Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-292

314 283. országos ülés február 22. It7l. (Helyeslés.) azért bátorkodom indítványozni, hogy az egész indítványt a pénzügyi bizottsághoz át­tétetni méltóztassék. (Helyeslés.) Csáky Tivadar gr.: T. ház! Nekem is szándékom volt ezen rovatnál fölszólalni s a t. házat arra kérni, hogy a pénzügyi bizottság véleményének ellenében a költségvetésbe fölvett 5000 frtot megszavazni méltóztassék. Azon­ban, miután Henszlmann képviselő ur ezen kér­désben határozati javaslatot nyújtott be : én részemről ez által tökéletesen ki levén elégítve, azt elfogadni hajlandó vagyok. Bátor leszek csak néhány megjegyzést tenni. Igaz ugyan, hogy a pénzügyi bizottság tagadhatlanul helye­sen és correkt járt el akkor, midőn az oly költségeket nem javasolta megszavazandóknak, melyekre vonatkozólag a részletes tervezet be­nyújtva nincs : hanem azt hiszem, hogy ily al­kalommal tekintetbe kell venni a különös vi­szonyokat. Itt nincs szó oly építésről, melyet az állam saját költségén teljesítene: hanem szó van, miként Henszelmann képviselő ur is megjegyez­te, csak hozzájárulásról, segélyezésről. Lőcse vá­rosa maga és azon vidék közönsége, mely élénk érdekkel viseltetik a régiségek iránt: tetemes költséggel máris sok javítást tett a lőcsei temp­lomon; és — a mint Henszlmann képviselő ur már számokban előadta: — ezen esetben is tete­mes összeggel akar hozzájárulni; itt tehát csak segélyről van szó, a miért is, nézetem szerint, a kérdésnek ily szigorú megbirálásától el lehetett volna térni. Bátor vagyok még figyelmeztetni arra is, hogy időveszteség által, ezen régiségekre nézve igen tetemes kár történhetik; mert neve­zetesen a mi a fresco festményeket illeti, ezek bizonyosan minél tovább hagyatnak kijavitat­lan állapotban ; annál inkább elromlanak s ez valóban nagy veszteség lenne a művészet szem­pontjából. Ennek következtében tökéletesen el­fogadom Henszlmann Imre képviselőtársam in­dítványát, a mely más formában, de ugyanazt czélozza, a mit én akartam kérni. Zsedényi Ede: Nekem nincs semmi ellenvetésem a régészeti szempontból fölötte ér­dekes lőcsei templom kijavítása ellen ; hanem a pénzügyi bizottság azon, szerintem helyes, nézet­ből indult ki, hogy, ha ily javításokra részletes előlegezések engedélyeztetnek: tudni kell az áta­lános költségvetést, hogy mennyibe fog kerülni a kijavítás átalában, — mert arra figyelmeztetem a t. házat, hogy az összeg csakis a részletes kijavításra kéretik, az átalános többi kijavítás sokkal többe fog kerülni: — mondom, szükséges, hogy az egész költségvetés beterjesztetett volna. Miután tehát a pénzügyi bizottság ezen helyes nézetből indult ki: én is azt gondolom, hogy az 5 s ezer frtot igy egyszerűen nem szavazhatjuk meg; hanem okvetlenül szükséges, hogy ez a pénz­ügyi bizottsághoz utasittassék, ott az összes átalános költse'gvetés fölszámittassék és akkor szavazzuk meg e tételt. (Helyeslés.) Irányi Dániel: T. ház! Azt gondolom, hogy a helyes eljárás e kérdésnél nem abban áll, hogy egyes műemlékek föntartására szavaz­zunk meg költségeket, anélkül, hogy tudnók, mily karban vannak azon műemlékek; hanem hogy átalában a műemlékek föntartására szavazzunk meg oly összeget, a mely e czélra szükséges. Mi nem vagyunk illetékes bírái annak, hogy e vagy ama templom kiván-e előbb föntartására szükséges kiadást vagy nem ? ezt csak akkor tehetnők, hogyha ez iránt nemcsak egyes szakférfiak, — kiket én részemről igen tisztelek, — hanem maga a kormány hivatalos utón terjesz­tené elő a költségvetést. {Ugy van!) Én megvallom, hogy akkor, midőn t. bará­tom, Henszlmann előbbi módositványát előter­jesztette : nem figyelmeztem arra, hogy abból ezen szó „föntartására" kimaradt. A ezim igen hosszú volt, elég hosszú arra, hogy ezen szó is benfogialtassék. S midőn e hiányra figyelmez­tettem őt, azt jegyezte meg itt magán utón, hogy majd egy későbbi rovatnál ez is ben fog­laltatik. Péchy Tamás t. képviselőtársam is föl­szólalt az iránt, hogy nem vagyunk tisztában a löltett kérdés iránt; és ime mi történt 1 Az, hogy áta­lában a műemlék föntartása helyett három spe­ciális emlék föntartására kívánják megajánlani az összeget. Ennek folytán megtörténhetik, hogy lehetnek egyéb oly műemlékek is, a melyeknek kijavításáról a legközelebbi jövőben gondoskodni kívánatos : de melyekről gondoskodni nem lehet­ne; mert a kormány keze meg lesz kötve. Azt hiszem tehát, hogy annál is inkább, mivel al­kalmasint a t. háznak több tagja szintén nem értette tisztán a módositványt és azt gondolták, hogy ezeu szó „föntartására" benne van a módosit­ványban : e szó bele is tétessék. {Helyeslés.) A mi azonkívül a lőcsei templom fontartá­sát illeti, — miután tavaly meg volt szavazva : — az nem vonható vissza; azért én nem teszek semmi indítványt, nem ellenzem annak elfoga­dását, sőt óhajtom annak föntartását. Áttérek már most t. barátomnak első mó­dositványára, melyet az iránt nyújtott be, hogy a kormány utasittassék egy törvényjavaslat be­terjesztésére, mely a műemlékek rendszeres fön­tartására vonatkozik. A tisztelt államtitkár ur azt méltóztatott mondani, hogy ezen törvényjavaslat már készen van. Annálfogva azt hiszem, hogy nincs semmi akadály, hogy az beadassók és a ház bölcsesé­gétől fog függni, vajon és mikor fogja azt tár-

Next

/
Thumbnails
Contents