Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-281

2BI. országos illát február 9. 1871. 13 kiterjesztetett: hogy t. i. nemcsak egy utasítást adott a miniszter ur, a mihez joga lett volna ; hanem az azóta letelt 4 év alatt, ha jól tudom már 3 egymástól eltérő utasitást adott, melyeknek mindegyike módosította az elsőnek egyik vagy másik pontját. {Helyeslés balról.) Ez már több, mint a mire a törvény jogot adott a miniszter urnák: mert ha a törvény följogosította, hogy bizonyos körre szorított utasítással szabályozza az eljárást: ezt megtehette; de hogy ő ezen kiadott rendeletét novellákkal változtassa évről évre, és így az egész sajtó-ügyi törvénykezést saját tetszésétől tegye függővé: erre a meghatalmazás ki nem terjedt. (Élénk helyeslés bal felől.) A mi pedig azt illeti, hogy a gyorsaság az eljárásban csak nem lehet vád, ezt én nem irom alá; mert igaz, hogy minden törvénykezés első kellékeinek egyike az, hogy kellőleg gyors legyen . de ha fölteszem, — nem mondom, hogy ugy van, elvontan a kérdésről szólok, s ha mondom : fölteszem, — hogy valamely ügynél és különösen a bűnvádi ügyeknél az eljárás annyira gyorsittatik, hogy a védelemre a kellő idő az illetőnek meg nem adatik: ez oly gyorsítás, mely az igazságszolgáltatás első kellékével homlokegyenest ellenkezik. (Élénk tetszés bal felől.) Saját részéről a képviselő ur emlegette a bírói függetlenség okvetlenül szükséges voltát; hiányul rótta föl, hogy az anyagi függetlenségről nem gondoskodtunk, mert némely törvényszéknél nagyon csekély a fizetés. En csak azt jegyzem először is meg, hogy én nem vagyok azon meggyőződésben, a melyben a t. képviselő ur lenni látszik, hogy morális tekintetben a függetlenségre nézve már elégtétetett; mert én azt tartom, hogy e téren sincs eléggé gondoskodva; de ha már ő ugy tekinti is, hogy van gondoskodva; esodálom, hogy az anyagi függetlenségrőli gondoskodás szükségét hangsúlyozván, elfelejtette: hogy még sokkal nagyobb függésbe helyezi anyagi szempontból a bírót, az itt-ott kicsiny fizetésnél az, hogy egyenlő ranggal, egyenlő hatáskörrel biró bíráknak külöuböző fizetéseik vannak, s a miniszternek tetszésétől függ őket a kisebbről a nagyobbra előléptetni. Ez az, a mi a bírót függővé teszi a kormánytól, az adminisztrátiótól s ami mellett jó igazságszolgáltatás nem volt és nem lesz soha. (Élénk tetszés bal oldalról.) A t. képviselő ur azt mondta, hogy az egész ház is hibás abban, hogy a reformkérdesekkel nem haladunk előre. Hogy rendszer szerint megállapított irányban haladjunk, nem pedig kapkodva, mint ez nálunk 4 év óta történik, — ezt részünkről több ízben nyilvánítottuk, s ez iránti óhajtásunkat kifejeztük. E tekintetben tehát a vád minket, az ellenzék padjain, nem illet; de azt is fölrótta ő, hogy mi időnknek 9

/

J0 részét a közjogi kérdések vitatásával töltjük) a helyett, hogy reformkérdésekkel foglalkoznánk. Legelőször is az tűnt föl nekem, hogy a képviselő ur ugy járt el, mintha valaki — engedje meg nekem a hasonlatot, csak példaképen hozom föl, távol legyen tőlem legkisebb aplicatio is — mintha, mondom, valaki lop, aztán szaladni kezd, és maga kiáltja, hogy fogják el a tolvajt; — mert ezen budget-vita alkalmával a közjogi kérdést más nem hozta föl, mint csak ő, és így ő az oka annak, ha ezentúl erről is lesz szó. (Derültség bal/elől.) Azt mondta a t. képviselő ur, hogy az ellenzék , ugy látszik egyedüli föladatának azt tartja, hogy megdöntse a mostani közösügyes alkotmányt, a helyett, hogy a cultura kérdéseivel foglalkoznék: pedig ha culturállammá bírjuk alakítani Magyarországot, azután majd csinálhatunk oly alkotmányt, a minő tetszik. Hogy a jelen kiegyezéssel, vagyis azon módozattal, melynek alapján a kiegyezés történt: nem vagyok megelégedve, azt elejétől fogva minden alkalommal kimondottam, midőn arra szükség volt. De visszautasítom azt, hogy az ellenzék ne tartotta volna föladatának a reform kérdések előmozdítását; hivatkozom például, épen az igazságügyminisztertől jövő némely törvényjavaslatokra. Ugyan kérdem: ha az nrbériséggel rokon természetű ügyek, ha a hűbériség maradványaira vonatkozó törvények megalkotva még nincsenek, mi vagyunk-e ennek az oka ? Hiszen mi sürgettük azok előterjesztését, mi tárgyaltuk azokat egész készséggel, s igenis nyilvános titok, hogy, nem tudom hányadszori megakasztása azok tárgyalásának, épen a t. túlsó oldal egy része által okoztatott. (Fölkiáltások bal felől: igás !) Ki az tehát, a ki megakadályozta? pedig hogy bírjunk rendezett birtok-viszonyokkal, hogy a régi nyűgöktől megszabaduljunk, hogy birtok tekintetében a jogegyenlőség valósággá váljék : ugy hiszem, ez is a reformkérdések közé tartozik. (Helyeslés bal felől.) A mi pedig azt illeti, hogy, ha egyszer cultur-állammá lettünk, azután adhatunk magunknak olyan alkotmányt a milyet akarunk: ez igen szépen hangzik; de azt hiszem, az nem felel meg az igazságnak ; mert arra, hogy valamely állam cultur-állammá lehessen, előbb szükséges az, hogy állam legyen. (Élénk helyeslés bal felől.) Es arra, hogy a cultura terén fejlődhessék, első az, hogy saját léte iránt biztos lehessen ; saját léte iránt pedig oly állam nem biztos, mely sem fegyverével, sem pénzével nem rendel-