Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-281

281. országos ölés február 9. Í871. 15 nagyobb fizetésének lenni, mikor a rang és állás egyforma mindkettőnél. De ekkép, ugy látszik, bizonyosan nincs annyi dolog, hogy azoknak elvégzésére 4 miniszteri és 10 osztálytanácsos szükséges volna. Ha nem szükséges : akkor nem is szükséges azt megszavazni, hanem beérheti kevesebbel is. így van a többiekben is: 3 irodai igazgató és 1 főigazgató, mindegyik különböző fizetéssel, és ezen eljárás minden branche-nál, minden fórumnál követtetik. A munka helyes fölosztása által a dolgosok számát is előre meg lehet határozni. Ha pedig ezt elismerjük : akkor a különböző fizetés hasonló rangú és állású hivatalnokoknál — • engedje meg — szerintem csakis irigységet, elégületlenséget szül. Ez pedig az igazságügyminiszteriumban mind fölfelé, mind lefelé kerülendő. Mondatott, hogy miután választott biráink vannak: a minisztériumnak nincsen hivatásában azok fölött ellenőrködni. Az első tekintetre érvnek fölhasználható, de közelebbről véve nem; miután az igazságügyminisztérium kötelessége a legfőbb ellenőrkődést teljesíteni minden alattas bíróság eljárása fölött: hogy mennyiben egyezik meg az a törvénynyel, s mennyiben nem. De nem lehet eléggé nem csodálkoznom a fölött, hogy az igazságügyminiszterium még talán tudomást sem akar magának venni az igazságszolgáltató bíróságok , törvényszékek azon viszás eljárása felől, melyek már hajmeresztőkké válnak, főleg akkor, midőn tudjuk, hogy a kinevezett bíróságok sem követnek más eljárást, mint a választott bíróságok. Minden törvény csak ugy üdvös, hogyha annak folyamatbavétele biztosítva van, hogyha annak végrehajtása iránt kellő szigorral intézkedik az illető miniszter. Habár van egy, engem ki nem elégítő nemzetiségi törvényünk, sajnálatomat kell kifejeznem a fölött, hogy az igazságügyi minisztérium, melyet pedig talán legközelebbről érint": még ezen nemzetiségi törvény épségben tartása és végrehajtásával is legkevésbé sem törődik; mert a mint most a napokban meggyőződtem, a központi igazgatásnál — értem az igazságügyi minisztérium kebelében — annyi hivatalnok közt ••— bocsánat a kifejezésért — tisztviselőt akartam mondani — egyetlen egy román sincs alkalmazva. (Fölkiáltás jobb felől: Privilégium kell!) A napokban, igaz, kineveztek egy fogalmazót, hanem ezzel aztán minden megvan. Egyetlenegy szerb sincs. A legfőbb itélőszéknél van ugyan egypár, a semmitő széknél van kettő. (Fölkiáltás jobb felöl: Elég az 1) A királyi táblánál, hol 90 közbiró és 31 pótbiró van; van ilyen kettő és két segédfogalmazó. (Fölkiáltás jobb felől: Ha nincs arra való!) Arra, majd megfelelek, hogy nincs-e. És azon királyi táblánál, hol a múlt évi kimutatás szerint, 14,000 restanezia maradt és jobbadán mind nem magyar nemzetiségi felek pőréiben. (Derültség jobb felől.) És ennek oka van : mert románul levén a perek vezetve, és román bizonyitványok levén azokhoz mellékelve : nemigen értvén azokat az illetők, félreteszik, s inkább azokat veszik elő, melyeket értenek: — miutánsnines elegendő egyén, ki azon nyelvben jártas volna. A királyi közvádlói hivatalnál, sajtóbiróságoknál egy román sincs; holott különösen a nemzetiségi journalisták szerepelnek ott leginkább mint alperesek. A kerületi bíróságoknál egy sincs, a váltótörvényszéknél egy fogalmazó, de még egy Írnok sincs ; nincs Aradon sem, a bányabiróságokat nem is említem. Önök azt felelhetik minderre, hogy igenis van ott a központban egy hiteles fordító. Hanem az igazságügyi minisztériumban magában is kellene egy hiteles fordítónak lenni; de nincs ott egy sem, hanem ha szükség van, kölcsönkérnek egyet a sajtóbureauból. Azt meg csakugyan nem értem: miért kellett még ide is olyat kinevezni, ki nem tökéletesen, nem ex asse tudja a román nyelvet ? Innen van az, hogy számtalan sajtóperben kudarczot kellett vallania annak a hiteles fordítónak : mert nem birja a román nyelvet tökéletesen, s lelkiismeretesen fordíthat ugyan, de roszul fordit és a bírákat félrevezeti. Innen van, hogy épen maga az igazságügyi minisztériumnál fordult egy actánk, elő a melyen románul ez volt: „buna óra", a mi annyit tesz : jobbadán , s így fordíttatott Jó óra" , természetesen az illető fordító latinul is tudván, meg románul is valamit: kisütötte bonus-bonabonum-jó, és hora-horae-orá-ból a jó órát. A bíróságok is, miután legalább nemzetiségi fordítóik nincsenek, szintén onnan veszik a fordítókat. Innen van, hogy ítéleteket kapunk, másolatból, még pedig rósz másolatból, és hogy eklatáns példáját mutassam annak, hogy hogy van az igazságügyminiszterium és az ő többsége által alkutott nemzetiségi törvény megtartva, egypéldát hozok föl. 1867-ben beadatott egy román perlekedő félnek érdekében a Lippa kerületi főszolgabíróhoz egy sommás kereset román nyelven, mert mindkét perlekedő fél, sőt az ügyvéd is román volt, azon főszolgabíróhoz, ki jelenleg a képviselői padon ül, (Egy hang jobbról: Tagadom. Nem igaz !) kéretett arra tárgyalási határidő kitűzése és tárgyalása. A főszolgabíró ur erre ily végzést hozott: miután én e szót „pretura", a mi közbe legyen mondva, annyit jelent, mint főszolgabiróság a „pretura" szót nem értem, a