Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-288

288 országos Ülés február Í7. 1871. 209 a jogi s orvosi facultás tantermei nem képesek a hallgatóságot befogadni; fontolóra véve, hogy hazánk ifjúsága közül azok, kik magasabb tudományos kiképzés után vágyakoznak, egyetemünk kisszerüsége, hiányossága miatt, külföldi egyetemek és akadémiákba kénytelenek menni, hol tudomány-szomjukat jobban kielégíthetik; figyelembe véve, hogy a két rendbeli tanárok (tanárok és hittanárok) nem egyenlően érdemük szerint, veszik fáradságuk jutalmát; hanem mig az előbbiek — bár családosak — nehéz munkájok mellett többnyire szűkölködnek : emezek család nélkül és kevesebb munka után, mindenben bővelkednek, sőt henyélve s a nagy kényelem ölén — sokan — el is romolván, a hazának nemhogy hasznára volnának, hanem inkább kárára vannak; elismerve, hogy a kereszténység első századaiban épen a hittanárok voltak főkép azok, kik a szereteten alapuló erkölcsiséget és átalános művelődést is terjesztették, — de tudva azt is, hogy mikor — időfolytán — az egyszerű tanitók közül az idősbbek — a vének — a tulajdonképeni tanítással fölhagyva, fölügyelőkké váltak —külön osztálylyá -— presbitérium — alakultak, s a papi testületet kezdek létesíteni, s nem az erkölcs terjesztésére — a kereszténység szellemében — irányult főtörekvésük; fontolóra véve, hogy mikor már, mint külön papi testület^ megerősödtek: a történet tanúsága szerint, a hivek üdvösségével keveset gondoltak ; hanem a helyett gazdagságra, hatalomra, uralkodásra vágytak, s oda törekedtek, hogy az egyszer megszerzett uralmat maguk számára mindenkorra biztosítsák is, — e czélból a népeket a legnagyobb tudatlanságban, lelki setétségben igyekeztek tartani; figyelembe véve azt is, hogy mikor a papok nőtlensége elrendeltetett, s utóbb tapasztaltatván, hogy a természet által belénk oltott ösztönt el nem íojthatni: — a bőség és kényelem ölén paráznaságra vetemedni kénytelenittettek, közülök legtöbben botrányos maguk viselete által a hivek tiszta erkölcsét is megmételyezték; tekintve, hogy a hittanárok testülete a (papság) szem elől tévesztve az isteni mester — Krisztus tiszta tanait — melyek oly egyszerűek, és mégis minden jót magukban foglalnak: — a helyett századok folytán czifra külső szertartásokat hozott be, mik a szemet kápráztatják, de erkölcsi jobbulást nem eredményeznek, — s följogosítottnak érzé magát, hogy a híveknek hirdesse : ezt és azt kell hinnetek, mit mi nektek kijelelünk, elétek adunk, de melynek igazsága felett gondolkoznotok nem szabad; KBPV. H. NAPLÓ 18?? XIIí. tekintve, hogy a hittanárok még most is azt verik a hivek fejébe, hogy szegénységükben megelégedvén,s gazdagság után nem törekedvén, juthatnak legbiztosabban a menyországba: — s mindennek daczára ők dúsgazdagság után sóvárognak, a helyett, hogy a szegénységben maguk mennének elől jó példával; fontolóra véve továbbá azt, hogy a római főtanár (a pápa) éppen korunkban akarja a tu* datlan sokasággal elhitetni, hogy ő minden teremtmény között az egyedüli csalhatatlan : pedig istennek épen oly csalódható gyarló teremtése, mint bármelyikünk; tekintve, hogy hazánk népe egy idegen országbeli papot (pápát) soha föl nem jogosított, föl nem hatalmazott arra, hogy lelki üdvösségéről az gondoskodjék : hanem magunknak kell arról gondoskodnunk; mert hiszen,még a boldogult vallás és közoktatási miniszterünk is — kiről pedig tudva van,hogy nagyon buzgó római katholikus volt — azon elvet monda ki, a vallási egyenlőségről szóló törvényjavaslatban : — hogy minden ember, saját lelkiismerete sugallata szerint követhet oly vallást, melyet józan esze, meggyőződése sugall, sem a pápának, sem átalában a papságnak vallásunkra, köznevelésünkre vonatkozható jogát el nem ismerve, ezen ügyekben magunk intézkedünk, belátásunk szerint; tekintve végre, hogy a papság, s az uralkodó kath. papságnak tanítása okozta az erkölcsi romlottságot, sülyedést, melyben vagyunk, — hogy a fejedelmek a tudatlanságban tartott népeket, saját érdekök előmozdítására, eszközökül saját tetszésök szerint fölhasználhatják; hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség tulajdonképen csak üres hangok, tettleg nem léteznek ; hogy a papság azt látszik hinni, mintha a hivek milliói ő érte volnának; hogy a papság állása mesterséggé, hivatallá, üzérkedéssé fajult annyira, hogy működése főkép anyagi s önjóléte eszközlésére van irányozva; hogy a papság a reá nézve kedvező állajjotot megváltoztatni nem akarja, s mint papi testület, az uralkodást megszüntetni nem is akarhatja ; de romlottságánál fogva nem is képes, ha akarná is: mert kényelembe sülyedve, az emberiséget boldogítható magasztos eszmék megvalósítására képtelen; tekintve legvégre, hogy a vallás és közoktatási miniszter által a képviselő ház elé terjesztett vallás és közoktatási törvényjavaslatok hiányosak, felületesek, s ezen igen fontos ügynek gyökeres reformálását eszközölni nem képesek; — s igy nevezett törvényjavaslatok tárgyalás alapjául el nem fogadtathatván, honpolgári s képviselői köteles27