Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-292

292. országos ülés február 22. 1871. 319 lomnak szeretném nevezni — részesültek. De megvallom, hogy, ha körülnézek az országban, s azt látom, hogy nem volt kápes 2500 frtnál többet előirányozni: azt kell hinnem, hogy vagy kissé túlságos szigorral bírálta az illető érdemeket, vagy pedig tudomására nem jött mindazon érdem, mely a jutalmat megérdemelné. Én igen szeretném, miután itt nem valami dispositions fondról, nem valami titkos kiadásról van szó; hanem oly jutalomról, mely a nemzet hozzájárulásával adatik az irodalom terén tett szolgálatokért, egyes embereknek, — hogy a mint ez minden müveit országban történik — hol a nyilvánosság elé hozatnak a jutalmazottak nevei: — hadd lássa a világ, kit jutalmaz az ország azon érdemekért, melyeket a tudomány, a művészet terén tett haladásában szerzett; szeretném, mondom, hogy az államtitkár ur adjon nekem fölvilágosítást az iránt, hogy kinek és mi módon osztatott ki ezen 2500 frt, és mi módon szándékozik kiosztani a minisztérium jövőre az itt előirányzott 2500 frtot: Tanárky Gedeon államtitkár: Az előttem szóló t. képviselő ur kérdésére azzal válaszolok, hogy a minisztérium nem érdemeket akart díjazni; — mert amint előttem szóló képviselő ur hifejtette, 2500 írtból egy vagy több érdemesült kitűnő írót díjazni nem tartozik a lehetőségek közé; — hanem igenis, tartotta magát ahhoz, hogy elszegényedett hazai irókat segélyezzen és egy egyénnek adott 1000 frtot; a többi 1500 frtot pedig az írói segély-egyletnek adta át, hogy e felett belátása szerint, rendelkezzék. (Helyeslés.) Schwarcz Gyula: T. ház! Azt hiszem, e fölszólalás által a kérdés talán egészen tisztába hozva niuesen. Először szeretném tudni: kik értetnek irók alatt; (Derültség.) Ezt annyival inkább szeretném tudni, mert azon körülmény, hogy itt az irói segélyegyletre ruháztatik a jog az illetőket kijelölni, azon nézetben erősit meg, hogy itt a par exellence az irodalom bizonyos agában, a szép irodalom és legfölebb a humaniórákban működők értetnek erdemesült irók alatt. Ez esetben nem látom indokolva ezen kizárólagosságot; azt sem tudom, nincsenek-e talán jonrnálisták is azok közt, mit én nem találnék czélszerünek a mostani pártizgalommal szemközt. Szeretnék tehát arra nézve fölvilágosítást, nyerni: vajon tudományos irók értetnek-e ezen czim alatt, vagy nem? és ha igen, én részemről e tekintetben az irói segély-egyletet nem találom competens fórumnak, s ugy hiszem az irói segély-egylet maga sem arrogálbatja magának azt, hogy szaktudománynyal foglalkozó irókat a segélyezésre kijelöljön. E czélból a magyar tudományos ak adémiát óhajtanám, legalább részben, megbízatni. Tanárky Gedeon államtitkár: E czim a dolog természeténél fogva a szaktudománynyal foglalkozó irókra is kiterjed. Nem akarok neveket nevezni, de például azon egyén, ki nagyobb összeget kap: soha nem foglalkozott belletristikával, hanem statistikával és történelemmel. Berzenczey László: T. ház ! Valóban elszegényedettek vannak igen sokan, nemcsak irók, — és más érdemeket is lehet a haza iránt szerezni, nemcsak irói érdemeket. Ott vannak az elszegényült honvédek ! ezekről nem akarnak tudni semmit, pedig ezeknek is érdemei nyíltan állanak a történelemben. (Helyeslés bal felől.) 2500 frt igaz, oly összeg, hogy akik abból valamit elfogadnak : bizony szégyelhetik magukat megnevezni. Én nem számítom magamat a tudósok közé; hanem midőn a száműzetésből hazajöttem, meglehetősen elszegényedve, fölolvasást akartam tartani ; — de ez szégyen volt Magyarországra, s azt mondták: Isten őrizzen, ne compromittálja magát. Én azt kívánom legalább, hogy miután nincs mit szégyenleni a dolgon és én ily dispositions fondokat sem tudományos akadémiáknak, sem irói egyleteknek nem kívánok kiosztás végett rendelkezésökre bocsátani : hogy nyíltan tegyék ki neveiket,hogy a haza azokat; kik megérdemlik a nekik adott összeget, ismerje. (Fölkiáltások az nem lehet !) Ha azonban azon segélyezendők oly szemérmesek, hogy neveiket nem akarják ily módon nyilvánosságra hozni : minden esetre kívánom, hogy a zárszámadásokban legyenek megnevezve, hogy tudja az ország, kiknek adatik ily segély. (Ellenmondások.) Gonda László: T. ház! A pénzügyi bizottság nézetét leginkább elfogadhatónak tartom; mert ez nem ereszkedik annak meghatározásába : ki az író? szegény-e, vagy érdemes-e? hanem: miután csakugyan elszegényedett irók segélyezéséről van szó; ha már a t. ház csakugyan akar ezek érdekében val amit tenni: ezt a legszebb és legjobb móddal ugy teheti, hogyha azon segélyegyletet bízza meg ezen összeg kiosztásával, melynek kebeléből talán a segélyzendők kikerülnek. Huszár Imre: T. ház! Legyen szabad azokra vonatkozólag, miket Csengery t. képviselő ur elmondott : röviden jelezni azon szempontot, melynélfogva az indítványozók nagyobb része, azok között én magam is, nem kívántunk nagyobb összeget ezen rovat alatt a mostani alkalommal fölvenni. Ennek oka az volt t. ház, mert: először