Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-288

288. országos Dlés február 17. 1871. £01 adott a hazának: az igazságot. (Helyeslés hal felől.) Mert, ha el is ismerem azt, hogy azon benyújtott értesítésnek egyes hiányai lehetnek : annyira szomorú az, hogy valónak kell lennie, szomorú, megdöbbentő valónak. Hátha még a sorok között is tudunk olvasni, hátha még azt is, mit ő emberbaráti szívvel, gyengéden, köl­tőileg fejezett ki: a valóság, színébe tudjuk állí­tani ; akkor valóban megtaláljuk azon okokat a sorok között, melyek e neme c lelket a küzde­lemben megtörték; épen itt inkább mint akár­hol másutt, (ügy van!) A miniszteri értesítés előszámitja azon aka­dályokat, melyeket a nemzet elé gördített a vég­zet, az emberek a közoktatási téren. Azután, szelíd szelleme szerint türelemre inti. Elismerem és el­fogadom ezen türelem jogosultságát, t. ház! mindabban, a mi a valóságban az idő és a vég­zet által gördítettek ezen legszentebb ügyünk elé; de nem ismerem el semmi olyanban, a mi azon szellem által vettetik gátul eléje, a mely épen ellenkező a nagy férfiú szellemével, és a mely a nemzet törvényesen szentesitett akaratá­nak szolgál gátul. Elismerem, hogy idő kell és pedig nagy, sok idő arra, mig a létező 13 ezer taniskolán kívül még 10 ezer állíttatik föl; elismerem, hogy idő kell arra: mig 10 ezer tanítót nevelünk, el talán még azt is, hogy még a jelen szomorú anyagi helyzetben sem képes a nemzet oly te­temes áldozatra, mint a minőket ezen ügy igé­nyel ; de nem ismerhetem el azon akadályokat, a melyek a vallási türelmetlenségből, a közönyből és végre a végrehajtás hiányából származtat­hatók. Mielőtt azonban ezekre térnék, legyen sza­bad a t. kormányhoz, tehát a jövő embereihez egy figyelmeztetést intéznem. (Halljuk!) Azon, valóban sötét árnyékot és képet fel­tüntető értesítés, mely előttünk fekszik, egy bi­zonyos tekintetben még szomorú árnyalatot vesz föl: ha meggondoljuk azt, hogy azon 13 ezer köziskola közül, mely hazánkban létezik, legalább is felényi a fiu- és leány-gyermekeket együtt ok­tatja, {Közbeszólások.) én azt mondom, hogy leg­alább is felényi. Nem tekintve azon hátrányt, mely ezáltal közerkölcsiség szempontjából származhatik: csu­pán paedagogiai szempontból azt állítom, hogy azon arány, mely szerint 13 ezer férfi tanítóval szemben csak 250 nőtanitó áll, nagyon kedve­zőtlen, és valóban káros. A nőtanitók száma, ta­lán sokkal szerencsésebben állna, ha az alsóbb elemi iskoláknál nagyrészt nőtanitók alkalmaz­tatnának. Ismeretes dolog, hogy ugyanez által egy tírv. w. NAPLÓ 1814 m más, valóban égető szükségnek is elég lenne téve; ismeretes, hogy ezáltal meg lenne oldva hazánkban azon kellemetlen húrokat pendítő kérdés is, hogy az intelligens körökből gyámol­talan állapotban maradt nők tisztességes állás­sal láttassanak el. A. mint már egy izben szerencsés voltam megemlíteni : épen a középsorsu nők, ha férjök elhal, teljesen gyámoltalanul maradnak, és épen ők minden gyári és ipari foglalkozásról leszori­tatnak, ugy, hogy semmi keresetforrás sem ma­rad számukra. Ha már most megnyitjuk előttük az iskolák tantermeit, ezreket tartunk meg be­csületes kereset mellett a haza szolgálatában. (Helyeslés.) Áttérek most azon akadályokra, melyeket részemről teljesen jogosulatlannak tartok. Ily akadály legelőször a felekezeti féltékenység. A felekezetek részéről nyilatkozó közöny és ellenállás egyik oka szerintem épen az ellenke­zőből, t. i. az izgatásból származik. Azon közöny t. i. a melyet t. barátom, Schwarcz Gyula teg­nap fejtegetett, és melynél fogva ő azt hiszi, hogy a magyar köznemességtől, melyet 6 az angol gentry vei tett párhuzamba: nem várható a közoktatás terén semmi; azt hiszem, hogy nem egészen áll. Századokon keresztül minden tanin­tézet, vagy legalább a tanintézetek legtöbb­jét épen a nemesség tartotta fön. Igaz, hogy ezen nemesség elszegényedett, és ennek kijelen­tését bizzuk Benedek tábornokra. De nem saját hibája miatt szegényedett el. Es fájdalommal kell mondani, de egyszersmind elégtételül azokra nézve, kik ezt nem is vehetik méltóan magukra : hogy mindazon közügyek, a melyek hazánkban léteznek, főként épen a köznemesség és honora­tiorok által tartatnak fön. (Helyeslés) Es épen ezen középnemesség csekély számaránya az, a mely némi tekintetben pangókká teszi közügye­inket ; mert ugyanazon osztály, mely el van fog­lalva az egyházügyek vezetésével, ugyanaz van igénybevéve politikai közügyeink által is, s fáj­dalommal kell még kiemelnem, hogy az alsóbb polgári osztály sokkal kevésbbé van képviselve közügyeinknél, mint a „gentry." Azért én nem hibáztatom a minisztérium azon intézkedését, hogy egyes válalkozókat kivan fölszólítani arra, hogy közoktatási tekintetben, mint segédkezők lépjenek föl. Ugy hiszem, hogy kevesen fognak találkozni; de arról is meg vagyok győződve, hogy a kik nem bérért, hanem meggyőződésből és lelkesedésből fogják ezen hivatalt elvállalni: azok kezei után százszorta nagyobb áldás fog virulni az ügyre, mint a kik csupán hivatalos köteles­ségből teljesitik ezt. Elfogadom azt, a mit Schwarcz Gyula ba­rátom mondott: hogy a rósz és hanvag tanföl­26

Next

/
Thumbnails
Contents