Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-281
18 281. országos ülés február 9. 1871. nek hivatalt s ezek közé tartozom magam is ; de vannak ismét sokan, a kik ilyet kérnek. A mi a journalistikát illeti, nem tudom, hogy melyik román lapban olvashatta azt, hogy a románoknak nem kell hivatal, mert én re'szemről ilyesmit a román journalistikában nem olvastam. Legközelebb is, például mikor csőd volt hirdetve a curiánál, több fogalmazó és segéd-fogalmazói állomásra: a románok részéről 25 — 30 fiatal ember folyamodott és pedig mind végzett jogászok, s alig kapott egy kettő. Ha azt Berzenczey képviselő ur nem tudja, tudja azt azért az igazságügyminiszter, tudom azt én, és tudják mások is, s igy az sem való, mit Berzenczey előhozott: hogy nincsenek képes embereink; mert van elég hála Istennek. Hanem biz — mint már többször mondottam — a kormány a hivatalból elbocsátja őket, azért, mert románok, s ezt ugy hiszem, maga Berzenczey sem fogja állítani, hogy ezek maguk kérték volna elcsapatásukat. (Atalános nagy derültség.) A kormány, szóval, mindenkor mostohán bánik a románokkal. {Nagy derültség. Halljuk!) Azt is mondta Berzenczey képviselő ur, hogy személyes ügyeket hozott elő az előtte szólott képviselő ur Stanescu, a mi nem volna itt rendén. Jó ; hanem mondják meg nekem hova forduljunk hát panaszainkkal. (FölMáltások : A miniszterhez!) A miniszterekhez 1 Ugyan kérem, hiszen mikor egy bizonyos levél föltörési ügyben orvoslást kerestem e házban, akkor ugyancsak azt mondották, hogy minek hozom azt itt elő, menjek a miniszterhez. Megtettem tehát a mit a ház kívánt, s a legközelebb múlt évi szeptember 30-án a pénzügyminiszter urnák saját kezeihez; küldtem recepisse mellett egy átalam beadott folyamodványt, mellékelve ahhoz az adatokat is, melyek által kimutattam, hogy az Aradmegye pankotai m. k. adóhivatal velem szemben 218 frt. erejéig csalást követett el, s megkértem, hogy szíveskedjék nekem elégtételt adni és azon hivatalnokok üldözésétől fölszabadítani. Vártam egész türelmesen múlt évi szeptember 20-ától kezdve; választ azonban nem kaptam, s igy folyó évi január 20-kán ismét folyamodványt nyújtottam be a pénzügyminiszterhez az iránt, hogy a miniszter ur legyen szíves végre-valahára választ adni. Es mi törtónt? Folyó évi január 20-án az aradi pénzügyi igazgatóságtól egy végzést kaptam, -nagyon sajnálom, hogy nem hoztam el, mert most elolvashatnám a ház előtt, de nem tudtam, hogy kénytelen leszek ez esetet itt fölemnteni, — mely végzésben tudtomra adatott, hogy az intézkedés megtörtént, hogy azon csalási összeg, mely terhemre volt irva, a pankotai m. kir. adóhivatal főkönyvéből ki lett törölve, s ezzel vége volt a dolognak. Ki volt tehát adatokkal mutatva a csalás, és a miniszter mégis megelégedett azzal, Jiogy azt monda, hogy miután csalni akartak, s rá jöttek, tehát ki kell törölni azon csalásra szánt összeget. De vizsgálatot elrendelni és az illetőket megbüntetni: ezt a pénzügyminiszter ur nem látta szükségesnek. Ily esetekben a provisorius időszakban s az absolut kormány alatti időszakban szigorúan jártak el, s ily visszaéléseket s bűntényeket az akkori kormány férfiai nem tűrtek. Ugyan mondják meg nekünk tehát, kérem: hová forduljunk, s kihez folyamodjunk ily igazságtalan, s méltatlan bánásmódok ellen. Ha ide a házhoz; folyamodunk: vagy azt mondják, hogy nem tartozik ide, s akkor nem vétetik panaszunk tekintetben; vagy ha adatokkal igazolt interpelllátiókat teszünk : a miniszter, ha akar felel, ha nem, nem felel; s ha felel, tagadja panaszainkat, s midőn mi kinyilatkoztatjuk, hogy nem vagyunk a válaszszal megelégedve, a ház elnöke fölteszi a kérdést, hogy a ház tudomásul veszi-e a miniszter feleletét? a mire természetes, hogy a ház többsége tudomásul veszi, s ezzel elmehetünk panaszainkkal, ha százszor igazságos volt is. Vagy pedig a miniszter még feleletre sem méltatja panaszainkat. Avagy most két esztendeje nem intéztem-e egy interpellatiót az akkor volt kereskedelm miniszter ur, Grorovehez, az Albinának, a postáni szállítása betiltása iránt? mire a miniszter ur megfordult s kezeit zsebébe tévé, hetykén azt válaszolta, hogy mihelyest tudomására fog hozatni ezen interpellatio, felelni fog, és pedig biztos az iránt, hogy a felelet engem ki fog elégíteni. Lehetetlen, hogy az elnök ur 2 év óta az interpellatiót meg ne küldte volna a miniszter urnák. Már pedig a miniszter ur azt monda, hogy mihelyt tudomására fog hozatni; azonnal felelni fog. Azóta már 2 esztendő múlt el, a miniszter ur más tárczát is vállalt: és én feleletet még mindig nem kaptam. Az ily igazságtalanságokkal szemben mit csináljunk tehát ? Ha a trónhoz folyamodni kénytelenittetünk, azt mondják, hogy reactionárisak vagyunk, (Helyeslés a szélső bal oldalon.) és nem , szeretjük az alkotmányt. Ne kényszerítsenek tehát arra, hogy az alkotmányos szokások s firmák ellen cselekedjünk, hanem szolgáltassanak nekünk is igazságot. (Helyeslés a szélső bál oldalon.) Ha ez meg fog történni: akkor meglehetnek győződve, hogy mi is szeretni fogjuk az alkotmányt; de az olyan alkotmányt, a milyen most van, azt csakugyan nem szeretjük, s az ilyen nekünk nem is kell soha. (Zajos tetszés nyilatkozatok a szélső bal oldalon.)
