Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-291

292 291. országos ülés február 21. 187J. nyagolva. Minthogy pedig ezen intézetet nemcsak föntartani, hanem oda fejleszteni kivánjuk, hogy az a czélnak s az állam szükségeinek tökéletesen megfeleljen: ennélfogva ezen intézet ügyét a t. m,niszterium figyelmébe ajánlom. Elnök: Ezen tétel tehát elfogadtatik. Bujanovics Sándor jegyző : (olvassa a tanintésetek fedezete részletezésének 1-sŐ rovatát. Kautz Gyula előadó (olvassa a pénzügyi bizottság jelentését : „A fedezetet föltüntető VI. számú mellékletre nézve a bizottság ezeket jegyzi meg: a) a m. királyi egyetemi alap bevételeinél a fedezetbe fölveendőnek tartja azon 24,650 frtnyi összeget is, melyet a belügyminiszter költségvetésében a bizottság az egyetemi nyomda régibb követelései czimén megszavazásra ajánlott, minek folytán az egyetemi alapból a kincstárba tettleg beszállítandó tiszta bevétel 201,819 frtot teend. b) A 2., 3., 4. és 5. rovat alatt fölsorolt fedezet-tételek tudomásul vétetnek." Irányi Dániel: T. ház! Az egyetemi alaptőkéből, mint a költségvetéshez mellékelt előterjesztésben látjuk, 501,000 írt fordíttatott részint telekvásárlási a, részint egy vegytani intézet fölállításának költségeire; ezeo telkek a koródák számára vásároltattak; miután ugy vagyok értesítve, hogy ezen telkek vételénél nem a legszerencsésebben járt el a minisztérium: szükségesnek látom, hogy a dolgot elöterjeszszem. Én ugy vagyok értesülve, hogy a minisztérium előbb egy telket vett az üllői utón; de azt találván, hogy ezen telek nem elég nagy: a mellette levőt is megkívánta vásárolni. E végett a miniszter ur egy megbízott emberét kérte föl, a ki egész buzgósággal kívánván eljárni az ügyben, megkereste az illető társulat igazgatóját, mert azon telek egy társulaté volt, hogy azt a minisztérium részére adja el; azaz, a melyért oda akarták adni: az ár 80,000 forint. A megbízott, a ki az állam részére minél többet megtakarítani óhajtott — igen helyesen — azt rögtön megadni vonakodott és arra kérte az illető igazgatót, hogy beszéljen az igazgatótanácscsal ós igyekezzék rábírni a tanácsot, hogy abból engedjen, s illetőleg adasson magának fölhatalmazást, hogy ő vele alkudozhassak. Történt azonban, hogy mielőtt ezen megbízottal az illető ur tudatta volna az eredményt: ezen telket másnak adta el, s a vevők voltak: egy pesti kereskedő és ugyancsak a cultusminiszteriumnak egy hivatalnoka. A vételár maradt az, a melyen az igazgató kínálta volt az első megbízottnak, t. i. 80,000 frt, mert az igazgatótanács nem akart többet nyerni, nem akart alkudozni s igy határozta volt meg az árt; azon adták a másodiknak, mint kínálták az elsőnek. Azt megtudván a miniszter megbízottja, nagy haragra gyuladt, hogy vele nem tudatták előbb és hogy ekként a minisztérium részére nem vásárolhatta meg; de miután arra szükség volt a koróda részére: kénytelen volt azuj vevőkkel alkudozásba bocsátkozni és ezen urak ugyanazon telket, melyet 80 ezer frtért vettek, alig pár napra ezután 130 ezer frton adták el a minisztériumnak. (Bal felől felMáltások: Élelmes emberek!) Tehát rövid idő alatt csak 50 ezer frtot nyertek. Én nem állítom, távol van tőlem, hogy azt állítsam, hogy a vevők egyike, t. i. ugyanazon minisztériumnak egyik hivatalnoka, tudta volna, hogy ezen telek már előbb a minisztérium által kerestetett volna s hogy arra nézve a minisztérium alkuban lett volna : azt mondom, nem állítom; elhiszem, hogy nem tudta; lesznek talán, kik azon nem fognak fön akadni, hogy a mit 80 ezer frton vettek, azt 130 ezer frton adják el ily rövid idő múlva, azt gondolván, hogy a dolog annyit ér, amennyiért eladható, és hogy szemesnek a világ. Hanem azt mindenesetre mégis szükségesnek látom megemlíteni, hogy ugyanazon társulat, melytől ők vették a telket : kevesebb nyereséggel érte be, pedig azon társulat tagjai közt nem volt az illető minisztériumnak hivatalnoka. A társulat 1869. Julius 31dikén vette meg a telket 55 ezer forintért, és eladta 1870-ben május 20-dikán, tehát egy évvel később 80,000 forintért, vagyis 25 ezer forintnyi nyereséggel. En, t. ház, nem akarok ugyan senkinek szemrehányást tenni ; hanem föltárván a tényeket, csak azon óhaj* tásomat fejezem ki, hogy jövőre a minisztérium igyekezzék a telkeket első kézből venni: mert ily nyereséget hiába fizetni nekünk valóban nincs pénzünk. Ezen figyelmeztetést annál kevésbbé tartom szükségtelennek; mert tudom, hogy a többi minisztériumok is szándékoznak ki kisebb, ki nagyobb telket vásárolni a minisztériumok számára. Azt gondolom tehát, hogy az első kézből való vétel mindenesetre igen ajánlatos az illető miniszter uraknak. (Helyeslés bal felöl.) Molnár István: Én Irányi urat megkértem, hogy nevezzen meg nevemnél, (Halljuk!) miután épen én vagyok azon kellemetlen helyzetben, hogy engem kivan gyanúsítani ezen telekvásárlás ügyében. A tényállás a következő: Már a múlt évben tavaszkor megbíztam egy alkuszt, mint ez történni szokott, hogy nézzen nekem egy telket, miután szeretnék házat építeni. Többet mutatott, egyebek közt •• azon telket is, a melyről itt szó van, mely aa