Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-293

324 293. országos ülés február 23. 1871. a vallás- és közoktatási minisztérium budgetjében a rendes költségek rovatában egyszer sem fordul elő kiadás a vallásos czélokra: nagyon szerettem volna, ha ezek a rendkívüli szükségletben szintén elmaradhattak volna. Ezt nemcsak sajnosnak tartom, mivel attól félek, hogy jövőben, mikor a vallásügyet újra reorganisaljuk : talán többet, sokkal többet fognak kívánni, mert ez praecedens; de másrészről alkotmányellenes vagy legalább szokatlan dolgot látok abban, hogy rendkívüli szükségletről van szó akkor, vagy oly czélokra, melyekre nézve rendes szükségletet nem ismerünk. Minden budgetben csak akkor lehet szó rendkívüli szükségletről valami czélra, ha az országgyűlés megszavazta a rendes szükségletet, és azután belátják, hogy ez évben ezen, vagy azon okból, még valami rendkívüli szükséglet forog fön. De minthogy mi mindezen egyházaknak rendes szükségletét nem ismerjük, és a bugdetben nincs szó róluk; én át nem látom, honnét vette a pénzügyi bizottság, honnét vegye a t. ház, azon tudomást, hogy rendkívüli szükséglet forog fön, minthogy semmiképen nem tudjuk : minő eszközökkel birnak ezen egyházak, milyenek ezen egyházak szükségletei, egyszóval mindezekről absolute semmit sem tudunk. En részemről megvallom, hogy egyetlen-egy budgetoen, más országnak egyetlen-eg}^ budgetjében sem láttam még azon anomáliát, hogy az országgyűlés rendkívüli szükségletekről beszéljen és ezek fedezésére szavazzon meg valamit, midőn a rendes szükségletről semmi fogalma nincsen. Ha tagadja a nagyon t. előadó ur, hogy ez így van: én azért föntartom észrevételeimet és ezen észrevételeknek éppen nincsen másczéljok — mert indítványt vagy határozati javaslatot semmi képpen nem akarok benyújtani, —mint épen fölszólítani a t. előadót, hogy ezen anomália iránt nekünk fölvilágosítást adjon. Kautz Gyula előadó £ T. ház! (Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő ur megjegyzéseire van szerencsém válaszolni azt, hogy a pénzüg}'! bizottság épen ugy, mint a minisztérium maga is, ezt a tételt „az egyházi czélok fedezésére" azért tette a rendkívüli költségek rovatába, mert tavaly a jelen minisztérium költségvetésének tárgyalása alkalmával, ha jól emlékszem egyhangúlag elhatározta a t. ház, épen Nyáry Pál t. képviselő ur határozati javaslata folytán, hogy e szükségletek, melyek akkor a rendes költségek közé voltak fölvéve: a rendkívüli költségek közé tétessenek át. Más észrevételem erre vonatkozólag nincs, amennyiben ez által indokolva van ugy a minisztériumnak, mint a pénzügyi bizottságnak eljárása. A képviselő ur második megjegyzésére nézve pedig, hogy csak oly tételeket lehetne a rendkívüli költségek közé fölvenni, a melyekre nézve a budget rendes rovataiban is vannak összegek előirányozva, s hogy csak ilyenekre nézve lehetne a rendkívüliben költséget megszavazni, azt felelem: hogy én az elvet nem tartom sem a mi budgetünknek eddigi politikai berendezéséből, sem az európai politikai államok budgetjeinek gyakorlatából indokolva, A dolog természetéből folyik, hogy a mi nem rendes költség, ami nem rendesen fordul elő, a mire nem szükséges éven kint rendesen bizonyos tételeket előirányozni : clZ cl rendkívüli költségvetésbe tétetik át. Nem is gondolható, hogy a rendkívüli költségvetés mindig megfeleljen a rendesek osztályában levő tételek egyikének vagy másikának: mert épen azért rendkívüli, mivel csak bizonyos időre, tárgyra vagy esetre hozatik indítványba. Nagyon kérném a t. házat, méltóztassék e tekintetben azon tavalyi határozatát ismételni, hogy ezen tétel a rendkívüli költségvetésben maradjon. (Élénk helyeslés.) Simay Gergely: Midőn az állam bizonyos közérdekű czélok javadalmazását szükségesnek tartja: azt gondolom, hogy főleg három körülményt kell tekintetbe venni, úgymint a már létező törvényt, a méltányosságot ós a következetességet. Ha már az egyházi czélokra szánt javadalmazás azért adatik a különböző egyházaknak, miként a miniszteri előterjesztésből és a múlt évi költségvetésből is látható, hogy azok úgynevezett kultúrai missiojukat annál könnyebben teljesíthessék: megvallom, nem tudom, miként történik az, hogy a javadalmazásra ajánlott egyházak közt, a többivel a törvény értelmében tökéletesen egyenjogú örmény szertartású egyház nem fordul elő. Soká gondolkoztam a fölött, hogy hol keressem ezen mellőzés okát; de megvallom, annak nyomára jönni nem tudtam. Végre is azon gondolatban találtam megnyugvást, hogy miként is lehetne okát találni annak, a minek tulaj donkép oka nincs is. Vagy talán minden egyháznak meg van a maga kultúrai missiója? Csakis ezen egyetlen egynek nincs. Azt hiszem, t. ház, hogv ily lealázó bélyeget sütni a törvénjresitett egyházak egyikére, a legnagyobb méltatlanság volna. Avagy minden egyház szegény, és csak ezen egy nem az? Ez a hih eteti enséggel határos, és a valósággal is ellenkezik. Ezen tárgyban, t. ház, a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával két nézet nyilvánult. Az egyik Szlávy akkori államtitkár, és jejenlegi miniszter ur részéről, ki az örmény egyház javadalmazása ellenében fölhozta az örmények kedvező vagyoni állását; másik Tisza Kálmán igen t. képviselő ur részéről, ki, ha emlé-