Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-293
293. országos ülés február 23. 187!. 329 Joannovics György: T. képviselőház! Az egész czimben ez a rovat az, melynél eltérés van a miniszteri előirányzat és a pénzügyi bizottság véleményes jelentése közt, a mennyiben a miniszteri előirányzat szerint a görög-keleti egyház számára 100,000 frt volna ez évre megállapítandó; a pénzügyi bizottság véleménye szerint a tavalyi tétel, vagyis 80,000 frt, lenne megszavazandó. Boldogult miniszterünk tehát a 80,000-nek 100,000 frtra való fölemelését kérte. Mégpedig kérte első sorban közvetlen magának az illető egyháznak legkiáltóbb szükségeinek fedezésére ; másrészről azonban az ország érdekeinek megőrzése szempontjából is: mert azt, hogy az ország népe a vallás és ennélfogva a közművelődés terén lehetőleg előre haladjon, a haza érdeke mulhatlanul megkívánja. Azt mondám, hogy a nép baladjon előre a vallás karján és bizonyos részben a közművelődés terén is. Midőn azt mondám, magamévá teszem boldogult miniszterünk által a tavalyi költségvetés tárgyalása alkalmával mondottakat, t. i. azt, hogy a vallásnak culturai küldetése is van; sőt tovább megyek : daczára annak, hogy előttem szólott képviselőtársam, Gonda László tagadta azt, Tisza Kálmán képviselőtársammal azt mondom, hogy minden. vallásfelekezetnek jogosultsága csakis culturai missiójában rejlik. Ezen elvet tartotta szem előtt a miniszter ur is, midőn a neki rendelkezésére bocsátott összeggel segélyezte a lehetőségig a gör.-keleti egyházakat, segélyezett egyes egyházi községeket, egyes lelkészeket és consistoriumokat. De arról is meggyőződött a boldogult miniszter, hogy az eddig megszavazott összeggel e czélt kellően elérnie nem lehet: indítványozta tehát a 100,000 írtnak megállapítását. A miniszteri előterjesztésben az indokolás rövid: de nézetem szerint, kimerítő, mert bebizonyítja a kívánt összeg szükségességét. Kijelenti a miniszter, hogy a múlt évben a görög-keleti szerb congressus folyamodott hozzá az iránt, hogy a görög-keleti egyház számára nyújtott segély 80,000 írtról 120,00*0 frtra emeltessék. A miniszter ezt, tekintve az ország nem kedvező pénzügyi viszonyait: elfogadhatónak nem tartotta; de tekintetbe vette egyszersmind azt is, hogy ezen egyháznak pénzforrásai nem elegendők arra, hogy szükségleteit fedezhesse: azt véleményezte, hogy culturai szempontból is szükséges, miszerint ezen egyház kellő segélyben részesüljön és azért javasolta a 100,000 írtnak megállapítását. Már ezen indokolás is, t. képviselőház, eléggé föltünteti a javaslott összeg szükségességét. Ha mégis ezen indokolást egypár megjegyzéssel kiegészítem : teszem ezt a pénzügyi bizottKÉFV. H. IfAPLÓ 18TT XIII. ságnak erre vonatkozólag eltérő véleményével szemközt. Méltánylom a pénzügyi bizottságnak azon lelkiismeretességét, melylyel tisztét teljesiti; mert hisz az ország költségeiről van szó i : de véleményét túl szigorúnak tartom. A pénzügyi bizottság ugyanis azzal indokolja a tavalyi 80,000 írtnak a budgetben leendő föntartását, hogy ezen egész czim, a képviselőháznak múlt évi határozata folytán, a rendkívüli kiadások közé igtattatott. Kérdem én, t. képviselőház : valamely segélyezésnek ideiglenességéből következik-e egyszersmind a tételnek merev változatlansága minden körülmények között; tehát akkor is, midőn biztos adatok nyomán teljes meggyőződést szerrezünk arról: hogy a segély-összeg a czélnak meg nem felel s hogy azon összeggel, mely más, szintén nagyobb egyházaknak jutott segélyül, kellő arányban nincsen. Én azt gondolom, t. ház, hogy ezen kitétel: „rendkívüli", csak azt jelenti, hogy a segély csak az évek bizonyos számának lefolytáig fog tartani : azután pedig megszűnik; a többire nézve pedig ugyanazon kategóriába esik, melybe esnek a rendes segélyösszegek. Én azt hiszem, hogy mindig arra kell tekintettel lenni, hogy az ily segélyösszegek a czélnak megfeleljenek. Már pedig a miniszteri előterjesztés rövid indokolásából kitetszik, hogy ez összeg nem felel meg a czélnak ; mert ha e tavalyi öszszeget vesszük föl, mint az egész egyháznak jutó segélyt, és abból levonunk 50 ezer irtot, a mely összeg kizárólag az erdélyi érsekségre fordítandó, holott az csak 600 ezer lelket számit : akkor a magyarországi egyházmegyékre csak 30 ezer frt esik; emitt pedig egy millió két száz ezer lélek van, nem számítva a határőrvidék és a társországok keleti lakosságát. At íogja látni a t. ház, hogy egy millió kétszáz ezer léleknek évi szükségletét 30,000 írttal fedezni nem lehet. Hozzájárul azon körülmény is, hogy ez összeg ismét két részre szakad, t. i. elosztatik a görög-keleti szerb és a görög-keleti román egyház közt. Egyébiránt a segélyösszeg fölemelése nem most inditvánj-oztatik legelőször. Történt ez tavaly is a költségvetés tárgyalása alkalmával, a mikor Babes képviselőtársunk indítványozta, hogy a görög-keleti egyház számára a segély száz húsz ezer frtra emeltessék. A t. ház ezt el nem fogadta. Fölfogásom szerint a t. ház akkori megállapodásának alapja és sarkpontja Tisza Kálmán képviselőtársam azon elve volt, hogy nem helyes egyes tételeket, egyes képviselők fölszólalására kerekszámokkal fölemelni ; mert ugyanazon joggal élhetne azután minden érdekelt fél, és a budget utóvégre roppant magasságra emelkednék, 42
