerősebb és leghatalmasabb nemzeteken is. Nem hinném, mondom, hogy ez indítvány ellen, mely a honvédségnek harczképessége és igy az ország védelmi érdeke tekintetéből van előterjesztve : nehézség gördittessók épen a mostani napokban, midőn a hazánkat leginkább érdeklő európai kérdések egyike a nemzetközi tárgyalás napirendjére van kitűzve; midőn bármennyire óhajtsuk is a békét, és annak föntartása bármennyire is álljon érdekünkben: állandósága iránt, nem hogy jóslatot mondani — mert arra ember képes nem lehet, — de viszonyainkból következtetve: ígéretet tenni sincs bátorsága senkinek. Ha azonban, t. ház, mindezen fontos okok és figyelemre méltó körülmények ellenére, az igen tisztelt kormány nem akarná a honvédséget tüzérséggel ellátni, vagy ha talán nem találná erre az időt elérkezettnek: arra a t. kormánynak bizonyosan nagyon fontos és szintén figyelemre méltó okai lesznek, s én reménylem, sőt el is várom, hogy ezen okokat a t. kormány leplezetlenül a ház elé fogja terjeszteni. Mert kénytelen vagyok megvallani, hogy én ez okokat még nem ismerem, minthogy azt, hogy a kormány oly okok alapján tagadja meg a honvédtüzérség szervezését, mint ezt a központi bizottság jelentésében teszi: föltételezniínem akarom, minthogy ez a leggyöngédebb kifejezéssel élve: nem volna őszinte eljárás. (Helyeslés bal felől.) A központi bizottság jelentésében két okot hoz föl, melynek alapján a kisebbség indítványát elveti. Ez okok egyike az, hogy megnyugvással vette a kormánynak azon kijelentését, miszerint igyekezete ezentúl is oda leend irányozva, hogy a honvédség mindazon fegyvernemekkel ellátassék, melyek elkerülhetlenül szükségesek arra, hogy honvédelmi hivatásának minden körülmények közt megfelelhessen. A központi bizottság tehát maga is elismeri, hogy ezen fegyvernemek, vagyis az ágyuk nélkül, a honvédség honvédelmi hivatásának megfelelni képes nem lesz. Ezen érvelés becsét azonban első pillanatra be lehet látni ; mert ha a központi bizottság többsége valóban óhajtja, hogy a honvédség ily fegyvernemekkel el legyen látva; és ha valóban azt hiszi, hogy a kormánynak is ez a szándóka; és ha megnyugtatásul szolgál a kormánytól e tárgyban nyert Ígéret : akkor mondja meg nekem a központi bizottság többségének t. előadója; miért nem nyugszik meg, és miért nyugtalanítja az általunk előterjesztett indítványt, mely nem kivan semmi egyebet, mint amit a jelentés szerint ő maga is óhajt, sőt elkerülhetlen szükségesnek vél. 43*
