Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-292
202. erszágu Síét február 22. IS7I. 313 Jöcseiek az államtól. Jelentésemben e harmadot egyedül a mű-régészeti czélra forditandónak véleményeztem ; mert meggyőződésem szerint az állam köteles, mint másutt történik, a községeket ezen irányban segíteni s igy az utókornak föntartani, mit őseink, a mindenkori kulturfejlődésnek hangosan szóló tanujaként ránk hagytak. Csalódnak, kik azt hiszik, hogy nemzetünknek csak egy múzeuma van; én ezen kivül még hármat ismerek a felföldön, t. i. a kassai, bártfai és lőcsei templomot, melyek tele vannak nagy becsű mű- és történeti, építészeti, szobrászati és festészeti tárgyakkal, s e tárgyak ott állanak még eredeti helyükön és az egymássali eredeti összekötetésükben, miáltal azok a középkori élet, műizlés és műgyakorlatnak még ma is és mindenkor legelevenebb példányait képezik. Itt tanulmányozhatjuk a XlV-ik és XV-ik század festészetét és szobrászatát, láthatjuk e két művészet fejlődését a külföldön, midőn csaknem minden iskolájának példányaival találkozunk ; de a mi ennél még sokkal érdekesebb: tapasztaljuk, hogy a művészet e korban nálunk ugyanegy magaslaton állott a külföldivel, és hogy voltak nálunk is eredeti magyar képviselői: igy jelesen szerencsém volt Lőcsén mint lőcsei születésűt eonstatálni: a pompás főoltárnak jeles mesterét. A lőcsei templomban megvan még kilencz régi oltár, megvan ugyanannyi régi egyházi szék; ott állanak a Thurzóknak síremlékei, ott a lőcsei polgároknak nem kevés mübeesü monumentumai. De talán mindezek fölött emelkednek a templomnak hazánkban csaknem páratlan falképei, s főleg ez utóbbiak leleplezésére és kiigazítására forditandónak gondoltam a belügyminiszter figyelmét; mert hisz ezeket kitüntetésre méltatta a külföld is, részben kiadta mindnyáját, a mennyire a meszelés alól kiszabadultak, leirta és dicsérettel elhalmozta. Vajon kevesebbet gondoljunk-e mi magunk hazánk kincseivel, mint gondol azokkal művelt külföld? A második tárgyat, ugy hiszem, csak meg kell neveznem, hogy rokonszenvet költsék fel iránta a házban : ez a visegrádi vár. Ide is szerencsém volt, több régész társammal, kiküldetni. Sikerült a helyszínén ráismernem azon helyiségekre, melyek történetünkben oly kiváló szerepet játszanak; s most hátra van, hogy némi műtéttel e sejtések bizonyossággá váljanak, e helyiségek történetiekké tétessenek. Erre szükséges a számos helyen sok ölnyi magasságra fölemelkedett törmeléket és murvát eltávolítani, a mi által azon czél is el éretik, hogy a várromot a minden oldalról az omladékhalmon berontóktól meg lehet óvni, s igy az egészet szoros őrizet alá venni. A visegrádi lakosok kedvencz gyakorlata a rom falait aláásni, az alján kitörni s Kárv. H. MAÍLÓ 18ii XIII. igy azok összed ölesét előkészíteni, hogy ekkép házuk számára építészeti anyagot könnyű szerrel nyerhessenek. Ha ezen igen egyszerű praxist tovább is űzhetik: a rom pár esztendő alatt jobban el fog pusztulni, mint pusztult századokon át. Vissza kell tehát állítani a várat körülvevő ároknak mélységét, a közlekedést csak egy, az eredeti kapun engedni meg és ezen bejárást szoros őrizet alá venni; a mire szükséges, hogy a bejárás elé kis őrház építtessék. A látogatók számára kényelmes följárást kell készíteni, a megromlott két víztartót képessé tenni, hogy a vizet megtarthassa stb. E műtétek költségét igen részletes költségvetéssel összesen 6560 frt 47 krra számítottuk. Ez azon összeg, mely elegendő volna a jelen évi idényre ; mert ha későbben a nevezetes épület némi restauratiója is vétetnék czélba: mindenesetre előbb a tárgyat alaposan meg kell ismerni, és a murva alatt még található útmutatásokat fölhasználni, s ezért egyelőre többre nincs szükség, mint a fönemlitett 6500 frtra. A t. ház által tavaly hasonnemü czélra megszavazott 16,500 frtnyi összegből a belügyminiszter csakis 2221 frtot és 83 krajczárt költött el: ebből fönmaradt 14,278 frt 17 kr. A tervezett lőcsei és visegrádi munkálatok számára együtt véve kérek 11,560 frt47krt: maradna tehát még 2717 frt 70 kr., melyet vagy a szintén fölötte érdekes zsigrai és a kassai sz. Mihály nevű kápolna falképeinek, vagy a lébényi igen érdekes templom igazításának segélyezésére lehetne fölötte czélszerüleg fordítani; az optiót azért kívánnám meghagyatni, mivel a lébényi templom igazításának költségvetése nincsen még megvizsgálva. Kérem tehát a t. házat: méltóztassék a már tavaly archeológiai czélokra megszavazott ősszeg maradványát nem az állampénztárba visszaterelni, hanem azt eredeti rendeltetésére a miniszter ur által fordíttatni. Kautz Gyula előadó: T. ház! Örömmel konstatálom, hogy az indítványozó ur indokoltnak nyilvánította a pénzügyi bizottság eljárását, mely azért nem szavazta meg azon 5000 frtnyi tételt, mert a boldogult miniszter a bizottság által követelt tervezeteket és költségeket nem birta előmatatni. A szőnyegen levő indítványnak érdemére vonatkozólag nincs megjegyzésem. Bészemről ahhoz szívesen hozzájárulok, hanem a mi az indítványnak azon pontját illeti, hogy egy előbbeni tételnél megmaradt pénzfölösleg egy más tételre adassék vagy szavaztassák meg : arra nézve azon alázatos észrevételem van, hogy ezen eljárást egy helyes és alkotmányos budget megállapításával összeférhetőnek el nem ismerem; 40