Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-292

320 292. országot Ólét február 22. 1871. maga ezen rovatnak ezime egészen máskép jött be a költségvetési előirányzatba, mintsem mi óhajtottuk volna; mert ha méltóztatnak visszaemlékezni, tavaly vagy két éve, midőn a budgetviták alkalmával ezen kérdés fölmerült: ezen czimbe az „ érdemes irók" szavakat behozni akartuk ; de ettől előttettünk; most azért hoztuk be ezen összeget, hogy keresztülvihessük : hogy legalább elvben elfogadja a t. ház, hogy érdemes Íróknak adassék ezen segély. Ami magát az öszszeget illeti: én részemről szívesen kész vagyok azt bármikor emelni és e czélból vissza is utasítani a pénzügyi bizottsághoz. Azonban azon véleményben voltunk, legalább voltam én, hogy, ha a czimre vonatkozó módosítás elvileg el nem fogadtatik: a pénzügyi bizottság nem lesz azon helyzetben, hogy ma mást mondjon, mint mondott ezelőtt. Ez volt tehát fő oka annak, hogy mi a módositványt ily alakban hoztuk be. A mi azon megjegyzéseket illeti, a melyek itt erre nézve tétettek: ezeknek egyikére a t. államtitkár ur megfelelt, t. i. Schvarcz Gyula t. képviselő ur azon kérdésére, hogy tudományos irók is kapnak ezen segélyezésből, és ugy hiszem, maga a t. képviselő ur is elhiszi, hogy tudatlan irók nem fognak belőle kapni. A mi pedig Berzenczey t. képviselőtársamnak azon véleményét illeti, hogy itt azoknak neveit, kiknek a kormány ezen segélyezést adja, tüzetesen meg kell nevezni; azt hiszem, hogy, ha ez elfogadtatnék: akkor nem akadna ember, a ki elvállalná és kitenné magát annak, hogy itt 400 ember által tárgyaltassék, hogy vajon érdemes-e ezen segélyezésre ? mondom, nem hiszem, hogy egyetlen önérzetes érdemes iró akadna, a ki nevét ily meghurczolásnak kitenni akarná. Ha a t. ház, legalább elvileg, elfogadja módositványunkát: részemről, nekem hogyha a módositvány elfogadtatott, az iránt, hogy az összegre nézve a pénzügyi bizottsághoz visszautasittassék, és onnan jelentéstétel elvárassék: az ellen semmi kifogásom nincs. Csernátony Lajos: T. ház ! Tóth Kálmán : T. ház! Én már előbb fölírattam magamat. Jámbor Pál jegyző: Csernatony még előbb volt fölírva. Csernatony Lajos : T. ház! Én is egyike vagyok azoknak, kik aláírták azon módositványt, mely a czim megváltoztatására vonatkozik. Megvallom azonban, hogy én azon módositványt csak a mások által jelzett különböző érzékenykedések iránti tekintetből írtam alá : mert abban a nézetben vagyok magam is, a mit igen t. képviselőtársam Csengery Antal mondott. Azonkívül lehetetlen, hogy még egy észrevételt ne tegyek, ezen ezimet illetőleg, bizonyos fogalmakra és érzelmekre, a melyek itt a házban kifejezést nyertek. Én nem tartom azt szégyennek, ha kötelességeinek teljesítése folytán tőrtént elszegényedésért valaki segélyeztetik, legyen az iró, vagy más. A munka, a becsületes munka folytán történt elszegényedés épen azért, mert olyan munka, a mely nem mindig szerzi meg a jutalmat azon arányban, melyben megérdemelné: nem hiszem, hogy szégyenlendő legyen bárkire nézve; következőleg ha nem szégyenlendő, nem derogálhat senkinek, akár iró, akár nem, ha elszegényedett, hogy ily czim alatt segélyeztessék. Én részemről nem szeretem terjeszteni, vagy bátorítani azon álfogalmat, ámbár elismerem azt, hogy a mai időben a szegénység átalában szégyennek tartatik, de szerintem csak akkor szégyen a szegénység, hogyha a kötelességek nem teljesítése folytán, hogyha nem becsületes munka folytán következik be. Ne terjeszszünk álfogalmat, álszemérmet; hanem hogyha becsületes munka következtében szegényedik el valaki: az nem szégyen ; mert ha nem szegényedik el, akkor nem veszi igénybe a segélyt, ha nem szorul rá, nem adatik ki; hanem annyi bizonyos, hogy az összeg oly csekély, hogy itt a jutalomról szó sem lehet; ez nem lehet országos jutalmazás. Megjegyzem azonban, hogy magában Angliában is azon összeg, mely e czélra évenkint megszavaztatik: valóban Anglia gazdagságához képest nagyon csekély; mert ha jól emlékszem, 1200 font az egész. Nem tudom egész bizonyosan, mert meglehet, emlékezetem csal; hanem ugy hiszem, hogy 1200 font az egész, a mit a parlament a kormány rendelkezésére ad ily czélokra. Még egy megjegyzést vagyok bátor tenni azokra nézve, mik több képviselőtársam által tétettek: hogy itt említtessenek meg a nevek. T. ház! En azt hiszem, hogy a neveket nem titkolhatja sem a kormány, sem senki más; de e tekintetben mégis kell annyi gyengédséggel lenni az illetők iránt, hogy ne tegyük neveiket ide az asztalra. Mindenki megtudhatja, kikről van szó: nem szükséges itt lenni a neveknek. Ettől tehát álljunk el. Eleget akarván tenni annak, a mi inditványoztatik, más részről tökéletesen alaposnak ismervén el, a mit Csengery mondott: nem óhajtom, hogy a két szék közt a pad alatt maradjunk, hajlandó vagyok a módositványtól elállni és arra szavazni, a mi az eredeti czimen kéretik. Tóth Kálmán: T. ház! Csak néhány szóval leszek bátor kifejteni azok nézetét, kik velem együtt Horváth Mihály ur javaslatát aláírták. Mi azért akarjuk az „elszegényedett iró" helyett az „érdemes irót" tétetni, mert azt hisz-