Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-291

291. országos ülés február SÍ. 1871. 297 T4, hogy „véletlenül." Én ebben semmi sértőt nem találok. Ivánka Inre: En nem tartozom azok közé, a kik szeretik, ha scandalumok történnek a házban. Átalában sajnálom, hogy ezen kérdés itt fölmerült. Elnök: Épen ezt akartam én is mondani. Ivánka Imre: Hát kérem, most én mondom el. (Derültség.) Mondom, igen sajnálom hogy e kérdés itt fölmerült; de hogy egy férfi visszavonja, amit egyszer kimondott nyilvánosan, egy férfitól ezt az ón felfogásom szerint követelni nem lehet. (Egy hang a szélső hal oldalról: Dehogy nem!) Már hiszen lehetnek különböző fogalmak, és azért mondtam „felfogásom szerint." Hanem a mit roszalok, — bocsánatot kérek a t. elnök úrtól — az : hogy a rendre-utasitást nem méltóztatott kimondani. Elnök: Kimondtam. Ivánka Imre: Ily kifejezések, hogy „wie der Schelm ist, so denkt er," nem a képviselőházba valók, és ha ily kifejezés ejtetik : akkor — az én felfogásom szerint — az elnöknek kérdenie sem kell, hanem azonnal rendre kell utasítania az illetőt. (Helyeslés.) Elnök: En részemről kimondtam, hogy inparlamentalis volt a kifejezés. Egyébiránt elismerem, hogy a kérdés nem volt helyes, és kérem a t. házat, hogy ez ne tekintessék jövőre praecedensnek. A háznak joga van roszalni, de azt követelni, hogy valamely képviselő visszavonja kifejezését, nem lehet. Egyébiránt a történt tévedések mindkét részről beismertettek, s igy at. ház megnyugtatva, és a vita befejezve van. Vukovics Sebő: Kétségkivül mindnyájunknak fájdalmas az, midőn hasonló jelenetek történnek ; de ezek olykor elkerülhetlenek, és nemcsak nálunk történnek ilyenek, — és fognak talán még jövőben is történni olykor; — hanem igy történik ez a világ minden parlamentjében. Én, megvallom, előttem szóló Ivánka Imre t. képviselő úrral arra nézve nem lehetek egy értelemben, miszerint ő nem kivánta volna, hogy e tárgy egyátalában itt fölmerüljön; és, megvallom, nagyon helyesen cselekedett Irányi Dániel t. képviselő ur, sőt azt hiszem, hogy az ellenzéknek egyik föladata, anélkül, hogy gyanúsításokba bocsátkozzék: mihelyt oly híreknek jő nyomába, a melyek összeköttetésben vannak az a dministratio hibáival, vagy épen a kincstár kárával, azt előhozni, mint kérdést, mint fölvilágositás előidézésére tett nyilatkozatot. És igy — anélkül, hogy belebocsátkoznám a dolog érdemébe, a melyet nem ismerek; — ennem sajnálom, hogy Irányi Dániel t. képviselő társam előhozta KÉPV. H. KAPLá 18f-f XIH. a tárgyat. A mi pedig arra vonatkozik: lehetne-e a képviselőt arra szorítani, hogy kifejezését visszavegye, vagy nem ? abban tökéletes igazuk van mindazoknak, kik azt állítják a t. elnök úrral együtt, hogy arra szorítani nem lehet. De hogyan áll a kérdés más országokbau, más parlamentekben? Sehol sem szorítják a képviselőt arra, hogy vonja vissza szavát; de mivel a ház roszalását az elnök által kijelentve nagy dolognak tartják és senki sem akarja magát annak könnyen kitenni: az eljárás az, hogy az elnök fölszólítja az illetőt, a ki ilyen inparlamentalis szót ejtett ki, vajon hajlandó-e szavát visszavonni? és meginti, hogy helyén volna ezt tennie. Ha az illető nem akarja visszavonni, akkor következik az elnök által kimondandó roszalás. Ennek példáját személyesen is tapasztaltam. De akármikor kerülne elő ily sajnos jelenet a házban, nem kívánnám, hogy az e jelen esetben követett eljárás jövőre nézve zsinórmértékül szolgáljon. (Helyeslés.) Ghyczy Kálmán: Egyátalában nem akarok a tűzre olajat önteni: hanem igyekezni fogok a fönforgó kérdésre nézve lehetőleg tárgyilagosan nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Miután elnök ur kijelentette, hogy azon kérdés, melyet előbb szavazásra kitűzött, nem volt helyén, nem volt a ház szabályaival megegyező : én azt vitatni, szellőztetni többé nem akarom. De azon meggyőződésemet lehetetlen elhallgatnom, hogy ha azon nyilatkozat után, "mely erről az oldalról, egy t. képviselő ur részéről, azoii „véletlen" szóra nézve tétetett, — azon sértő, és, parlamenti teremben csaknem hallatlan kifejezés sem vissza nem vétetik, sem nem magyaráztatik az illető képviselő ur által: ez mindenesetre oly eljárás, melyet, nézetem szerint, senki e teremben nem helyeselhet. (Élénk helyeslés.) Tegyen egyébiránt a t. képviselő ur e tekintetben, a mit tenni jónak hisz; az ő véleménye sokkal kevesebb sulylyal bir, semhogy engem bármi tekintetben más nézetre bírhatna annál, a mit különben jónak vélek. Egyébként, ha a kérdés föltevése és az ennek folytán keletkezett szavazás nem volt rendén: szükséges, hogy a ház oly határozatot hozzon, a mely megegyezik a ház szabályaival, és melyet hozni a háznak jogában és érdekében van. Ejtetett itt oly szó, melyre nézve el van ismerve, hogy parlamenti terembe egyátalában nem illő, és ezen szót oly kímél ő kifejezéssel rótta meg az elnök, minőt egészen más, kevésbbé sértő kitételekre szoktunk helyesen alkalmazottnak találni. Kívánom tehát, hogy teljesíttessék a ház 38