Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-291
282 291. országos ülés 1871. február 21. szem : jogosult lenne, hogy fölállana egy képviselő és indítványozná a törvénynek legalább ezen §-ban revideáltatását. Részemről én is most elvonatkozva azoktól, a miket a fönebbire nézve mondottam: csak ezen pénzbeli forrás elégtelenségére akarok utalni még. Ha ezen törvény egyéb pontjaiban a tanítók fizetésére vonatkozólag, a nyugdíjra nézve, vagyis inkább, — minthogy nyugdijat nem rendszeresít, — azonsurrogatumra nézve, melyet nyugdíj helyett bevesz, változatlanul maradna is : maga a miniszteri jelentés az, a mely eonstatálja, hogy az 5% községi pótadó nem elégséges még csak e czélokra sem. Mit mondjunk már t. ház, hogyha figyelembe veszszük azon kérvényt, a melyet épen e teremben a múlt nyáron Magyarország egybegyűlt összes tanítóinak gyülekezete, az országgyűlés elé menesztendőt javaslatba hozott, és kitörő egyhangú helyesléssel benső csatlakozással magáévá tett ? Mit mondjunk arra, hogy a tanítók maguk flzetésök minimumát a törvényben 300 írtról legalább 600 frtra kérik emeltetni és a nyugdíj" rendszeresítését kérik? En nem tudom, hogy ezen módozat keresztül fog-e menni a házban; de annyit tudok, hogy igen sokan pártolják azt, és azt tudom hogy a tanítókra nézve állítólag szintén egy tévkör állna ellőttünk. Azt mondják: minek proponálják most a tanítói fizetések fölemelését 1 Igaz ugyan, megvagyunk győződve, hogy mindaddig, míg kellő fizetést nem fogunk adni a tanítóknak r nem fognak jövőre sem akadni kellő tanerők; de azt mondják, hisz azon fizetést is, melyet jelenleg húznak a mostani "tanítók: alig érdemlik. Ez ismét tévkörnek látszik lenni, hogyha bizonyos oldalról tekintjük a dolgot: de kétségbe vonom azt, hogy e tévkörből szintén ne volna kiigazodás. Hisz nemcsak arra kell tekintenünk, hogy a most alkalmazott tanítók minők; hanem arra is, hogy a legközelebb fölserdülő nemzedéket kifogja fölnevelni ? Es hogyha e tanitó állomásokat az eddigi nyomorú fizetésekkel mutatjuk be a jövő nemzedéknek is: kétségbe vonom, hogy alkalmasabb , életrevaló s jobb erők fognák valaha magukat alkalmaztatni, s e pályára szentelendők, a tanitóképezdékbe a kellő időkben kellő számmal belépni. Ha azt akarjuk, hogy jövőre jobb erőket nyerjünk e pályára: kell, hogy a tanítók fizetése, nyugdija már most olyanok legyenek, hogy azoktól legalább azok, kik jövőre magukat e pályára szentelik, vissza ne riadjanak, En tehát, t. ház, e részben nagyon szűk sógesnek tartom, hogy az 1868: XXXVIII. tör-" vényczikk revideáltassék. Megvallom, még eddig űem hallottam az ellen komoly okokat fölhozni: hogy miért ne lehetne e törvény revisíoját azon fejezet bizonyos §-aiban, melyre én hivatkoztam, azonnal elővenni. Azt mondják, azért: mert a törvény csak 2 év előtt hozatott, holott Guizot-törvénye 1833 óta máig sem hajtatott egészen végre Francziaországban. Azt hiszem, t. ház, ez nem érvelés. Már a múltkor megjegyeztem, hogy a törvényt nem oly mozzanataiban akarom revideáítatni, melyek hatása csak nemzedékek múlva lesz észlelhető, minő pl. a tanrendszer kérdése ; hanem oly mozzanataiban, melyeket hogy ha mielőbb nem módosítunk: azon esetben még csak meg sem kezdhetjük a reform inaugurálását. Midőn ezeket elmondtam, bátor vagyok, magam és több képviselő társam nevében, egy határozati javaslatot nyújtani be, melyet a jegyző ur által fölolvastatni kérek. Csak azt jegyzem meg, hogy e határozati javaslatban nincs semmi, mi az önkormányzattal ellenkeznék. E határozati javaslat azon alaki nehézségeket akarja megszüntetni, melyek a reform keresztülvitelének, — egyátalában minden józan reformeszmék irányában akadályt képeznek. Határozati javaslat. Tekintettel arra, miszerint az akadályok, melyekbe elemi közoktatásügyünk korszerű reformja ez idő szerint ütközik; nagyrészt magának az 1868: XXXVIII. törvényczikk hiányaiból származnak; miután az 1868: XXXVIII. törvényczikk sem az állam, a politikai község s vallásfelekezetek közti jogviszonyt kellő szabatossággal körül nem írja; sem a népiskolai hatóságok szervezetét, működéskörük föltételeit tényleges hazai viszonyainkkal szemben, okszerüleg, gyakorlatias tényezőkhöz és módozatokhoz nem csatolja ; a kellő ellenőrzést a törvény végrehajtása fölött saját maga megnehezíti, s a népiskolák anyagi támogatására oly forrást rendel, mely távolról sem elégséges: a közoktatási miniszter utasittatik, miszerint az 1868: XXXVIII. törvényczikk azon szakaszainak, melyek a főn érintett hiányokra vonatkoznak : — módosítása tárgyában, még a legközelebbi évi költségvetési előirányzat benyújtása előtt, a képviselőház elé törvényjavaslatot terjeszszen. E határozati javaslatot ajánlom a t. ház figyelmébe. Horváth Sándor; T. ház! Én elsőbben nem az igen tisztelt előttem szóló képviselő úrhoz, hanem a 650,000 frthoz kívánok szólani. (Derültség.) A népiskolák és a közoktatás állapotáról 1870dik évről szóló jelentésében a boldog emlékezetű cultusminiszter ur a 34-ik lapon, a többek közt,
