Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-292

léi február 22. 1871. g]g 292. országot ű! Henszlmann Imre : Én egész szivemből pártolom ezen ősszeg fölemelését, és csak óhajtásomat akarom kifejezni az iránt, hogy az akadémia történelmi bizottsága nem mindig csak a politikára és a háborúkra legyen tekintettel, hanem vegye figyelembe a középkor társadalmi életét is, és az arra vonatkozó irományokat és okmányokat is tegye közzé; névszerint van szerencsém figyelmeztetni a lőcsei krónikára és Sperrfogel naplójára. Vukovics Sebő: En is osztozom azon nézetben, melyeket Horváth t. képviselőtársam arra nézve előadott, hogy mennyire kívánatos, és a nemzet múltjának a történeti emlékek megőrzésére szükséges, hogy ezen téren minél több, minél hasznosabb haladás történjék. Megvallom azonban, hogy midőn kiadások megállapításáról van szó: mérsékelnünk kell kissé buzgalmunkat; mert még azon kérdés sincs eldöntve; vajon átalában minden szükségest megadunk-e vagy pedig csak segélyt ajánlunk, hogy ez által is azon czél, melynek hasznát és szentségét elismerjük, előmozdittassék !En e hetedik tételnél azon körülményre vagyok bátor fölhívni a ház figyelmét, hogy a tavalyi, 12,000 frtnyi összegből, mely most 15,000-benelőirányoztatott, 3000 frt más czélra, műemlékekre fordíttatott: tehát nem azon czélra, melyre megajánltatott. En azt hiszem, hogy ha tavaly ez összeg elvonatott: azt nem kell elvonni az idén, ha csakugyan van szükségünk arra, hogy befejeztessenek azon munkák, melyek megkezdettek. E tekintetben pártolom az indítványt, a mint Simonyi barátom terjesztette elő: hogy az a pénzügyi bizottsághoz utasittassék. Henszlmann barátom indítványára nézve én is osztozom Irányi Dániel t. barátomnak azon nézetében, hogy annak horderejét nem értettük a megszavazás alkalmával; de még sem hihettem azt, hogy e kifejezés „föntartására" bele értendő ne lett volna. Elnök : Ezen már túl vagyunk, ez el van döntve, nem térhetünk vissza. Vukovics Sebő : De ha oly végzés történt, melyet az illetők nem értettek: mégis vissza kell rá térni. Nézetem az, hogy utasittassék ez is a pénzügyi bizottsághoz, megjegyezvén, hogy nemcsak a fölügyeletre, hanem a föntartásra is szavaztatott meg azon összegből. Ismétlem : Simonyi t. barátom megjegyzése értelmében, pártolom Horváth képviselőtársam indítványát. Elnök: A határozati javaslat a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa) : A magyar tudományos akadémia könyvtárának gyarapítására 5000 frt. A központi országos lebészeti szemléidére 9550 frt. A magyar királyi természettudományi társulat évi segélyezésére 5000 forint. Kautz Gyula előadó: Nincs észrevétel. Elnök : Méltóztatnak elfogadni ? (Elfogadjuk!) Tehát elfogadtatott. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa) : Elszegényedett hazai irók, s ezek családjainak segélyezésére 2500 frt. Kautz Gyula előadó: A 11-dik rovatban előirányzott 2500 forintra nézve, mely elszegényedett hazai irók segélyzésére szolgáland : azt jegyzi meg a bizottság: hogy kimondandó volna, miszerint ez összeg az irói segélyegyletnek adassék át a nevezett czél tekintetéből. Bujanovics Sándor jegyző :E pontra nézve módositvány adatott be Horváth Mihály s több képviselő által. (Olvassa a módositványt.) „Elszegényedett hazai irók vagy ezek családjainak segélyezésére 2500 frt* helyett ,Érdemesült hazai irók számára 2500 frt* vétessék föl a 11. rovatba. Csengery Antal: T. ház! Nekem e módositvány ellen van kifogásom. Nevezetesen ha elszegényült íróknak 2500 frtot ad a nemzet : az azt hiszem, hogy alamizsnának is kevés; hanem valami elszegényült Írónak 2500 frt is pénz; de érdemes Íróknak jutalmul, hogy 2500 frtot szavazzon meg a ház, azt. részemről oly képtelenségnek tartom, melyhez szavazatommal nem járulhatok. Inkább maradjon meg az előbbi czim: „elszegényült hazai irók segélyezésére." Simonyi Ernő: T. ház! Én voltam bátor a múlt évben figyelmőket fölhívni azon körülményre, hogy vannak hazánkban oly irók, kik az irodalom körül maguknak kitűnő érdemeket szereztek, kik közül sokan szegénységben vannak, s hogy ezek megjutalmazására a ház bizonyos összeget szavazzon meg. Részemről nem tartottam hatáskörömhöz tartozónak az összeget kijelölni. A t. ház utasította a minisztert, hogy ő jelöljön ki bizonyos összeget. A miniszter későbben aztán póthitelében 2500 frtot kért, az év még hátra levő 6 hónapjára. Most a költségvetésben e tétel kissé másként jön elő ; mert nem érdemeket szerzett irók megjutalmazására, hanem elszegényedett hazai irók, vagy ezek családjai részére lenne segélyezés. Én t. ház egészen egyetértek abban az előttem szólt t. képviselő úrral, hogy e 2500 frt nem elegendő. Nem alamizsnáról van itt szó, hanem elismert érdemek méltánylásáról. Nem tudom mi módon járt el a minisztérium az illető személyek kiszemelésében, kik ezen jutalom vagy segélyezésében — én inkább juta-