Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-292
292. országos Síit február 22 1871. 315 gyalás alá venni. A kormány tehát csak kötelességét teljesiti, ha azt mielőbb beterjeszti. Csengeri Antal: T. képviselőház! Nekem csak egypár fölvilágosító észrevételem van az indítványra nézve. Hogy mennyire van valamely engedélyezett ősszeg kimerítve, és mennyi áll még abból a miniszter rendelkezésére : ezt csak márczius végével lehet tudni t. i. azon időben, a meddig joga van minden miniszternek a neki engedélyezett hitelre utalványozni. Eszerint az a költségvetés, melyet Henszlmann képviselő ur itt fölolvasott: nézetem szerint nem állhat meg; mert most még előre nem tudhatjuk, hogy márczius végén azon czimen, vagy azon rovatban, melyet ő emiitett, mennyi fog fönm áradni? Ha e részben eddig csak kétezer vagy kétezer ötszáz frt utalványoztatott: ebből nem következik, hogy a kérdéses 16,000 írtból márczius végéig sem lesz több utalványozva. Csak egy körülményt említek meg. A boldogult közoktatási miniszter, ki egyszersmind az akadémia elnöke volt, midőn az akadémia igazgató tanácsa a múlt évben az akadémia költségvetését készítette : az ezen rovat alatt neki engedélyezett összegből a műemlékek kutatására, osztályozására és a kutatások eredményeinek földolgozására 5000 frtot vétetett föl az akadémia költségvetésébe, mint oly összeget, melyet ő az országgyűlés által rendelkezésére adott 16,000 frtból fog e czélra utalványozni. Az akadémia igazgató tanácsa csak e napokban tett aziránt lépéseket, hogy ez összeg az uj miniszter által utalványoztassék. Minthogy a volt közoktatási miniszternek, egyszersmind az akadémia elnökének ez iránt az akadémia jegyzőkönyvébe beigtatott positiv ígérete létezik: semmi kétség nem lehet az iránt, hogy az uj közoktatási miniszter a kérdéses 5000 frtot utalványozandja. Ez tehát már leszállítja azon összeget, melyet, tisztelt barátom most más czélra akar utalványoztatni. De én ugy tudom, hogy az akadémiának még más fölterjesztései is vannak, például a Visegrádra vonatkozó fölterjesztések, a melyek, a mennyiben a múlt évben engedélyezett öszszegből fölösleg maradna fon : az illető miniszter által márczius végéig szintén tekintetbe vehetők. Ha ezen előterjesztések folytán utalványozás történik : ez is leszállítja a Henszlmann ur által jövőre előirányzandónak vélt összeget. Megtörténhetnék ezeknél fogva, ha Henszlmann tisztelt barátom indítványa elfogadtatnék : hogy márczius végén azon engedményre fognak jőni, hogy oly fedezetet utalványozott a képviselőház, a mely nagyobb részben már nem létezik. {Helyeslés.) Kérem tehát, méltóztassanak a beadott indítványt a pénzügyi bizottsághoz áttenni, mely meghallgatja majd a miniszter nézetét az iránt, hogy márczius végéig mennyi lesz a múlt évben engedélyezett hitelből utalványozva, és mely csak ezután fog véleményt mondani a beadott inditvány fölött. (Átalános helyeslés.) Jámbor Pál jegyző: Simonyi Ernő! Simonyi Ernő: Ha a pénzügyi bizottsághoz méltóztatnak utasítani ezen határozati javaslatot: akkor nincs mondanivalóm. (Fölkiáltások : A pénzügyi bizottsághoz!) Elnök: Tehát ezen határozati javaslat a pénzügyi bizottsághoz tétetik át. Széll Kálmán jegyző: Hens2lmann képviselő urnák még egy határozati javaslata van, a fölött is kell határozni. (Olvassa a határozati javaslatot.) Elnök: Ezen határozati javaslat ki fog nyom xtni, és a képviselő urak közt szét fog osztatni. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa): Magyar történelmi források és emlékek kiadására 15,000 frt. Kautz Gyula előadó: A pénzügyi bizottságnak nincs észrevétele. Horváth Mihály: T. ház! Hazai történelmünk a nemzet által, ennek mostoha körülményei közt (Halljuk!) számos évtizeden keresztül elhanyagolva volt. A mi ennek érdekében körülbelül egy század óta történt, az nem a nemzettől magától, nem is fejedelmeitől, hanem egyes hazafiaktól szármázott. Egyes tudós hazafiak művelték és ápolták történelmünket, nemcsak munkájukkal, hanem tetemes pénz áldozattal is. Csak az 50-es években kezdett ez némi lendületet nyerni; azonban ekkor sem maga a nemzet, hanem egves hazafiak részéről, a kik azon szomorú korszakban, midőn a haza alkotmányától megfosztva, nemzetiségében veszélyeztetve már-már veszni indult : hazafiúi érzületükben teljesen átértették azt, hogy csak az erkölcsi erő, a föllelkesedett hazaszeretet és a nemzeti érzület képes az enyészettől megmenteni a jogaitól megfosztott nemzetet. Ezen erkölcsi erő, ezen lelkes hazaszeretet leghatékonyabb dajkája és élesztője mindenha a hazai történelem művelése és ápolása levén, ezen hazafiak is, leginkább a történelem müvelésére és kútfőinek fölkutatására és kiadására fordították törekvéseiket, s e czélra ügy ekéztek a hazában néhány ezer forintot összegyűjteni. Ezen hazafias törekvésekben legtöbb része, legnagyobb érdeme volt az akadémia elhunyt 2 jeles elnökének: Dessewffy Emil grófnak és — a kit még mai napig is gyászolunk. — Eötvös József bárónak. Az ő eszközlésökre történt, hogy a tudo40*
