Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-292
316 232- onzigos öléi február 22. 1871. mányos akadémia kebelében egy történelmi bizottság alakult, mely az általuk szerzett pénzen meg is indította a történelmi kutfök kiadását. 1867. óta, midőn az alkotmánynyal együtt a nemzeti kormány is helyreállott : ezen hazafiúi kötelesség teljesítését e hazafiaktól a kormány vette át, eleintén mintegy 8000, utóbb pedig, az utolsó évben 12,000 irtot adván a történelmi bizottság rendelkezésére , történelmi kútfők kiadására. A történelmi bizottság, t. ház, ezen pénzen 3 osztályban tervezte a történelmi kútfők kiadását, az első osztályban az okmányoknak, a második osztályban a régi történeti Íróknak, a harmadik osztályban pedig a régi még kiadatlan országgyűlési irományoknak, naplók és végzéseknek kiadását határozván el. A két első osztálynak mind gyűjtése, mind kiadása immár teljes folyamatban van, s eddigelé e két osztályból 53 kötet van már kiadva. A harmadik osztályt azonban, t. i. a régi, még ismeretlen országgyűlési irományoknak kiadását, a pénzerő elégtelensége miatt, eddigelé meg sem kezdhette a történelmi bizottság. A múlt évben szintúgy, mint a most tárgyalás alatt levő költségvetésben a boldogult közoktatási miniszter ur e czélra 15,000 frtot vett föl; azonban meg kell jegyeznem, t. ház, hogy ezen összegből 3000 frt a műemlékek kiadására adatik a régészeti bizottságnak, ugy, hogy a történelmi kútfők kiadására csak 12,000 frt marad. T. ház, ezen összeg e czélokra terjesen elégtelen. Az utolsó években a történelmi bizottság, több történet kedvelő hazafi hozzájárultával, — oly buzgalommal és egyszersmind mondhatom, oly sikerrel járt el a történelmi kútfők kutatásában, hogy most már több ezer ivnyi okmány van fölhalmozva a történelmi bizottság tárában. Ezen nagy összegből csak igen kis részt lehet az emiitett pénzerőből évenkint kiadni, mert t. ház, már maga a kutatás és a fölfedezettek lemásolása is igen tetemes költséget vesz évenkint igénybe. Hogy csak némely részleteket említsek, a történelmi bizottság két évig Velenczében tartott, jelenleg pedig Nápolyban tart 2000 frt évi díjjal egy szakértő férfiút, a kinek kötelessége és föladata e városok roppant levéltáraiban fölkutatni és lemásolni mindazon okiratokat, melyek részint az Anjou nemzetségbeli királyaink korszakának, részint egyéb korszakok történelmének fölvilágositására és kiegészítésére szolgálnak. Néhány év előtt az Erdődy grófi család, és különösen gróf Erdődy István ur, kinek őrizete alatt áll a levéltár, teljes hazafiúi készséggel megnyitotta és lemásolás végett közölte a történelmi bizottsággal az anyai ágon reá szállott Rákóczy-levéltárt. Ezen levéltár, t. ház, a Rákóczy, Zrínyi, Frangepán, Báthory, Gerendy Lorántfi és több más kihalt jelentékeny családok levéltárainak egyes részeit foglalván magában, valóságos aranybányáját képezi történelmünknek. Magában foglalja különösen Rákóczy Ferencz szabadságharczának egész levéltárát is. Már ennek kiadása, vagy csak lemásolása Í3 ezreket vesz igénybe. Ha ezen másolások, miként hiszem, még ez évben elkészülnek ; — mert, hogy ez megtörténhessék, jelenleg már négy írnok fáradozik ezen munkában : akkor a történelmi bizottság a Rákóczykorszaknak teljes anyagát birandván, azt külön czim alatt: „Rákóczy-okmánytár* czime alatt szándékozik kiadni, hogy valahára történelmünk ezen dicső korszaka is teljesen megírathassák. Már ennek eszközlése is, t. ház, s mellette pedig a már évek előtt megindított többi gyűjtemények kiadásának folytatása is jóval több pénzerőt vesz igénybe : mint amennyivel a történelmi bizottság rendelkezik. Igen kívánatos volna pedig, hogy történelmi emlékeink harmadik osztálya: a régi országgyűlések még eddig ismeretlen irományainak és végzéseinek kiadását is meg lehessen valahára kezdeni; mert hiszen, említenem sem kell, hogy az alkotmányát mindenha szerető és föntartani törekvő nemzetünk történetének igen fontos és jelentékeny része épen az országgyűlési irományokban foglaltatik. Ebben vannak megőrizve azon nemes törekvések, melyeket nemzetünk alkotmányának megőrzésében és föntartásában, hazai institutióink koronkinti átalakításában és tökélyesbitésében kifejtett. Ezen történelmi anyagnak egy része szintén föl van már halmozva a történelmi bizottság tárában. De hogy ezt ki lehessen egészíteni : még igen tetemes pénzerőre van szükségünk. Mert, t. ház, evégett még utaztatni is kell a történelmi bizottságnak, utaztatni nemcsak a hazában, de még a külföldön is. Például a történelmi bizottság biztos tudomására jutott, hogy Spanyolország Simancas nevű nagy államlevéltárában a 16. és 17-ik századból számos országgyűlésünk irományai , actái és végzései foglaltatnak, melyek mindenütt egyebütt megsemmisíttettek az idők viszontagságai által: és még egyedül ott maradtak fön, ott menekültek meg az enyészettől, fejedelmi házunk spanyol ágának birodalmában. Több nemzet, melynek történelme talán inkább fejedelmeik házainak, mint nemzeti törekvéseiknek és nemzeti életüknek tükre : számos ezreket áldoznak évenkint történelmi kútfőknek kiadására. Poroszország pl. a Pertz által szerkesztett „Monumenta Germaniae Historica* czimü gyűjteménynek egy-egy kötetére körülbelül annyit áldoz, mint amennyi a mi történelmi
