Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-291
294 291. országos ülés február 21. 1871. «lnök által aláíratott. Senki sem tudta, hogy én akartam megvenni; azt sem tudták,rhogy az állam részére: ez tehát véletlenül történt, mi miatt tehát senkit sem lehet okozni. Méggyőződtem arról, hogy olcsó; mert én mást akartam venni és azon telket, a melyet már megvettem az állam részére : haszonnal lehetett volna eladni; de én más hasonló értékű és jófekvésü teliét nem találtam. Kimentünk a gyűlés után boldogult Eötvös miniszter úrral, gyalog összejártuk a vidéket a kerepesi utón s a, gázgyár közelében találtunk több telket, a melyek nem voltak ugyan drágák, de fekvésük nem volt ezélszerü. Az alsó Duna mellett is néztünk telkeket s utoljára abban állapodtunk meg, hogy ez a legolcsóbb salegczélszerübb, és hogy ezt vennők meg; ezért vétetett is meg. Ez volt az: a mit bátor voltam előadni; és e tekintetben mentenem kell Molnár István képviselőtársamat, mert hogy ha nála a legkisebb árnyalata lett volna a nem tiszta eljárásnak, hogy ha neki rósz szándéka lett volna: akkor nem lett volna szükséges, hogy a vétel az ő nevére történjék. Meg voltam győződve, hogy a dolog egészen tiszta, és azért történt meg a vétel, és köttetett meg a szerződés a pénzügyminiszter által, mert aránylag olcsóbb telket nem tudtam találni. (Helyeslés.) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter; A dolog igen egyszerű. Előttem szólott t. képviselőtársam maga mondja, hogy a megbízást boldogult Eötvös miniszter úrtól személyileg kapta, a végre, hogy anélkül, hogy dobra üttessék a dolog, hogy az államnak kell, és annak folytán oda vitessék a dolog, hogy három annyin lehetett volna csak megszerezni, mondom: személyileg kapta Harkányi képviselőtársam a megbízást a minisztertől, hogy az ő részére keressen egy telket, és ha talál egy ezélszerüt : találás esetén vegyen egyet. A dolog természeténél fogva kell, hogy ez kettőjük iözt történt legyen, különben a czél elérhető nem lett volna. 0 az igazgatóval alkudozik, megegyeznek, de az igazgatónak nem volt föllatalm hogy a szerződést megköthesse; fölszólítja tehát az igazgatót, hogy ezt szerezze aneg a közgyűléstől. Aközben a képviselő ur el•utazik; az igazgató, ha jól értettem, szintén elutazott : ekkor mindkettőjök távollétében a választmány egy más vevőnek, a ki parallel jelentkezett és épen azért, mert az igazgatónak nem volt megbízása, jelentkezhettek mások a választmánynál parallel és alkudozhattak. Harkányi az igazgatónak távollétében, egyik a másik mellett, a választmány a szerződést a másik vevővel megköti. Az alku tehát egészen correcteu jött létre. Hogy a megszerzett telket miért adták el oly nagy nyereséggel az államnak és miért nem kevesebbel: erről lehet ugyan beszélni; de azt hiszem, hogy a ki egyszer a telek tulajdonosa, az ugy adja el, a hogy akarja. Én azon bizonyságot tehetem, hogy Molnár István képviselőtársam meglehetősen zsenirozott állásban volt és ezt nyilvánította is irányomban, a ki a | boldogult miniszter megbízásából a proeuratura segítségével a szerződést megkötöttem. 0 e teleknek csak egy negyedrészben volt tulajdonosa, és # így a többi háromnegyedrésznyi tulajdonosok beleegyezése is szükséges volt; s azért ő azt mondotta, hogy alkudjon meg a kormáuy azokkal, hogy azok engedjék át maguk részét a minisztériumnak, ő a maga részéről mindenesetre megnyugszik .az alkuban. A kormány ezután megvette, igaz, hogv drágábban 45,000 frttal, mint a hogy Harkányi megvehette volna. De ezután is igértetett a kormánynak 30,000 frt nyereség, ha tovább akarja adni, tehát ő is hirtelen 30,000 frtot nyerhetett volna, és alig csalódom, ha azt állítom, hogy az, ki a kormánytól megvette 30,000 frttal drágábban, az is ne nyerhetett volna rajta még többet. Simonyi Ernő: Megvallom, t. ház, hogy én nem találom ezen dolgot oly annyira a maga rendén levőnek, a mint állítják. Mi a tényállás ? A miniszter megbízza egyik hivatalnokát.. (Zajos ellenmondás jobb felől.) Harkányi Frigyes: Személyes megjegyzést akarok tenni. En a múlt évben, mielőtt képviselőnek meg választattam : leköszöntem ; és ón akkor, midőn azon ügyben eljártam: nem voltam más, mint képviselő, nem pedig hivatalnok. (Élénk helyeslés jobb és bal felől.) Simonyi Ernő: Én igen jól tudom, hogy Harkányi t. képviselőtársam, mielőtt képviselőjelöltül föllépett: hivataláról lemondott, mit igen helyesnek találok, de ő hivatalnoka volt a cultusminiszteriumnak. (Fölkiáltások: Soha sem volt! A kereskedelmi minisztériumnál volt!) Elég az, hogy a cultusminiszter megbízta egyik barátját, hogy titokban vegyen egy telket a cultusminiszterium számára, mert ha nyilvánosságra jön, hogy a minisztériumnak van szüksége jószágra, vagy telekre: az ára rögtön fölmegy. Hiszen tudjuk, hogy a lánczhid részvényeiből 300 frttal akármennyit lehetett kapni; mikor aztán megtudták : hogy a kormány megakarja venni: "700 írtra ment föl. Ez már régi dolog. Harkányi képviselőtársunk eljárása ellen semmi kifogást nem lehet tenni, s nem lehet kifogást tenni egyébiránt Molnár István képviselőtársunk eljárása ellen sem jogi szempontból.
