Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-290

262 290 országos ülés február 20 1871. mondtam el az átalános vitánál, melylyel a haza nagy halottja iránt tartozom; mert akkor talán, mint a múlt bírálata tűnt volna föl; most azonban, midőn a részletes tárgyalásnál vagyunk: a jövő tekintetében kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy én a József-műegyetemnek sem jelen szervezetével, sem azon kilátásba helyezett ujabb intézkedésekkel megelégedve egyátalában nem vagyok, melyekre a jelen budgetből és a Józsefműegyetem tárgyában a képviselőház előterjesztett törvényjavaslatból következtetéseket vonhatok; nem vagyok különösen azért; mert Magyarországnak egy Pestre elhelyezett országos iparműegyetemre, nem pedig a József-ipartanodáuak ilyen-amolyan foltozására van szüksége; és szüksége van még különösen a reális és technikai szakismeret emancipatiójának elvitázhatlan követelésénél fogva. Azonban csakis ezen reális szakismeretek azok, a melyek Magyarország értelmiségének zömét azon magaslatra képesek minden szakmában emelni, melyek után a mélyen t. miniszterelnök ur nem lesz kénytelen, Tanárky államtitkár ur jellemző állításaként, lámpával keresni a felső és a legfelsőbb ressortokban a szükséges és alkalmas szakerőket. Különben Tamás vagyok abban, hogy ezen calamitás most is fenyegesse bármikor ^a t. miniszterelnök urat, midőn ezen oldalnak diszes sorain végig tekintek. Minden rendszernek és igy a parlamentalismusnak is megvan a maga logikája. Ezen logika felelőssége a rendszer vivőit terheli, és minden, ezen rendszer logikája ellen elkövetett hiba, vagy botlás esetleg magán a rendszeren boszulja meg magát keservesen. A parlamentalismus, tudomásomra, mindenütt szakrendszeren épül. Ezen szakrendszert következetesen a legvégsőbb fázisig keresztül vinnünk e rendszer logikája parancsolja; maguk a minisztériumok is csak szakminisztériumok, a melyeknek egymás teendőibe avatkozni, avagy egyiknek a másikra organikus változást előidéző beavatkozást gyakorolni nem lehet anélkül: hogy maga az egész rendszer ne veszélyeztessék. Ezen elv következetes foganatosítását azonban csak akkép hiszem keresztülvihetőnek, hogyha az hazánk culturai ügyeire is átvitetvén : a szaktanintézeteknél is alkalmazásba vétetik. Szükségesnek tartom ugyanis, hogy szak-tanintézeteink lehetőleg a megíelelő szakminisztériumok ellenőrzése és fölügyelése alá helyeztessenek: mert ezekben természetszerűen inkább föltalálhatóknak remélhetők azon szakerők, melyek azok gondos ápolása ós fejlesztésére önként érthetőleg hivatvák. Azon reményben tehát, hogy a t. közoktatási miniszter ur az elmondottak igazságától átlátva, jövőre önmaga fog javaslatot tenni, miszerint a szorosan szakmájába tartozó tanügy költségvetésének elkülönítése az egyébb szakminisztériumok alá helyezendő szakintézetektől megtörténjék és azon reményben, hogy a József-műegyetem újjászervezése helyett a kormány részéről egy országos ipar műegyetemnek Pesten fölállítása iránt fog annak módja szerint törvényjavaslat a ház elé terjesztetni: a szóban levő tételek megszavazásához hozzájárulok. Kimondom azonban egyúttal azt is, hogy tekintettel hazánk fejletlen ipar-, gazdasági- és kereskedelmi viszonyaira, a Pesten fölállítandó iparműegyetemet akként óhajtanám alkotva látni, hogy az ugy, a mint a külföldön, különösen a párisi, zürichi, karlsruhei és egyéb európai hasonló tanintézetekben megvan mind a három : — a technikai, a fölsőbb gazdászati, és a kereskedelmi szakmát is magában foglalja, és igy a Korizmics László képviselőtársam által minapában hangsúlyozott felsőbb gazdasági érdekeknek, valamint másrészt a kereskedelmi budget tárgyalása alkalmával Szathmáry Károly képviselőtársam által megpendített kereskedelmi akadémia igényeinek is megfelelő legyen. Szegények vagyunk, és igy csupán csak a lehető legjobb oeconomia mellett vagyunk képesek a legjobbat is czélszerüen keresztülvinni, és mindenesetre ugy a nemzetre, valamint az ifjúságra is igen előnyös lesz az, hogyha három egymást kiegészítő szakma egy egyetemmé egészülvén: az admmistratio különben nagymérvű terheit is ilyeténképen megkönnyitjük. A fenkölt szellemű jogtudós, az uj közoktatási miniszter ur, reménylem, felszólalásomban nem tárczája csorbításának szándékát ; hanem egyedül csak azon őszinte és önzetlen jóakarat kifejezését fogja keresni, mely a valóságos szakismeret emancipatiójának egy országos iparműegyetemnek Pesten lett fölállítása, másrészt magasabb polczra helyezése folytán leginkább hozzá fog járulni ahoz, hogy nagy Eötvösünknek egykori óriás munkatársa, Széchenyi István jővendölése Magyarország szebb jövőjét illetőleg beteljesedjék. (Átalános helyeslés.) Várady Gábor: T. ház! A műegyetemnek szervezésére és mint országos műegyetemnek állandóan Pesten fölállítására nézve az előttem szóló képviselő ur által elmondottakat magaméváteszem; at. képviselő ur előadásával megrövidítette nekem az utat és a beszédet, és igy azokra nézve, a miket elvi tekintetben előadott^: nem kívánok ismételve kiterjeszkedni, csak egy körülményre vagyok bátor fölkérni a t. ház figyelmét. (Halljuk! i A múlt évi költségvetési vita alkalmával Ivánka Imre képviselő társam határozati javaslatot terjesztett elő, mely igy szól: ,,1. Terjesszen be az 187°|

1-ki ülésszak alatt terveket és költségvetést egy, Pesten, az egye-