Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-293

293. országos illés február 23. 1871. 325 kezetem nem csal, azt nyilvánította, hogy ezen egyház hivei a latin szertartású püspökség hatósága alatt állanak. A mi már az elsőt illeti, t. ház : nern tudom, hogy a t. miniszter ur minő positiv adatokból meríthette az örményekre vonatkozó tudomását; gyanítom azonban, hogy csupán puszta hirből vont következtetést azok vágyom állasára nézve. De én nagyobb biztossággal állithatom, hogy, ha valamety egyháznak legfőbb papjai évi 400 írttal, alsó káplánjai pedig évi 100 írttal dijaztatnak, miként az valósággal az erdélyi örmény szertartású egyháznál történik : ezen körülmény, nézetem szerint, valami croesusi gazdagságról aligha tesz tanúbizonyságot. Különben legyen bármiként; mindaddig, mig ezen segélyezés állami javadalmazást képez: abból — nézetem szerint — egyetlen egyházat sem lehet kirekeszteni. Különben is talán nem fogja senki is elhitetni akarni, hogy a javadalmazásra ajánlt egyházak, melyek közt némelyek tetemes jövedelmet hajtó fekvő birtokkal birnak: mindegyike szegény; annál kevésbé, hogy az izraelita cultus hivei, kik, köztudomás szerint is, az ország legvagyonosabb osztályát képezik, szintén szegények lennének; mégis az én nézetem szerint a főelvbőí kiindulva, igen helyesen bizonyos javadalmazásban részesittetnek, melyből természetesen az örmény egyházat sem lehet kirekeszteni, mert „parium par est ratio." Ami már Tisza Kálmán igen t. képviselő urnák nézetét illeti: igenis fájdalommal kell elismernem, hogy az örmény szertartású egyház nem ugyan de jure, hanem de facto még mai napig is latin szertartású püspökség hatósága alatt áll; daczára annak, hogy az örmény egyháznak hivei, már ezen országban történt letelepedésök alkalmával, saját kebbelőkből választott önálló egyházi főnökkel, saját fölszentelt püspökkel birtak 1672-től 1715-ig; de még inkább, daczára az 1868: XLIIL törvényezikknek, mely ezen egyháznak az önálló egyházi kormányzatot, teljes szabadságot, nyílt szavakban névszerint biztosítja: az érdekelt egyháznak jelenlegi állása tehát nem egyez meg annak sem történeti múltjával, sem pedig az ezen törvényhozás által ezelőtt két évvel hozott és szentesitett törvénynyel. Remélem és akarom hinni, hogy a magas kormány az igazságszeretet, de főleg a hozott törvények végrehajtása iránti mulaszthatlan kötelesség érzetétől áthatva, az általam fölidézett törvénynek gyakorlatilag is már valaha érvényt szerzend s az érdekelt abnormis helyzet megszüntetésével ezen nevezetes jogsérelmet mielőbb orvosolni fogja. Addig azonban a létező jogtalanság nem szolgálhat alapul arra, hogy az egy ujabbal szaporittassék; sem pedig akadályul arra, hogy ezen— nem, — mint Tisza Kálmán képviselő ar megemlítette, római katholika: hanem örményszertartásu katholika egyház részére épugy, mint a vele analóg állású görög-szertartásu kathoi. egyház számára történik, bizonyos javadalmazási összeg megszavaztassák, annyival inkább; mert ezen egyház, a különben is jogtalanul fölötte álló latin-szertartásu püspökség dús jövedelmeiből, vagy bármi más alapból egy fillérrel sern segélyeztetvén: egyedül lenne az egész országban arra kárhoztatva, hogy saját föladatát minden segély, minden javadalmazás nélkül betöltse, fönállását egészen magára hagyatva, eszközölje. Ha a t. ház bölcsesége azon elvet kívánja érvényre juttatni, hogy a különböző egyházak egytől egyig az államtól elkülönítve, mint bármely más egyletek, saját híveik buzgalmára legyenek utalva: ez előtt tisztelettel meghajlom, ellene semmi kifogásom nincs; de mindaddig, mig a különböző egyházak részére az állampénztárból javadalmazás adatik ; addig azon kivánatom jogosultságát, hogy az örmény szertartású egyház is abból ki ne rekesztessék : azt hiszem, sem méltányossági, sem törvényes szempontból kétségbe vonni nem lehet. Ide járul még, t. ház, a következetessógi elv is, mely minden téren, de főkép a törvényhozás müködésterén egy perczig is szem elölném tévesztendő: ha azt akarjuk, hogy a nép keblében a törvény iránti kegyelet és ragaszkodás mindinkább fokoztassék és végre teljes szilárdulást nyerjen. Ezen elvekből kiindulva, bátor vagyok a t. háznak egy módositványt ezen czimhez beterjeszteni, és pedig: tekintve az ország jelenlegi kedvezőtlen pénzügyi állását, az általam fölhozott örmény szertartású egyház részére csakis a, fölvett javadalmazások minimiumának megszavazását kérni. Vagy ha a t. ház, — miután indítványom egy uj tételnek a költségvetésbe fölvételét tartalmazza, — azt bővebb megfontolás alá kívánja venni: méltóztassék ezen indítványt a pénzügyi bizottsághoz utasítani és annak véleménye alapján határozni. Ismételve ajánlom kérésemet és módositványomat a t. ház becses figyelmébe. Majláth István jegyző (olvassa Simay Gergely módositványát): „Módositvány: Az egyházi czélokra vonatkozó rendkívüli szükséglet ezen első czime: „egyházi czélok," 7-ik rovatához fölveendő a következő tétel: Rovat 7. Az erdélyi örmény szertartású kathoi. egyháznak 5000 forint." Patrubány Gerő: T. ház! Valamint egyes emberre nézve egészen közönbös dolognak tartom, minő nemzetiséghez vagy valláshoz tar-