Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-288
216 288. országos iíiés február 17. 1871, ben a miniszterelnök ur elment Pauler tanár úrhoz, s azt mondta neki : kérem önt, legyen szihes a vallás- és közoktatási tárezát elvállalni. Erre Pauler tanár ur csak azt felelhette : igen is elvállalom, vagy el nem vállalom. Elvállalom, ha a minisztérium beleegyezik, hogy a vallás és oktatási ügyek intézésében ezen és azon alapelvekből induljak ki. Ha az közöttük meg nem állapíttatott, ha a miniszterelnök ur, ki a tárezát fölajánlotta és a tanár ur, ki a tárcsát elfogadta : nem nyugodta kmeg egymás elveiben ; akkor a miniszteri hivatalt nem tekinthetik komoly hivatalnak, (Ugy van! ugy van, a szélső bal oldalon.) mert miniszterséget programm nélkül senki sem vállalhat, s a ki miniszter akar lenni: annak bizonyos megállapított nézetekkel kell bírnia az azon tárczához tartozó ügyek fölött, melynek vezetését átveszi. Én tehát óhajtottam és megvártam, hogy a miniszter ur itt megjelenjék már annálfogva is, mert már az itt tegnap is fölemlittetett. — (Ugy van!) Megengedem, meglehet, hogy az ő nézete ugyanaz, melyet a múltkor kifejezett Szapáry Gyula államtitkár ur, azt mondván, hogy ő idejét hasznosabban tölti; de engedje meg a miniszter ur: ezzel a parlament tekintélyét rontja meg, s ezzel a parlamenti illemet meg nem tartja; (Igaz! bal felől.) mert midőn mi t. ház! itt a budgetet megvitatjuk és daczára azon leczkének, melyet a túlsó oldal egyik szónokától tegnap kaptunk: csak a magunk módja szerint vitathatjuk meg, elmondjuk nézeteinket nemcsak azon számok fölött, melyeknek megszavazása tőlünk megkívántatik; hanem a vallás és oktatásügy egyes ágai fölött is. Igen jó lett volna, ha miniszter ur jelen lévén, hallotta volna, a. ház véleményét és hangulatát egyik és másik tárgyról ; s ha az itt hallottak némelyike nem egyezett volna meg az ő nézetével, elmondhatta volna az okokat: miért nem egyezik meg az ő nézetével, és miért nem fogadhatja el azt irányadóul. (Ugy van! szélső bal felől.) Ha pedig némelyek megegyeztek volna az ő nézetével : tározója kezelésénél nagy segítségére lett volna, ha ismerve a ház nézeteit a vezetése alatt álló ügyekről, azoknak elintézésében a ház nézetei szerint indulhatott volna. Ha ezt a miniszter ur nem teszi : akkor vagy azt mutatja, hogy nem törődik a ház nézeteivel, hanem tenni fog, a mint akar; vagy pedig nem képes fölfogni annak horderejét: mit tesz az, ha a kormányt működésében a törvényhozó testület támogatása is kiséri. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Én, t. ház, kénytelen voltam ezeket elmondani. Én az újonnan kinevezett miniszter urat személyesen nem ismerem, de róla mint tanárról, csak a legjobbat hallottam; hanem kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a miniszteri teendőkről fogalma legalább eddig még nincs. Nekem néhány átalános megjegyzésem lett volna és óhajtottam volna a miniszter urnák figyelmét fölhíni a költségvetéssel összefüggésben levő igen nagy fontosságú néhány tárgyra; de miután a miniszter ur itt nincs, s nekem nincs kinek figyelmét erre fölhíni,— az üres szék nekem felelni nem fog — annálfogva ezennel befejezem beszédemet. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Szilády Áron: T. ház! Tökéletesen egyet értek az előttem szólott képviselő úrral mind azokra nézve, melyeket a miniszteri szék betöltéséről mondott, mind azokra nézve, melyek a miniszter urnák a költségvetés tárgyalásánál való megjelenését illetik. (Halljuk!) Hajlandó vagyok még bevégző szavait is magamévá tenni, és ugyanazt mondani, hogy üres székkel beszélgetni kedvem nekem sincs. S midőn ezt tenném, csak azon egyszerű észrevételt akarom tenni, hogy annyival nyugodtabb lélekkel teszem ezt, miután azon egyhangú elfogadás, melyben Tisza Kálmán t. képviselőtársam határozati javaslata a ház minden oldaláról részeltetett: biztat azzal, hogy igen—igen sok azon bajok közül meg fog szűnni az azon határozati javaslat elfogadása következtében létrejövendő munkásság eredménye által : — igen-igen sok kétely mellőztetni fog, milyeneket az előttem szóló képviselő úrral együtt én is fölhozhatnék. Hiszem, hogy ez által t. barátom Schvartz Gyulának a kölcsönre vonatkozó indítványa talán némi módosulást fog ő szerinte is szenvedni. Hiszem azt, hogy a törvény végrehajtása, melynek végre nem hajtása miatt panaszkodnunk legtöbb okunk volt: az uj miniszter hivataloskodása idejében nagyobb részben fog valósulni, mint a mint az eddig történt. Hiszem, hogy egészen uj irány fogja átlengeni működését a minisztertől kezdve, le a legutolsó közoktatási közegig, mely a népnevelés, a közép és felső nevelés ügyét kezében tartja és elősegíti működését mindannyinak. Hiszem, hogy azon praktikus aggredientia, mely talán a t. miniszter ur egyéniségével a közoktatási tárczához járul, a mi eddig talán a theoria rovására maradt ki onnan : szintén előnyös változtatásokat fog előidézni. Mindezek azonban természetesen csak reménységek és óhajtások, melyek, meglehet, mint sok más : el fognak köd gyanánt enyészni, és mához egy évre talán ismét azon panaszok hangoztathatók, melyeket hangoztatunk ma.
