Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-292

292. országos ülés február 22. 1971. 317 bizottságunk egy egész évi dotatiója. Pedig a magyar nemzet büszke, és méltán büszke is lehet, a maga történelmére, mert az a nemzet életének legszebb törekvéseit, legdicsőbb vívmányait foglalja magában. Amely nemzet a maga történelmére nem tekint kegyelettel és büszkeséggel ; nem műveli, nem ápolja annak emlékeit buzgósággal: annak vagy igen csekély jelentőségű múltja van, vagy igen csekély, alantfoku műveltsége; minél fogva a jövőbe se tekinthet igen nagy reménynyel. Nekünk, t. ház, hála elődeink nek, van olyan multunk, hogy egész büszkeséggel és lelkesedéssel művelhetjük annak történelmét ; jelenünk pedig nyújt elég biztosítékot arra, hogy a fejlődésben és haladásban bizva, reményteljesen tekinthessünk a jövőbe; de nem kell felednünk, t. ház, soha, amit egy év előtt nagy halottunk, kit még most is gyászolunk, e helyen mondott: hogy nemzetünk jövője mindenek fölött azon helyzettől függ, melyet műveltségi tekintetben az európai népek közt elfoglal. Ezen műveltségnek egyik jelentékeny tényezője, t. ház, a történelmi emlékek és egyátalában a hazai történelem müvelése és ápolása. Erre bátorkodom fölhívni a t. házat, midőn indítványozom, hogy miután a budgetben e rovat alatt csak 15,000 frt van fölvéve; ebből azonban 3000 frt más czélokra, műemlékekre, adatik a régészeti bizottság rendelkezésére, ugy hogy a történelmi kútfők, források összegyűjtésére, lemásolására kiadására és az e czélokból szükséges utazásokra mindössze csak 12,000 frt marad fön: a t. ház ezen czélra, különösen pedig a Kákóczy Ferencz okmánytárának tervezett kiadására és régi, még kiadatlan országgyűlési irományok és végzések kiadására ezen 15,000 frtot 5000 frttal pótolni, illetőleg ezen czim alatt a 7. rovatban, mely igy szól: „Magyar történelmi források és emlékek kiadására" előirányzott 15,000 frtot 20,000 frtra emelni méltóztassék. (Helyeslés.) Simonyi Ernő: T. ház! Én az imént beterjesztett indítványt, részemről pártolom, és ugj hiszem, a t. ház azt, miut az előbbit is a pénzügyi bizottsághoz fogja utasítani természeténél fogva. Senki e házban nem lehetett volna inkább hivatva, ezen ügyben előterjesztést tenni, mint épen az előttem szóló t. képviselő ur. Én igen méltánylom a nagy becset, mely a történelmi források és monumentumok összegyűjtésében rejlik ; hanem nem hallgathatom el azoQ egyet: hogy én némi figyelemmel kisérvén az akadémiának e részbeni eljárását : bizonyos egyoldalúságot vettem észre; vettem észre azt, hogy nem valami rendszer szerint, nem kor-rend szerint, a mint bejönnek ; hanem más tekintetekből vétetnek elő és tétetnek közzé a történelmi okmányok. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, az illetők igen jól tudják, hogy mikép jártak el eddig, és mikép kívánnak eljárni ezentúl. Csak azt óhajtanám, hogy ha valahonnan, ugy a tudományok templomából száműzessék minden más tekintet, mint az az egy, mely a tudományok előmozdítása czéljának megfelel. (Helyes bal felől.) Ezen rövid megjegyzést akartam itt nyilvánosan megtenni a nélkül, hogy részletekbe bocsátkozzam, hogy ez által mintegy figyelmét fölhiva az illetőknek arra, hogy azon eljárás tudva van, és hogy nem helyeseltetik az, a mi eddigelé bizonyos tekintetben történt. Meglehet, hogy más alkalommal szükségesnek fogom találni a t. ház figyelmét, talán egy határozat által arra hivni föl, hogy az akadémia ügyeivel bővebben megismerkedjék, és azután a fölmerülhető szükséghez képest, abban intézkedni méltóztassék. Most csak ezen megjegyzéseket akarván tenni, részemről pártolom a határozati javaslatot. (Helyeslés bal felől.) Horváth Mihály : Csupán az előttem szóló megjegyzésére akarok néhány szóval felelni, (FölMáltások balról: Nem lehet!) Elnök : Ha a ház megengedi, akkor a képviselő ur szólhat, mert én a szabályok szerint nem engedhetném meg. (Halljuk! Halljuk!) Horváth Mihály : T. ház! Épen az előbb mondott szavaimban valék szerencsés kifejteni a t. ház előtt, hogy több ezer ívnyi okmány rejlik már a történelmi bizottság tárában, de azt, hogy a történelmi bizottság nem követne valamely biztos meghatározott rendszert: egyenesen tagadnom kell; tagja levén szintén azon bizottságnak, mondhatom, hogy a legnagyobb lelkiismeretességgel szoktuk évenknit elkészíteni budgetünket és meghatározni a sorrendet, a melyben nyomtatásra, kiadásra kerülnek a tárunkban meglevő okmányok. Gyakran megtörténhetik, hogy részint a tárgyaknak, részint a már megkezdett gyűjteményeknek szükséges folytatása miatt kénytelenek vagyunk egy, vagy más gyűjteményt, mely külön kiadásra adatott be a történelmi bizottságnak, talán egy kissé tovább hagy hevertetni, mint az az illetőnek kedves volna; de e tekintetben teljes lehetetlen, minden beküldőnek, minden irónak eleget tenni. Annyiról azonban biztosithatom a t. képviselő urat, hogy ezentúl, kivált hogyha a t. képviselőház az általam kért összeget megajánlani méltóztatnék : nagyobb térben működhetvén a történelmi bizottság, több munkát adhatván ki, minden ilyféle panasznak még árnyéka is el fogna enyészni. (Helyeslés.)