Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-288
288. országos ülés iebruár 17. 1871. 21T Szerintem nem centralisatio segítene; hanem decentralisatio. Szerintem az alapok külön választásán és azoknak czéljaikra fordításán túl a legfontosabb lesz a községi törvény behozatala. (Helyeslés bal felől.) Szerintem a községi törvény behozatalától függ igen, igen sok tekintetben a közoktatási törvénynek végrehajtása. Ezek talán a közel jövőben, habár nem biztató kilátásokkal, összefüggésben is vannak; de remélhető, hogy el fognak intéztetni: annálfogva én várok. Most pedig elmondom, a képviselő úrral, hogy szemben az üres székkel én hallgatok. (Helyeslés a bal oldalon.) Horváth Sándor: T. ház ! Megvallom némi zavarban vagyok, midőn ez alkalommal fölszólalok a t. ház előtt. Mert most nem a túlsó oldal ellen akarom fordítani szavaimat, hanem a közvetlen közelemben ülő igen t. Schvartz Gyula képviselőtársam ellen. Sajnálom. De miután elveim nagy részben az ő elveit megtámadják, és ha az ő elveit elfogadná az ellenzék: akkor — természetesen az ellenzék közé én is értetvén,— ugy látszanék, mintha én is elfogadnám azokat; ez okból kénytelen vagyok fölszólalni nézetei és tegnap nyilvánított elvei ellen. Nem egészben és átalánosságban ; mert igen tisztelem és szeretem azon lelkesedést, melylyel ő működik a közoktatásügy emelésén és meghajlom előtte, mint egyik ifjú tagja előtt a nemzetnek, ki egész önzestelenül igyekszik a népnevelést hazánkban azon fokra emelni, a mely a mivelt Európával egy színvonalra helyez bennünket ; de a kötelesség szózata a tisztelet szavát nem hallgattatja el. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Midőn igen t. barátom a népiskolák, a nevelésügy emelésére tartott beszédét elmondta: oly szavakat ejtett ki, melyek egyenesen arra hagynak következtetni, hogy ő jobban szereti az autonómiánál a eentralisatiót. Nekem annyira elvem az autonómia : hogy azt semmiféle téren sem szeretném elveszteni; és annyira gyűlölöm a eentralisatiót: hogy nincs hely, hol meghajlanám előtte, hogy pártolnám azt. Fölolvasom, t. ház, Schwartz Gyula urnák ide vonatkozó szavait: „ — — — elszomorodik az ember lelke: mert láthatni belőle tisztán, világosan azon nagy tömeg sötét éretlenségét, melynek sok község tagadhatlanul tanújelét adja; sőt nyoma van annak is, hogy magasabb körökben a törvényhatóságokban — legalább a mostani szervezet mellett — sem találhatók föl az önkormányzatXÍETV H. SAJPLÓ 18S4 XIn ' nak azon elemei,legalább a közoktatási önkormányzatnak azon elemei, melyekre szüksége volna oly törvénynek, amely minden egyéb jeles tulajdona mellett annyira kaczérkodik a népszerűséggel és és önkormányzattal" „ . . . . sajnos, mondom, hogy ezen törvény annyira kaczérkodik az önkormányzat bizonyos módozataival, melyek Magyarország speciális viszonyaihoz egyátalán nem valók és a nemzet valódi nagy önkormányzatának kárára vannak. Miután a politikai községek nagy részének éretlenségét nem volna hazafiság takargatnunk, én azt hiszem: szakítani kell azon gondolattal, hogy politikai községeink képesek lennének a törvényt realizálni, a kebelükből választott iskolai székkel tanítókat választatni stb." T. ház! Széles téren elvesztettük már az autonómiát. Szerettem volna, ha a múlt évben, midőn a törvényhatósági törvényjavaslat tárgyalva lett e ház szine előtt: ott is több autonómiát nyerhettünk volna, mint a meanyivel meg kellett elégednünk. Sajnálom azt, hogy igen t. barátom, ki akkor az autonómiának magas foka mellett harczolt. . . . (Schwarcz közbeszól : Most is!) Most ellenkezőleg a népnevelésnél nem akarja azt, hogy a községek és törvényhatóságok működjenek e téren. En részemről az oly törvényt és oly embert, a mely, s a ki az autonómiát, bármi utón terjeszteni akarja: csókolni való törvénynek és embernek tartom; mert hogyha egyik téren a nemzet elveszti az önkormányzatot és autonómiát; a másik téren sem fogja megszerezhetni azt, és kérdem: hol lesz nagy Magyarországon azon zug, a hol a szegény autonómia meg-meghuzza magát azon események után, melyeknek tért engedünk e házban ? ha még a népnevelés ügyét is kiveszszük a megyék s községek kezéből, és a kormány kezébe tesszük, mely kormány mindenhatósággal rendelkezik a fölött is, hogy minő káté tanittassék az iskolákban? Igen helyesen mondta Körmendy képviselőtársam, hogy nem kellene ugy tanítani a vallást az iskolákban, mint azt most tanítják; de kérdem: ha az egyes felekezetek helyett az államot állítjuk oda, hogy kezében központosítva legyen a közoktatás ügye: különb lesz-e annak a kátéja ? Bizonyos tekintetben igen: a mennyiben magát az államot fogja fölállítani, mint istenséget, mely előtt földre kell borulni. (Derültség.) Mi lenne annak első §-a ? Nem más, mint ez: „Tiszteld a kormányt, hajolj meg a hatalom előtt!" (Helyeslés bal felffl. Derültség jobb felől.) Azt monda t. barátom, hogy a községek még arra sem képesek, hogy iskola-tanítót vá28
