Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-288

288. országos Dlés február 17. 1871. £01 adott a hazának: az igazságot. (Helyeslés hal felől.) Mert, ha el is ismerem azt, hogy azon benyújtott értesítésnek egyes hiányai lehetnek : annyira szomorú az, hogy valónak kell lennie, szomorú, megdöbbentő valónak. Hátha még a sorok között is tudunk olvasni, hátha még azt is, mit ő emberbaráti szívvel, gyengéden, költőileg fejezett ki: a valóság, színébe tudjuk állítani ; akkor valóban megtaláljuk azon okokat a sorok között, melyek e neme

c lelket a küzdelemben megtörték; épen itt inkább mint akárhol másutt, (ügy van!) A miniszteri értesítés előszámitja azon akadályokat, melyeket a nemzet elé gördített a végzet, az emberek a közoktatási téren. Azután, szelíd szelleme szerint türelemre inti. Elismerem és elfogadom ezen türelem jogosultságát, t. ház! mindabban, a mi a valóságban az idő és a végzet által gördítettek ezen legszentebb ügyünk elé; de nem ismerem el semmi olyanban, a mi azon szellem által vettetik gátul eléje, a mely épen ellenkező a nagy férfiú szellemével, és a mely a nemzet törvényesen szentesitett akaratának szolgál gátul. Elismerem, hogy idő kell és pedig nagy, sok idő arra, mig a létező 13 ezer taniskolán kívül még 10 ezer állíttatik föl; elismerem, hogy idő kell arra: mig 10 ezer tanítót nevelünk, el talán még azt is, hogy még a jelen szomorú anyagi helyzetben sem képes a nemzet oly tetemes áldozatra, mint a minőket ezen ügy igényel ; de nem ismerhetem el azon akadályokat, a melyek a vallási türelmetlenségből, a közönyből és végre a végrehajtás hiányából származtathatók. Mielőtt azonban ezekre térnék, legyen szabad a t. kormányhoz, tehát a jövő embereihez egy figyelmeztetést intéznem. (Halljuk!) Azon, valóban sötét árnyékot és képet feltüntető értesítés, mely előttünk fekszik, egy bizonyos tekintetben még szomorú árnyalatot vesz föl: ha meggondoljuk azt, hogy azon 13 ezer köziskola közül, mely hazánkban létezik, legalább is felényi a fiu- és leány-gyermekeket együtt oktatja, {Közbeszólások.) én azt mondom, hogy legalább is felényi. Nem tekintve azon hátrányt, mely ezáltal közerkölcsiség szempontjából származhatik: csupán paedagogiai szempontból azt állítom, hogy azon arány, mely szerint 13 ezer férfi tanítóval szemben csak 250 nőtanitó áll, nagyon kedvezőtlen, és valóban káros. A nőtanitók száma, talán sokkal szerencsésebben állna, ha az alsóbb elemi iskoláknál nagyrészt nőtanitók alkalmaztatnának. Ismeretes dolog, hogy ugyanez által egy tírv. w. NAPLÓ 1814 m más, valóban égető szükségnek is elég lenne téve; ismeretes, hogy ezáltal meg lenne oldva hazánkban azon kellemetlen húrokat pendítő kérdés is, hogy az intelligens körökből gyámoltalan állapotban maradt nők tisztességes állással láttassanak el. A. mint már egy izben szerencsés voltam megemlíteni : épen a középsorsu nők, ha férjök elhal, teljesen gyámoltalanul maradnak, és épen ők minden gyári és ipari foglalkozásról leszoritatnak, ugy, hogy semmi keresetforrás sem marad számukra. Ha már most megnyitjuk előttük az iskolák tantermeit, ezreket tartunk meg becsületes kereset mellett a haza szolgálatában. (Helyeslés.) Áttérek most azon akadályokra, melyeket részemről teljesen jogosulatlannak tartok. Ily akadály legelőször a felekezeti féltékenység. A felekezetek részéről nyilatkozó közöny és ellenállás egyik oka szerintem épen az ellenkezőből, t. i. az izgatásból származik. Azon közöny t. i. a melyet t. barátom, Schwarcz Gyula tegnap fejtegetett, és melynél fogva ő azt hiszi, hogy a magyar köznemességtől, melyet 6 az angol gentry vei tett párhuzamba: nem várható a közoktatás terén semmi; azt hiszem, hogy nem egészen áll. Századokon keresztül minden tanintézet, vagy legalább a tanintézetek legtöbbjét épen a nemesség tartotta fön. Igaz, hogy ezen nemesség elszegényedett, és ennek kijelentését bizzuk Benedek tábornokra. De nem saját hibája miatt szegényedett el. Es fájdalommal kell mondani, de egyszersmind elégtételül azokra nézve, kik ezt nem is vehetik méltóan magukra : hogy mindazon közügyek, a melyek hazánkban léteznek, főként épen a köznemesség és honoratiorok által tartatnak fön. (Helyeslés) Es épen ezen középnemesség csekély számaránya az, a mely némi tekintetben pangókká teszi közügyeinket ; mert ugyanazon osztály, mely el van foglalva az egyházügyek vezetésével, ugyanaz van igénybevéve politikai közügyeink által is, s fájdalommal kell még kiemelnem, hogy az alsóbb polgári osztály sokkal kevésbbé van képviselve közügyeinknél, mint a „gentry." Azért én nem hibáztatom a minisztérium azon intézkedését, hogy egyes válalkozókat kivan fölszólítani arra, hogy közoktatási tekintetben, mint segédkezők lépjenek föl. Ugy hiszem, hogy kevesen fognak találkozni; de arról is meg vagyok győződve, hogy a kik nem bérért, hanem meggyőződésből és lelkesedésből fogják ezen hivatalt elvállalni: azok kezei után százszorta nagyobb áldás fog virulni az ügyre, mint a kik csupán hivatalos kötelességből teljesitik ezt. Elfogadom azt, a mit Schwarcz Gyula barátom mondott: hogy a rósz és hanvag tanföl26