Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-293
^30 293. országot iles február 23. 1871. melyért azután senki sem felelne, mert a képviselőház nem felelős. Azt tette hozzá képviselőtársam —- és nézetem szerint igen helyesen — hogy az összeget meghatározni és kijelölni a kormány joga és kötelessége. íme t. ház, most maga a kormány, maga a miniszter indítványozta a 100,000 frtnyi tételt, indokolva szükségességét. Azt hiszem tehát, hogy a különbség a tavalyi és a mostani költségvetés tárgyalása közt szembetűnő és lényeges, és nézetem szerint ezen különbséget nagyon is figyelembe kell venni. Említettem t. ház, hogy múlt évben a görög-keleti szerb eongressus folyamodott a segélyösszegnek 120,000 frtra emelése iránt; hogy a görög-keleti román eongressus nem tette ugyanazt : annak okát abban látom, hogy akkor már közöltetett a sajtó utján a vallás- és közoktatási miniszternek abbeli elhatározása, hogy a görög-keleti egyház számára 1871-re 100,000 frt segély vétessék föl. Közmegnyugvást és örömet szült ezen tény, t. ház, és megvallom őszintén, hogy szintoly lehangoltságot idézett elő a rákövetkező tény, t. i. az, hogy a pénzügyi bizottság a húszezer frtnyi többletet el nem fogadta. Nem fogom az egyes egyházak vagyoni állapotát festeni; nem. fogom a görögkeleti egyház két metropolitája közti vagyonarányt föltüntetni: mert hiszen köztudomású dolog, mit nem is szégyen bevallani, hogy a görög keleti egyház segélyforrásai csekélyek; csak annyit említek még meg, hogy azon esetre, ha a t. ház 100,000 írtra emeli is a szóban forgó tételt : a görög-keleti egyháznak nyújtandó segély csak hasonlóvá lesz a többi nagyobb egyházaknak nyújtott segélyhez. Az arány ugyanis következő lesz: a görög-kathoiikus egyház számára99,000 frt, mindkét protestáns egyház számára 101,000 frt., és a görög-keleti egyház számára 100,000 forint. Elismerem t. ház, hogy 20,000 frt, is oly összeg, melynek megszavazásánál óvatossággal kell eljárni, mert sok ily összeg együttvéve százezreket tesz. Másrészt meg vagyok győződve, (Halljuk!) hogy ezen pénzáldozat jól elhelyezett kölcsön, melyet a ezél elérése bő kamatokkal fog törleszteni. Meg vagyok győződve, hogy ezen száz ezer frt. megszavazásával a törvényhozás háládatos talajba veti el a magot, mert e mag a segélyezett honpolgárok kedélye, ezen pedig az elismerés érzete szokott teremni. Az igazságos igények számbavétele és teljesítése előbb utóbb, de mindenesetre megtermi a maga jó gyümölcseit, megszilárdítja a köz-szellemet, az együvétartozás tudatát, az egymásrautaltság érzetét, és a különváló hajlamokat, érdekéket és erőket, elvégre is egy közös ezélra, t. i. az ország közügyének lelkes fölkarolására és előmozdítására fogja irányozni. Ezen szempontok vezérelnek engem, midőn a szóban forgó tételt a t. ház figyelmébe ajánlom, és kérem a t. házat, méltóztassék a görögkeleti egyház számára fölvett tételt a miniszteri előirányzathoz képest 100,000 forintban megállapítani. (Átalános helyeslés.) Zsedényi Ede: T. ház! Azon kérvény folytán, melyet az ágostai hitvallású egyház 4 kerülete a ház elé terjesztett, azon összeg szaporítása végett, mely ezen egyház czéljaira 36,000 írtban előirányoztatott, a görög-keleti egyház példáját követve, melynek érdekében tett indítvány alkalmasint a pénzügyi bizottsághoz fog utasíttatni, én és Kubhryi Ödön, Latinak Rudolf, Bánó József, Szontagh Pál (gömöri) követtársaimmal együtt a következő módositványt ajánljuk a t. ház figyelmébe : Tekintve, hogy az ágostai hitvallású evangéliumi egyház részére előirányzott 36,000 frt. sem a szegény egyház legfőbb szükségeinek, sem az erdélyi hitrokonok számára megállapított összeggeli aránynak meg nem felel; — tekintve, hogy a magyar ágostai egyház négy kerülete, az érintett summa szaporítása tárgyában a törvényhozáshoz máris együttes kérelemmel járultak : alulírottak az e ezélra beállított összegek egyházkermetenkint két-két ezer forinttal i szaporítását szükségesnek látván : azt indítványozzák, hogy a beállított 36,000 frt. 8 ezerrel szaporittatván, 44,000 forintnyi öszszegre egészíttessék ki. Tisza Kálmán: Tisztelt képviselőház! (Halljuk!) Constatálni akarom azt, hogy miért fogadtam el a múlt évben is, és pedig ugy, mint rendkívüli kiadást, ezen tételt, és miért fogadom azt el ma is, és pedig szintén mint rendkívüli kiadást. En részemről igen helyeslem azon nézeteket, nagyon óhajtom , hogy eljussunk odü, hogy midőn az állam és egyház egymás mellett fognak állani : ne legyen az egymáshozi viszony olynemü, mint a milyen ma hazánkban fönáll; de azt tartom, hogy mindaddig, mig ez nincs meg, azaz mindaddig, mig van az országban egyház, mely nagy vagyonról, nagy kincsekről rendelkezik: addig nem lehet megtagadni és viszszantasitani azt, hogy e hazában lévő más — szóbeli és törvénybeli kijelentés szerint — egyenjogositott egyházak is bizonyos kedvezményben vagy jótéteményben részesittessenek. Miután ezen nézetben vagyok: nem tartom azonfadományokat megtagadhatóknak; — de miután nézetem az, hogy ezen viszonyt meg kell változtatni, csak a rendkívüliek közt kívánom megszavaztatni. (Helyeslés.)
