Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-288
202 288, országos ütés február 17. 1871. ügyelőket tömegesen kell elkergetni; de már abban nem érthetek vele egyet, a mit tegnap épen beszédje főpontjául tűzött ki: hogy azon 13,000 iskola mellé, melyek hazánkban, mint felekezeti iskolák léteznek: kölcsön utján állittassék elő mégegyszer annyi. Nem fogadhatom ezt el már államgazdászati szempontból sem: mert hazánkban oly számban vannak, például a gymnasiumok, hogy azok a szükségnek tökéletesen megfelelhetnének. De különben is. ha mi az izgatások és közönynek nem tudunk határt szabni 1 micsoda eredményre jutunk azzal : ha némely helységekben, hol négy, öt rósz felekezeti iskola van; lenne egy hatodik, talán igen szépen épült iskola; de az az izgatások és közönynél fogva üresen maradna. Elégnek tartom részünkről, ha a hiányokat pótoljuk. De arra nézve nem ismerem el az ezzel szemközti izgatások jogosultságát legkevésbbé sem; csak egyetlen egy esetben : t. i. ha az illető felekezetek arra izgatnának, hogy az állam által alapított iskoláknál jobb tanintézeteket állítsanak. Es ez a szempont melyben t. barátomtól eltérek: t. i. én a kormánytól határozottságot és a törvény szigorú végrehajtását követelem. Azt hiszem, hogy ha a butaságnak, sötétségnek jogában áll, sötét czéljaira rósz eszközöket használni föl: az igazságnak, az előrehaladásnak is föl kell használnia minden nemes eszközt arra, hogy czéljait elérje. Azt állítom, hogy ha az absolut kormány merészelte azt, hogy a magyar clerus egyik kitűnő diszét püspöki méltóságától megfosztotta azért; mert a hazája ellen irányzott törekvéseknek ellenállott: akkor a magyar kormánynak épen ezen szent ügy, a közművelődés érdekében el kell hárítani az útjából minden akadályt, legyen az Debreczenben, Esztergomban vagy Balázsfalván. (Élénk helyeslés.) Van még az izgatásnak egy neme, melyet érintetlen, fájdalom! nem hagyhatok, s ez a nemzetiségi izgatás, mely e térre is átment. En más irányban is igaztalannak, jogtalannak tartom Magyarországon a nemzetiségi mozgalmakat; de ez irányban határozottan visszautasítom annak jogosultságát. A mint például a miniszteri kimutatásból látszik, a görög nemegyesültek összes egyházi jövedelme mintegy 120,000 forintra rug. Ismeretes dolog, és statistice kimutatható, hogy midőn a nemzet az ország őszszes helységeiben iskolákat akar állítani: legnagyobb részben nyolcztized, sőt 9 |,„ részben éjoen az úgynevezett nemzetiségek által lakott helységekben kell, hogy állítsa azokat. Már most azt gondolni, és azzal izgatni, hogy azon iskolák fölállításával magyarokká akarják nevelni a nemzetiségi ifjakat, helytelenség ; vagyis jobban mondva, miután a nemzeti nyelv törvény által biztosítva van, ott a mellett a magyar nyelv és történelem is taníttatik s ezáltal hazafiakká neveltetnek, én ezt izgatásnak el nem ismerem. A nemzet méltán megvárja, ha már minden tagját iskolákban neveltetni akarja, hogy e nevelés a haza szellemébentörténjék, (Helyeslés bal felől.) s fiai bármi nyelvűek legyenek, hű hazafiakká képeztessenek. Mindezek után kijelentem, hogy a vallás- és közoktatásügyi költségvetést elfogadom. (Helyeslés bal felől.) Tisza Kálmán; T. ház! Meg kell vallanom, hogy a közoktatási- és kultusminiszterium múlt évi eljárásában találnék ón is olyanokat, melyeket nem helyeslek; és találok a jelen évre előterjesztett budgetjébeu is hiányokat, melyeket szó nélkül hagynom nem lehet, és kötelességemnek is ismerném megróni e mulasztásokat, és megrovással felderíteni azon hiányokat: ha az, ki a múltban a vallás- és közoktatásügyét kezelte, és ki a jelen költségvetést beterjesztette, még most is köztünk ülne. De miután őt elvesztettük, a mit mélyen fájlalunk mindnyájan, ha szinte az ujabb időben politikai irányával, vagy miniszteri eljárásával nem értettünk is egyet: ma már nem szándékozom sem a múltra szigorú bírálatot mondani, sem a jelen költségvetés szerkesztési hiányait földeríteni. Ily körülmények közt ezt nem tartanám részemről helyesnek; bár nem fogadhatom el azon nézetet, a mely, ha jól emlékszem, a tegnapi napon, ugy tetszik valaki által itt mondatott, — hogy kegj^elétből az elhunyt iránt en block fogadjuk el a költségvetést: mert nagyon tisztelem a kegyelet érzelmeit, osztozom is azokban; de ezen kegyelet érzelme nem vihet minket tovább, mint oda, hogy ne emlegessük szükségtelenül a történt hibákat; odáig azonban nem vezethet: hogy elmulaszszuk megtételét azon megjegyzéseknek, melyek a jövő érdekében megteendők. (Helyeslés.) Miután azonban ezen megjegyzéseket, a részletes vita alkalmával, az egyes pontoknál is meg lehet tenni, én most — miként előbb is mondám — ezekre kiterjeszkedni nem kívánok; én ezen alkalommal csakis hazánk egyik legfontosabb ügyének, a tanügynek érdekében kívánok pár szót szólani. Teszem ezt nem azért, hogy bíráljam a multakat, de hogy röviden érintsem nézetemet a jövőre nézve, és egy indítványt tegyek le a ház asztalára az iránt: miképen óhajtanám én ezen nagyfontosságú ügynek minél gyorsabb, de egyúttal minél alaposabb és helyesebb megoldását eszközöltetni. {Halljuk!) Arról, hogy a tanügy minő fontossággal bir hazánkban; nem tartom szükségesnek egy szót is szólni. — Hála Istennek, minden gondolkodó
