Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-288

220 288. országos ülés február 17. 1871. az iskolába, hogy meghallgassa, miképen propo­nál a tanitó, arra tesz egy pár szó megjegyzést az iskola nyelvén, mit nem tud, s ugy fejezi ki magát, hogy a gyermekek és tanitók kényte­lenek kikaczagni a nagyságos urat, ki gúny tár­gyává tétetett ki a kormány költségén. (De­rültség.) Mondám, hogy szerintem más czélokból s okoknál fogva lettek kinevezve. Ezen czélok és okok pedig azok, hogy ezáltal a kormány nem a népnevelésen akart segíteni; hanem a kormány költségén ágenseket tart magának, kik utazást tevén, sub titulo, hogy a nevelést előmozdítják, és quasi oly polizeifbrmát képezzen, annak ily szolgálatot tegyen; és másrészről — s ez a fő­tendentia — a mennyire lehet, magyarosítani, Ugy hiszem, hogy ez magának a törvénynek is a főbasisa. — Másik oka pedig annak, hogy mért neveztettek ki: mert hát nagyon elterjedtek a kormánynak hívei, s azokat el kellett látni czi­mecskével s igen jó hivatallal. (Hosszas derült­ség.) S mert a curiánál s más állomásokban is a helyek betöltve voltak már, a hivek pedig je­lentkeztek s panaszkodtak, kérdezvén: hát ne­künk mi jutott ? (Derültség.) Erre azt felelték : ne féljetek gyerekek! (Nagy derültség.) majd gondoskodunk rólatok is : (Hosszas derültség.) mert látjátok, hogy a curiához valók nem vagytok s máshova sem, majd találunk számotokra is szép ezimeeskét igen jó hivatallal, (Derültség.) és semmi dologgal: szóval, miután semmiféle hivatalra al­kalmatosak nem vagytok, majd csinálunk belő­letek népnevelőket, s igy lőn. Adtak nekik nagy­ságos királyi tanácsosi czimet és igen jó fize­tést, adtak melléjök (Nagy derültség) személyzetet, vagy miután a kifejezést, mint látom nem értik, tehát personaliumot, t. i. egy segédet, egy toll­nokot, és igy a principálissal együtt épen elég egy préférance companiának, (Nagy derültség) sőt van még hozzá egy hivatalszolga is, ki a játszók­nak majd szivarral s egygyel-mással szolgáljon, (Derültség.) És én ugy hiszem, hogy miután a t. kor­mány már meggyőződött a felől, hogy a főezél, t. i. a magyarosítás ugy sem sikerül, és a mint hiszem, nem is fog sikerülni: mert hiszen meg­próbálták ezt 1859-ben, a volt osztrák eultusz­miniszter, gr. Thun Leo alatt, ki hasonlótakart elkövetni, amint nagyon jól fognak emlékezni, oly törvényt akart behozni, melynek czélja per­sze nem a magyarosítás, hanem germanizálás volt. De neki sem sikerült, és ha neki nem si­került 59-ben, a jelenlegi kormánynak nem fog az sikerülni 1871 -ben, sem később ; — ezért ugy hi­szem, hogy maga a kormány is bele fog egyezni, hogy a tanfelügyelők eltöröltessenek, miután egy részt meggyőződhetett már arról, hogy a magya­rosítás czéljának ugy sem felelnek meg, másrész­ről pedig az ő hű embereit fizetés nélkül nem kell hagynia, mert a ház megszavazván a bel­ügyminisztériumi költségvetés alkalmával a vá­rosi főispánok fizetését, tehát a tanfölügyelőket városi főispánokká kinevezhetik. (Derültség.) Itt még nagyobb czimet nyerhetnek „méltóságos* czimet s nagyobb fizetést is; és oly dologra, minőt ott végeznek: itt is alkalmasak tesznek; t. i. mulatni, hónaponkint nyugtát irni és a gá­zsit fölvenni; és ki lesznek elégítve tökéletesen. Sőt én azon hiedelemben vagyok, hogy sokkal jobb, czélszerübb lesz a tanfelügyelőkre fordítva, 265,000 és egynehány száz frtot, hasznosabban lehetne fordítani, ha az szegényebb felekezeti isko­lák közt fölosztatnók azok segedelmére: mert ezáltal valósággal lehetne segíteni a népnevelés hiányain, és a ház egyszersmind a kormánynak megmutatná ezáltal, hogy a népnevelésen való­ban segíteni, azt előmozdítani, s SÜ szegényebb községekről is gondoskodni akar. Én nem ellen­zem, hogy azon összeg valóságosan köznevelésre fordítását a kormány egész szigorúsággal el­lenőrizze, és ha az egyenesen azon czélokra fog fordíttatni : mindenesetre sokkal jobban lesz elősegítve a népnevelés, mint most. Volna még a vallás teljes egyenlőségéről va­lami megjegyzésem, a miről úgyis nagyon sok­szor beszéltek itt is, a lapokban is; de felesle­gesnek tartom azért is, mert már megtanultam pár év óta, hogy ezen teljes egyenlőségről, midőn e házban ugy mint a házon kivül a journalisti­kában miadig beszélnek: azok csakis czifra frá­zisok, mely szép eszméről mindig beszélnek ; de hogy valóságosan végre is kellene hajtani , arra senki sem gondol s ugy ezáltal csakis időpazar­lást követnék el: azért tehát ettől elállva, befe­jezem beszédemet. Elnök: Szólásra senki többé fölírva nem levén, az átalános vitát, azt hiszem befejezettnek nyilváníthatom. Tanárky Gedeon: T. ház! Érzi a t. ház, érezték mindazok, kik a közoktatásügyi mi­nisztérium költségvetése átalános tárgyalásában résztvettek, hogy ezen tárgyalás nem teljesen normális viszonyok közt történik. Kétszeresen érzem én ezt, nemcsak azért, mert többszörösen érzem azon veszteséget, mely ezen nemnormális tárgyalást okozta; de érzem különösen azért is, mert én levén ezen költségvetés tárgyalása al­kalmával a kormány képviselésével megbízva : nem voltam azon helyzetben, hogy az átalános tárgyalás alkalmával a vitát elfogadhattam, vagy abba belebocsátkozhattam volna. Már maga az, hogy a ház, hogy ugy fejezzem ki magamat, egyoldalulag tárgyalt, és a kormány a tárgya­lásban részt nem vett: mutatja, hogy az átalános

Next

/
Thumbnails
Contents