Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-281

28!. országos ülés február 9. 1871, 17 perben keletkezett Ítéletet, eredetiben, Arad város pecsétjével és a városi főbiró aláírásával. Meg levén támadva a városi törvényszék, mit tehetett ? Hamis fölterjesztést készített, azt adván elő, hogy előtte soha román nyelven egyetlen per sem vitetett. A semmitőszék határozott, hogy neki kötelességében áll a városi törvényszók följelentését, habár látja is, hogy az nem egészen correct, alapul venni, s az én eredeti ítéletemet, eredeti végzésemet, román perekből merített mellékleteimet, melyek ugyanazon városi törvényszék által állíttattak ki, figyelmen kivül hagyni, panaszomat elutasítani. Én tehát kénytelen voltam ugyanazon pert másodszor is, már most magyar nyelven folytatni. Nem saját érdekemben szólalok föl, hanem azon szegény felek érdekében, kik már 4 év óta várnak Ítéletet és ily törvénytelen eljárás mellett még sem kaphatnak. Ez is az igazságszolgáltatásnak egyik főhibája. Hogy ezt fölhoztam, csak azért történt, hogy az igazságügyminiszter ur becses figyelmébe ajánljam azt, hogy létezik városi törvényszék, mely hamis jelentést terjeszt a semmitőszék elé, még pedig büntetlenül. Hogy a váltótörvényszékek egyikénél sincs román vagy illető nemzetiségbeli kinevezve: eléggé sajnos. Nem régen történt, hogy egy fél megidéztetvén, ügyvédet nem akart fogadni, hanem személyesen jelent meg és egyezséget ajánlott ; de nem lévén senki az egész váltótörvényszéknél, ki őt megértette volna, még egy írnok sem, az egész városban kellett futkozni egy ember után, aki az egyezséget jegyzőkönyvbe vétetni képes lett volna. Mindezek után, miután látom azt, hogy még az igazságügyminiszteriumot első sorban kötelező, habár, mint mondám, engem ki nem elégítő, nemzetiségi törvény sem tartatik szem előtt ; miután ily visszás eljárások az igazságügyminiszterium figyelmét eddig kikerülték és ugy látszik, nem is igyekszik, legalább a 4 évi tapasztalat semmi reményt sem ad, hogy valamely praeventiv módon fog a bajon segíteni: hogy mind ő megtartsa, mind az alatta álló birák megtartsák a már egyszer hozott törvényt ; miután az élet, szabadság, becsület, vagyon, hitel, jogi biztonságát megingatva, szétzilálva látom, de a nemzetiségekkel szemben is eddig követett eljárás semmi jóval sem kecsegtet : én fölhívom a miniszter ur figyelmét, hogy ha nem ksz törvény szerinti igazság, ha nem fog tovább sem respectáltatni az eddig hozott törvény : ugy ne csodálkozzék a nép átalános elégületlensége fölött. Végtére a latin közmondás szerint: fiat justitia, aut pereat budget. Én KÍPV. H. HAPLÓ 181| XII. a költségvetést átalánosságában sem szavaz hatom meg. Berzenczey László: Előre kijelentem hogy átalánosságban elfogadván a költségvetést a részleteknél, ha lesz valami észrevételem, szerencsém vagy szerencsétlenségem lesz azokat előadni. Most csak egy pár szót vagyok bátor előttem szóló képviselőtársam szavaira megjegyezni. (Halljuk !) Azt hiszem, hogy nem lehet arra nézve panasza, hogy én, ott a hol csak szükség van erre, a nemzeti kérdést mindenütt szóba hozom. — Hanem egyet méltóztatnak megengedni. Én üdvözlöm a képviselő urat, ha azt mondja, hogy kevesen vannak a hivatalban. Tessenek arra is működni, hogy hivatalba jussanak, tessenek hivatalra is vállalkozni olyanok, akik arra képesek : mert ha a journalistikában azt mondják, hogy nem kell hivatal, itt meg arról panaszkodnak, hogy kellene, de nincs hivatal: az csak nem mutathat következetességre. (Fölkiáltások : Igaz!) Másodszor, egy jó tanácsot vagyok bátor t. honfitársaim nakajánlani, és ez az : vegyék ki magukat a restségből. így például a megyékben azt mondják, hogy a jegyzőkönyv legyen magyarul és románul szerkesztve. Tessék tehát ezen jegyzőkönyvet románul önmaguknak szerkeszteni ; mert hisz azt követelni, hogy a magyarok szerkeszszék magyarul és románul, csak nem lehet, s abban nincs következetesség. Es ez a második. Én különben csak annyit vagyok bátor megjegyezni, — mert, ugy látszik az ügyvédek sok pert hoztak a ház elé, melyeknek, ha azokat letárgyalni akarnók soha sem lehetne vége, ón azoknak tárgyalásába nem is akarok bocsátkozni, — mondom, én csak annyit jegyzek meg, hogy a magyar kormány és mi is csak örvendeni fogunk, ha nemcsak ügyvédek és journalisták lesznek az eszes román emberek, hanem hivatalnokok is lesznek, és ha azok, a kik a megyékben lesznek alkalmazva: nem fogják restelui a munkát, hanem munkálkodni fognak, hogy az administratio és az igazságszolgáltatás jobb legyen. Elnök : Nincs senki több fölírva; nem kíván még valaki a tárgyhoz szólani? Borlea Zsigmond: T. ház ! Csakis Berzenczey László képviselő ur megjegyzésére vagyok bátor viszont néhány megjegyzést tenni. 0 ugyanis azt monda, hogy a román journaliátika is, mi magunk is azt kürtöljük, hogy nekünk nem kell hivatal, és itt egyik is, másik is előáll, és panaszkodik, hogy nem alkalmaztatnak a románok hivatalokban. Igaz, hogy vannak sokan, a kik nem kér3