Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-291

296 291. országos ölés február 21. 1871 szolgálatára ide vagyunk küldve; azt akartam csupán megjegyezni, hogy a mint én részemről nem tehetem, hogy helyesléssel vegyem, ha va­laki bizonyos iróniával ama alkutalálkozásra vo­natkozólag azt mondja, hogy véletlenül történt: ugy azt sem helyeslem — másnak, megle­bet, más véleménye van — hogy az illető kép­viselő ur, kit ezen irónia talál: erre a hallott viszonyálaszt adja. Én azt hiszem, ha megkérdezzük magunk magunkat : mindnyájan ugy fogunk Ítélni, hogy helytelen volt azon hang, mely bizonyos iróniá­val hangoztatta a „véletlent"; de ép oly hely­telen azon hang, melynek kifejezést adott Mol­nár képviselő ur ; és ha igazságos akar lenni a t. ház, helyteleníti az egyiket, és viszont a má­sikat is; én a Molnár képviselő ur helyén azonnal hajlandó volnék visszavonni az általam kimon­dott szót, mihelyt az illető képviselő ur — nem tudom ki volt — azon ironicus kifejezését szintén nem történtnek akarja tekinteni. Quod uni jus­tum, alteri aequum. Legyen az igazságszolgáltatás erre is, arra is. {Élénk helyeslés jobb felől.) Irányi Dániel: T. ház! (Nagy zaj.) Azt hiszem, t. ház, hogy én részemről annál nyugodtabb kedélylyel szólhatok, mert én, midőn a tényeket előadtam, világosan kijelentettem, hogy én, meg nem nevezve az osztálytanácsos urat, {Fölkiáltások jobb felől: Itt nem osztálytaná­csos ! Bal felől: Most az!) azon hivatalnok jóhi­szeműségét kétségbe nem vonom, annálfogva én a legnagyobb nyugalommal szólhatok. Fölszóla­lásomnak tárgya mindenekelőtt az, miszerint én részemről kijelentsem, hogy nem gondolom: mi­kép a háznak joga volna ahoz, hogy tagjai kö­zül valakit határozatilag kényszeritsen arra, hogy szavait visszavonja. Ez az én meggyőződésem. Tudom, hogy Angliában történik ez, régi gyakorlat ott; de azt gondolom, hogy ezt miná­lunk utánozni nem szükséges. Azonban, miután ellenmondás nélkül szavazásra bocsátotta elnök "ur, — véleményem szerint — kissé elhamarkodva a kérdést, és miután, az én véleményem szerint, — s ha csalódom: fölhívom a tisztelt jobb ol­dalnak velünk szavazott tagjait: — a többség azon oldalon volt, a mely azt kívánta, hogy sza­vait visszavegye; én részemről megvallom, a to­vábbi eljárást nem tartom egészen helyesnek. Már most, a mi a dolog érdemét illeti: nem ugyan­ezen padokra mutatva, melyek egyikén nekem van szerencsém ülni, hanem a szomszéd padokon ülő tagokra mutatva, a képviselő oly kifejezéssel élt, melyet szó nélkül hagyni lehetetlen, mert az a magánbecsületbe vág. (Zaj.) Azt nem mondja a képviselő ur, hogy kire értette. Molnár István : Azt nem mondhatom. Irányi Dániel: Engedelmet kérek, a ki valakit magánbecsületében megtámad : annak meg is kell mondania, hogy kit ért ; mert ha tisztelt képviselő ur pártmozgalomról átalában szól: akkor nincs egyes egyén becsületében sértve ; de midőn oly kifejezéssel él, mely valamely egyént magánbecsületében sért: akkor meg kell mondania: kit értett. Ezt joggal megkívánhatja a sértett egyén, és miután a képviselő ur nem mondotta meg: kit értett ; a sértés az egész pártot illeti, s igy az kívánhatja, hogy vagy tessék a képviselő ur visszavenni szavát, vagy tessék megmondani, kire értette azt, a mit mon­dott, hogy a sértett képviselő azután azon utón kereshesse becsületét, és kereshessen elégtételt, a melyen keresni neki legjobbnak látszik. (Helyes­lés szélső bal felől.) Hodossy József: T. ház! Bármit te­szünk, minden esetben a ház szabályokhoz kell magunkat tartani; {Helyeslés) ott azonban én nem találok oly szakaszt, mely azt mondaná, hogy lehet rá eset, midőn valaki a képviselők közül a ház által arra kényszeríthető, hogy szavát visz­szavegye. (Igaz! Ugy van!) Ha a t. elnök ur azt kérdezte volna: roszalja-e a ház ama kifejezést: én is fölállottam volna, mert roszaltam azt épen ugy, mint azon gyanúsításokat, melyek a túlsó oldalról . ejtettek; hanem ha a t. elnök ur azt kérdi tőlem: vajon arra szavazok-e, hogy a képviselő ur von­ja vissza szavát; arra nem szavazhatok igennel, mert ha a ház azon határozatot hozza, hogy a képviselő vonja vissza szavát: könnyen azon hely­zetbe jöhet, hogy a képviselő azt mondja „nem vonom vissza," akkor a ház maga magát bla­mirozza. Véleményem szerint tehát mi csak ro­szalhatjuk a kifejezést; a többi a privát ügy dolga. (Helyeslés jobb felől.) Molnár István: Én részemről nem ért­hettem mást, mint azon egyéniséget, a kit én nem láttam, és nem voltam azon helyzetben, hogy láthassam, a ki azon megjegyzést tette, (Zaj és fólhiáltások bal felől : Micsoda meg­jegyzést^) mely engem sértett és semmiesetre sem azon urakat érthettem, a kik ezt magukra veszik. (Zaj.) P. Szathmáry Károly: Igen sajná­lom, hogy fölszólalásom, illetőleg közbekiáltá­som, melyet magaménak ismerek el: ily félre­értésekre és viszonzásra adott alkalmat. Be kell vallanom, hogy én a tárgyalás kezdetén nem voltam jelen, és mikor már javában folyt a vita: akkor érkeztem, megtudván röviden a dolog mi­benlétét, Simonyi t. képviselő ur előadására azt kérdeztem és kérdezhettem méltó joggal, a mit nem is vonok vissza, hogy „véletlenül" ? Erre Simonyi *azt válaszolta, hogy véletlenül. „Vélet­len" volt tehát a kérdés, s a felelet az volt

Next

/
Thumbnails
Contents