Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-293
328 293. országos Ülés február 23. 1871. laki által majd oda magyaráztathatnék, miszerint ezen felekezeti egyházak egyes tagjai, vagy legtöbb helyütt az egyházak hivatalnokai volnának azok, kik az 1868: XXXVIII. t. ez. keresztülvitelének legfőbb akadályát képezik a társadalmi életben, és szemközt az állami közművelődés tekinteteivel, — hitfelekezeti érdekekből. Továbbá nem hagyhatom említés nélkül azt, miszerint már eddig is vannak törvényeink, melyek engedményeket tesznek a felekezeti egyházak részére. Ilyen első helyen az 1868: XXII. t. czikknek második §-sában " pont alatt olvasható, mely a házadó alól kiveszi az isteni tiszteletre szánt épületeket. Továbbá az „i" pont alatt, mely szintén kivételbe teszi a lelkészi és tanítói lakásokat. Ugyancsak az 1868: XXIII-ik t. ez. 25-ik §-sának „b" pontja az illetékek és egyenérték fizetésétől menteseknek nyilvánítja a szentegyházak, imaházak és isten tiszteletére szánt ingóságokat. Épen ugy a XXVI. t. ez. a jövedelmi adóról szólván, 3-ik §-sában kijelenti, hogy az egyházi személyek és testületek rendes jövedelme csak másodosztályú jövedelmi adó alá tartozik. Nem tudom, uj dolgot hozok-e fol a t. ház előtt; de el nem hallgathatom azt sem. hogy még az általam emiitett törvények kedvezményein kívül, másnemű kedvezmények is vannak a felekezetek javára a pénzügyminisztériumnak 1870. évi april 15-én kiadott rendelete által biztosítva. Erinek értelmében, — de csak mindkét felekezetű evangélikus egyházkerületek, hoztak egy határozatot, ezen határozatnak értelmében minden pénzügyigazgatóságnak azon rendeletet adta a miniszter, hogy ezután az egyház lelkészei és tanítói által haszonélvezett földek után járó egyenes adó és egyenérték-illetékeket fizetni az illető egyház köteleztessék, és a fizetés teljesítésére mindenekelőtt az illető egyház gondnoka szólittassék föl. Nem hallgathatok el itt egy igen nevezetes történeti tényt, a mely ezen miniszteri rendeletnek gyakorlati alkalmazásából folyik. Például egy községben, melynek lakossága közel 23 ezer lélek, a református egyház hivei, a községben 20 ezer lelket számítván, tetemes földbirtokkal rendelkezik és ezen földbirtoknak nem a haszonélvezőket, de az egyházat terhelő adója —- oly bizonyosan, mint a hogy a kétszer kettőt négynek tarja minden ember, — valóságos vagyoni bukásnak viszi a 20,000 lelket számláló reformált egyházat. Megtörtént, hogy azon oknál fogva, miszerint ezen ioppant nagy megterhelte tés leszállittassék : az egyház megkereste volt a városi hatóságot, hogy vállalja el érte az egyházi földek adójának fizetési terhét; ekkor a községben levő még azonkívül három felekezet egyházai elszörnyübödtek ezen kérés felett, mert hiszen nálunk ezen eset nincs, ők ezen autonómiai előnyben s ily miniszteri kedvezménynek áldásaiban nem részesittettek. Náluk a haszonélvező lelkész és tanitó viselik a földadó terhét is. Másik példával szolgálok, mely nemkevésbé megható. Midőn az egyházak belhivatalnokai fizetés - levelében a meghívásnál nem kötelezett, csak közbejött esetben lett földilletményeknek szaporítása utáni oly nagyra növekedett az egyház tagjainak földadóval terheltetésük... (Egy hang: Dologra!) A miniszteri reudeletről szólok, mely ide vonatkozik. Oly nagyra növekedett a miniszteri rendelet folytán, hogy az egyháznak hivei, kik adófizető polgárai a hazának, teljességgel nem győzik azt fedezni, kérelmeznek, panaszolnak mindenütt ; és sem saját felekezeti autonómiájuk, sem a pénzügyminiszter kegyes rendelkezése nem tudja, nem akarja megmenteni őket ezen igazságtalan teher viselésétől. íme, t. ház! ezekben azt kívántam megmutatni, hogy nemcsak a törvénynek általam idézett szakaszai ; de azon kivül fönálló miniszteri rendelet is van, mely az egyházi czélokra már kegyadományokat nyújt, kiváltságokat, szabadalmakat ad. Én szerintem minden kegy, kiváltság, szabadalom, sérelem a közszabadság ellen; ez az, melyre nézve nem lehet, hogy magyarázat nélkül bocsáttassák szavazásra a szóban forgó « czim. Es ha ezen czimnek még ezentúl is ben kell maradni, habár csak bizonyos ideig, az államköltségvetésben : akkor nem tehetünk kevesebbet, mint azt kívánni, hogy egy részről legyen számon adva az adományozó államnak : mire fordítja e költséget az illető felekezet 1 ? továbbá legyen oly kegyes a kormány, vagy tartsa kötelességének kijelenteni a ház előtt: meddig kívánja még föntartani a jogi szempontból ígazolhatlan tételt a költségvetésben ? Erre vonatkozólag van szerencsém a t. háznak határozati javaslatomat beadni. Ajánlom azt a t. ház figyelmébe. Parcsetics Sándor jegyző (olvassa Gonda László határozati javaslatát.) „Határozati javaslat, beadja Gonda László. A rendkívüli költségvetés első czimére vonatkozólag 1. fölhívja a ház az illető minisztériumot, hogy számot kérjen az állami segélyezésben részesített egyes hitfelekezeti egyházaktól a segélyösszegek hováforditása iránt; 2. nyugtassa meg a házat arra nézve, hogy ezen kiadás mikor lesz bizonyosan megszüntethető.
