Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-290

262 290 országos ülés február 20 1871. mondtam el az átalános vitánál, melylyel a haza nagy halottja iránt tartozom; mert akkor talán, mint a múlt bírálata tűnt volna föl; most azon­ban, midőn a részletes tárgyalásnál vagyunk: a jövő tekintetében kénytelen vagyok kinyilatkoz­tatni, hogy én a József-műegyetemnek sem jelen szervezetével, sem azon kilátásba helyezett ujabb intézkedésekkel megelégedve egyátalában nem vagyok, melyekre a jelen budgetből és a József­műegyetem tárgyában a képviselőház előterjesztett törvényjavaslatból következtetéseket vonhatok; nem vagyok különösen azért; mert Magyaror­szágnak egy Pestre elhelyezett országos iparmű­egyetemre, nem pedig a József-ipartanodáuak ilyen-amolyan foltozására van szüksége; és szük­sége van még különösen a reális és technikai szakismeret emancipatiójának elvitázhatlan kö­vetelésénél fogva. Azonban csakis ezen reális szakismeretek azok, a melyek Magyarország értelmiségének zö­mét azon magaslatra képesek minden szakmában emelni, melyek után a mélyen t. miniszterelnök ur nem lesz kénytelen, Tanárky államtitkár ur jellemző állításaként, lámpával keresni a felső és a legfelsőbb ressortokban a szükséges és alkal­mas szakerőket. Különben Tamás vagyok abban, hogy ezen calamitás most is fenyegesse bármikor ^a t. miniszterelnök urat, midőn ezen oldalnak diszes sorain végig tekintek. Minden rendszernek és igy a parlamentalis­musnak is megvan a maga logikája. Ezen logika felelőssége a rendszer vivőit terheli, és minden, ezen rendszer logikája ellen elkövetett hiba, vagy bot­lás esetleg magán a rendszeren boszulja meg magát keservesen. A parlamentalismus, tudomásomra, mindenütt szakrendszeren épül. Ezen szakrendszert követ­kezetesen a legvégsőbb fázisig keresztül vinnünk e rendszer logikája parancsolja; maguk a miniszté­riumok is csak szakminisztériumok, a melyeknek egymás teendőibe avatkozni, avagy egyiknek a másikra organikus változást előidéző beavatkozást gyakorolni nem lehet anélkül: hogy maga az egész rendszer ne veszélyeztessék. Ezen elv követ­kezetes foganatosítását azonban csak akkép hiszem keresztülvihetőnek, hogyha az hazánk culturai ügyeire is átvitetvén : a szaktanintézeteknél is al­kalmazásba vétetik. Szükségesnek tartom ugyanis, hogy szak-tanintézeteink lehetőleg a megíelelő szakminisztériumok ellenőrzése és fölügyelése alá helyeztessenek: mert ezekben természetszerűen inkább föltalálhatóknak remélhetők azon szak­erők, melyek azok gondos ápolása ós fejlesztésére önként érthetőleg hivatvák. Azon reményben tehát, hogy a t. közokta­tási miniszter ur az elmondottak igazságától át­látva, jövőre önmaga fog javaslatot tenni, miszerint a szorosan szakmájába tartozó tanügy költség­vetésének elkülönítése az egyébb szakminisztériu­mok alá helyezendő szakintézetektől megtörtén­jék és azon reményben, hogy a József-műegyetem újjászervezése helyett a kormány részéről egy or­szágos ipar műegyetemnek Pesten fölállítása iránt fog annak módja szerint törvényjavaslat a ház elé terjesztetni: a szóban levő tételek megszava­zásához hozzájárulok. Kimondom azonban egyúttal azt is, hogy tekintettel hazánk fejletlen ipar-, gazdasági- és kereskedelmi viszonyaira, a Pesten fölállítandó iparműegyetemet akként óhajtanám alkotva látni, hogy az ugy, a mint a külföldön, különösen a párisi, zürichi, karlsruhei és egyéb európai ha­sonló tanintézetekben megvan mind a három : — a technikai, a fölsőbb gazdászati, és a ke­reskedelmi szakmát is magában foglalja, és igy a Korizmics László képviselőtársam által minapában hangsúlyozott felsőbb gazdasági érdekeknek, va­lamint másrészt a kereskedelmi budget tárgya­lása alkalmával Szathmáry Károly képviselőtársam által megpendített kereskedelmi akadémia igényei­nek is megfelelő legyen. Szegények vagyunk, és igy csupán csak a lehető legjobb oeconomia mellett vagyunk képe­sek a legjobbat is czélszerüen keresztülvinni, és mindenesetre ugy a nemzetre, valamint az ifjúságra is igen előnyös lesz az, hogyha három egymást kiegészítő szakma egy egyetemmé egészülvén: az admmistratio különben nagymérvű terheit is ilyeténképen megkönnyitjük. A fenkölt szellemű jogtudós, az uj közoktatási miniszter ur, remény­lem, felszólalásomban nem tárczája csorbításának szándékát ; hanem egyedül csak azon őszinte és önzetlen jóakarat kifejezését fogja keresni, mely a valóságos szakismeret emancipatiójának egy országos iparműegyetemnek Pesten lett fölállítása, másrészt magasabb polczra helyezése folytán leg­inkább hozzá fog járulni ahoz, hogy nagy Eöt­vösünknek egykori óriás munkatársa, Széchenyi István jővendölése Magyarország szebb jövőjét il­letőleg beteljesedjék. (Átalános helyeslés.) Várady Gábor: T. ház! A műegyetem­nek szervezésére és mint országos műegyetemnek ál­landóan Pesten fölállítására nézve az előttem szóló képviselő ur által elmondottakat magaméváteszem; at. képviselő ur előadásával megrövidítette nekem az utat és a beszédet, és igy azokra nézve, a miket elvi tekintetben előadott^: nem kívánok is­mételve kiterjeszkedni, csak egy körülményre va­gyok bátor fölkérni a t. ház figyelmét. (Halljuk! i A múlt évi költségvetési vita alkalmával Ivánka Imre képviselő társam határozati javas­latot terjesztett elő, mely igy szól: ,,1. Terjesszen be az 187°| 1-ki ülésszak alatt terveket és költségvetést egy, Pesten, az egye-

Next

/
Thumbnails
Contents