Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-288

288. országos ülés február 17. 1871 211 ben éljen. Ez sem a keresztény vallás szellemével, sem a szoros igazsággal össze nem fér. 6. Mindkét rendbeli tanároknak (tanárok és hittanárok) tökéletesen egyenlő fizetéssel kell birniok, mely legalább két szoba, konyha, éléskamra, egészséges lakáson kivül 800 forintnál kevese bb ne legyen. 7. A mely község kimutatja, hogy szegénységénél fogva nem képes kisdedóvodát és elemi iskolát nyitni, és föntartani : ott az államnak kötelessége ilyet fölállítani és főntartani, tehát a tanítókat is fizetni, — mert üdvösebb intézkedést az állam nem tehet, mint ha a polgári társaság minden tagjának értelmét fejleszti. 8. A mely nemmagyar ajkú község lakosai gyermekeiket az országos magyar nyelvre is meg akarják tanitatni, de e ezélra külön tanítót saját költségükön tartani nem birnak — s ezen körülményt a kormánynyal tudatják, tartozzék az állam nekik, e czéljuk kivitelében, segédkezet nyújtani. 9. Hol az állam nyit iskolát, a kormány nevezze ki és fizesse mindkét rendbeli tanárokat. 10. A hol maga a község tartja főn iskoláit : maga a község válaszsza tanárait is a kormány befolyása nélkül. A hol pedig az iskolákat részint a község, részint az állam együttesen látják el, s a tanárokat fizetik : ott a község minden állomásra két egyént kijelöl, s a kormány ezek közül nevez ki egyet. 11. Minden tanári állomás betöltése pályázat utján történjék; a polgárok közt azonban — egyenlő képzettség mellett — családosaknak elsőbbség adandó, sőt még sokkal jobb, ha csak nős tanárok alkalmaztatnak. A tanár és hittanár egymástól teljesen független legyen. 12. Ha a község kijelenti, hogy iskoláját — mit eddig az állammal közösen tartott fön, — ezentúl maga akarja kezelni, minden szükségesekkel ellátni: ez esetben a kormánynak természetesen a kijelentés tudomásul vételétől fogva — azon iskolára minden befolyása megszűnik. 13. A mely községben különböző hitfelekezetü lakosok vannak, de az egyik felekezet sem eléggé erős arra, hogy magának külön hittanárt tartson, közmegegyezés folytán, fogadhatnak egy közös hittanárt, ki ugj^anazon szentegyházban előadhatja mindenik felekezetnek hitalapja ugyanaz, t. i. hogy hinnünk kell egy mindenható Istent, ki mindeneket teremtett és föntart, szeretnünk kell őt. mint forrását minden jónak; szeretnünk kell embertársainkat, mint önmagunkat. A mely felekezet pedig magának később külön hittanárt óhajt, tetszésére hagyassák a maga vallásfelekezetéből hittanárt választani és föntartani. A mely mértékben fejlődik az értelem jól szervezett tanintézetek mellett, s terjed a tudományosság a teljesen szabad oktatás mellett; oly mértékben közelednek egymáshoz a különböző vallásfelekezetnek, míg végre egygyé olvadnak öszse. 14. A mely község értelmileg annyira fejlődött, annyira fölvilágosodott, hogy lakosai a hittanárt, az ő helységükben fölöslegesnek, szükségtelennek látják: joguk legyen ott a hittanári állomást megszüntetni. A községnek kevésbbé fölvilágosodott, buzgóbb lakosainak tetszésökre hagyassák a hittanár iránt akkép intézkedni, miképen jónak látják. 15. A tanfölügyelők iutézménye töröltessék el, mert lelkiismeretes, kellőkép díjazott tanárok fölötti fölügyelőkre nincs szükség ; de ha volna is, és a mennyiben van, maga a község folytonosan szemmel tarthatván a tanítást: sokkal inkább fölügyelhet arra ; de még jobban érdekében áll ezt tenni, mint a tanfelügyelőknek. Segélyére fog ebben a községnek állani a hatalmasan működő és bilincseitől ment szabadsajtó. E főlügyelet tökéletesen megfelel a czélnak s az államnak mégis egy krajczárjába sem kerül. Mondassák ki inkább törvényben az, hogy a ki irni olvasni és számolni nem tud: jogokat sem gyakorolhat, sőt meg sem házasodhatik, illetőleg férjhez nem mehet, s ez a tanfölügyelők őrködéseinél üdvösebb leend. 16. A tanárok — mindkét rendbeliek — nem lehetnek egyszersmind mezőgazdák, helyesebben földmivelők is: a kezeikben levő fekvő birtok iránt a községek másként intézkedjenek; mert olyan tanár, ki egyszersmind földmiveléssel is foglalkozik : tanári kötelességét nem teljesítheti ugy, mint kellene, az olyan, ki tanit és gazdálkodik: sem jó földmivelő, sem jó tanár nem lehet, — igy kettős kára van benne az államnak. 17. A község a hanyag, vagy más tekintetben kifogás alá cső tanárt vagy hittanárt, háromszori megintés után hivatalából elmozdíthassa ; a hol pedig az állam is befoly a kinevezésbe, ott a község kívánságára, fölterjesztésére a kormány tartozzék őt elmozdítani. 18. Minden község tartozzék külön leányiskolát is állítani, és pedig minden 30 leánykához egy tanítónő állítandó. Ezen költségeket ha a község nem bírja, szinte az állam tartozzék segélyt nyújtani. Ezen tanítónők tartozzanak a leánykákat mindarra is megtanítani, a mire minden házinőnek és anyának szüksége van. Ezen tanítónők fizetései a tanárokéival egyenlők legyenek. Az állomás betöltése a tanárokéival ugyanaz, hasonló képesség mellett, azon- 27*