Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-291

201. országos ölés február 2! 1871. 293 üllői utón fekszik, és mely igen olcsónak mu­tatkozott és jó összeköttetése van a belváros­sal. Csak azon akadtam fön, hogy ezen telek részemre igen nagy volt. Megbíztam tehát az illetőt, hogy ha lehet, keressen számomra ki­sebbet, vagy éhez társakat. Társak találkoztak is, és igy én magam részére megvettem a te­leknek 1 U részét. Néhány nappal a vétel után Harkányi Frigyes barátom, a ki meg volt bízva a miniszter ur által, hogy keressen egy telket, „.eljött hozzám és kérdezte tőlem, hogy igaz-e, miszerint én azon telek megvételében résztvet­tem? Megmagyaráztam neki, hogy 1 U részben résztvettem, miután a telek négy részre igen jól elosztható. 0 erre azt monda, hogy a mi­niszter ur által egy telek megvásárlásával van megbízva; azonban, miután az én telkem csak 1300 és néhány ölet tett és neki 3000 ölre van szüksége, ő szándékozik az egész telket megvenni. A miniszter ur azért bizta meg őt azon telek vásárlásával, hogy olcsóbban jusson hozzá. O meg nem vehette, mint saját maga monda, azért, mert sokkal kisebb volt a telek, mint a milyen kellett volna, természetesen te­hát valami oly tárgyat, mi a czélnak meg nem felel, nem akart megvenni. Én e telket társaimmal májusban vettem; későbben a miniszter úrban azon meggyőződés vert gyökeret, hogy a klinikát azon a vidéken kellene fölállítani. En részemről nemcsak a cultusminiszter­neb, hanem magának a pénzügyminiszternek is szívesen fölajánlottam azon 1 / 4 . rész nyeresége­met, a mi netalán reám esnék. Erre vannak tehát tanúim. De mindamel­lett, hogy sokkal drágábban vette meg azon tel­ket a minisztérium, miut a hogy társaimmal megvettük: én későbben sem nyertem semmit rajta, mert épen azon az áron, valamivel talán drágábban, vettem sokkal roszabb helyen telket, és igy igen rósz cserét tettem; mert, méltóztas­sanak elhinni, a telkek ára május óta nagy emelkedésben van, azon a vidéken leginkább azért, mert azon időszakban merült föl a hír, hogy az összeköttetés Buda és Pest közt a Fe­renez-városnál fog létesülni, mely mindenesetre a közlekedést könnyítette volna. Ez az ok, mi­ért lett nagyobb most az ára azon telkeknek. Ugyanakkor, midőn már a szerződés meg­köttetett — és ezt Irányi képviselő urnák is el­mondtam — és átalánosan tudva van, mikor már a szerződés aláírva volt: az államnak 30,000 frt nyereséget ajánlottak; ez nem beszéd, most is nagyon szívesen megadnák. Hogy e telek jelenleg is sokkal többet ér, mint a hogy mi adtuk el: az tény. Ezt kívántam fölvilágositásul adni. Harkányi Frigyes: T. ház! Nevem levén fölemlítve ez ügyben, szükségesnek látom némi fölvilágosítást adni a t. háznak, s erre nézve néhány perczig veszem igénybe a t. ház figyelmét. Kötelességemnek tartom ott, hol az állam érdekétlegkevésbbé koczkáztatva látom: erélyesen föllépni és e tárgyban sem pártkérdést, sem baráti vagy rokonsági viszonyt nem ismerek. E tekintetben nem tartom baloldali patrimoni­umnak, hogy ha valami visszaélés van : ellene föl ne lépjek. Ezt tettem mindenkor; többször fölszólaltam a pénzügyi bizottságban is, és ha van ok a fölszólalásra : én attól sohasem tar­tózkodom ; de ezen esetben nincs arra ok, és pedig azért nincs, mert a dolog tényállása rö­viden következő. A boldogult közoktatásügyi miniszter föl­szólított engem a múlt évi május havában, hogy a klinika részére nézzek kéz alatt szüksé­ges telket, mert a-ion szomorú tapasztalásra jutottunk itt Magyarországon, hogy ha az állam­nak szüksége van valamire, a helyett, hogy a tárgyat hazafiságból olcsóbban adnák, mint magánosnak : nyerészkedni akarnak rajta. (Ivánka Imre közbekiált: Mindenütt ugy van \) Tehát engem bízott meg azon baráti összeköttetésnél fogva, a melyben voltunk, tudván azt, hogy én, a mint Irányi képviselő ur is elismeri, buzgón járok el ez ügyben. En kötelességemnek is tartottam buzgón el­járni, és épen azért egész titokban kellett a ki­szemelt telket megvenni; mert ha nyilvánosságra kerül, hogy a telekre az államnak szüksége van, vagy hogy több telket veszek, okvetlenül na­gyobb áron kellett volna megvenni: én tehát kéz alatt megvettem a szomszéd telket néhány nappal előbb, mintsem az alku a kérdésben le­vőre nézve megtörtént volna; de nem akartam, hogy a végleges szerződés megköttessék és teiek­könyveztessék, nehogy a szomszédok, megtudván ezt: nagyobb árt kívánjanak a telkekért. Akkor én az Irányi képviselőtársam által említett tár­sasággal alkuban voltam, és azon teleknek árát t, i. — 1300 • ölet - 80,000 írtért igen ol­csónak tartottam. Meg is kötöttem volna a szer­ződést ; bár megjegyzem, hogy nem 80,000, ha­nem 85,000 frtot kértek.; de nem volt egyén, a. ki ezen szerződés megkötésére meg lett volna bízva; fölkértem tehát azon társaság igazgató­ját, hogy közgyűlést hívjon össze. Mialatt ez tör­tént, egy két napra kénytelen voltam falura menni, visszajővén azon határnapra, a melyet aa igazgató kitűzött, hogy meg fog nálam jelenni, ő azonban nem jött el; másnap értesültem, hogy azalatt, mig én távol voltam, nem ő, hanem a választmány által az eladás eszközöltetett ós az.

Next

/
Thumbnails
Contents